Valamivel több mint tíz évvel ezelőtt azt gondoltuk, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, hittünk benne, hogy a 2000-es változást követően nem tér vissza a kilencvenes évek nyomorúsága. Azzal biztattuk magunkat 2000 elején, hogy majd lassan, fokozatosan jobb lesz, és optimizmussal tekintettünk a jövőbe.
Hamar ki kellett ábrándulnunk, s hogy ez a kiábrándultság milyen mély és megrázó volt, arról tanúskodik a Friedrich Ebert alapítvány, a Szabad Választások és Demokrácia Központ és a Szociális Demokráciai Stúdiumok Központ által végzett közelmúltban végzett felmérés, amely arra kereste a választ, hogyan értékelik Szerbia polgárai a tranzíciót a szocializmusból a kapitalizmusba. Mintegy 1813, 18 és 70 év közötti szerbiai, különböző szociális kategóriába tartozó polgárnak tettek fel 109 kérdést, s az eredmény egy mondatban összefoglalva a következő: A csalódottak országa vagyunk.
A leginkább azok csalódottak, akiknek nincs méltó képviselőjük, szószólójuk és támogatójuk a hatalmi szervekben és az intézményekben, valamint azok, akiket nem kapcsoltak be a döntéshozatalba, az önkormányzati szinttől a tartományin át a köztársaságiig. A megkérdezettektől azt kérték, hogy hasonlítsák össze jelenlegi életszínvonalukat azzal, ahogyan a kilencvenes években és a szocializmus idején éltek. Az eredmény lehangoló. Az életszínvonal tekintetében a válaszadók szerint most élünk a legrosszabbul. Még a miloševići időkben is valamivel jobb volt a helyzet, a titói szocializmusban pedig sokkal jobb.
Felülvizsgálták azt is, hogy a polgárok mennyire bíznak a politikai intézményekben és magukban a vezető politikusokban. Kiderült, hogy Josip Broz Tito 45, Zoran Đinđić 23, Boris Tadić 19, Slobodan Milošević 10, Vojislav Koštunica pedig 9 százalékos bizalmat és népszerűséget élvez(ne).
A vagyon szerkezetváltásáról a megkérdezettek 44 százaléka azt gondolja, hogy a magánosítás tiszta rablás volt, 27 százalék véli úgy, hogy ez egy szükséges folyamat volt, de téves módon oldották meg, 26 százalék nem tudja, hogyan is értékeljen, és mindössze 3 százalék hiszi azt, hogy a szükséges reformtörekvések többé-kevésbé sikeresen megvalósultak. Arról, hogy a reform átalakulása után kik tartják kezükben a gazdasági hatalmat, 23 százalék úgy vélekedik, hogy a bűnözők, 18 százalék gondolja azt, hogy Szerbia köztársasági elnöke, kormánya, a köztársasági képviselőház és a kormányfő. Szintén 18 százaléknak az a meggyőződése, hogy a nagyvállalatok uralják a gazdasági életet, és 14 százalék hiszi azt, hogy a politikai pártok.
Egy kimutatást is készítettek, a következő kérdésre kerestek választ: hogy él Ön és a családja manapság? Hat választ határoztak meg: jól, közepesen, elfogadhatóan, nehezen vagy elviselhetetlenül, a hatodik pedig a nem tudom volt. A válaszokat összehasonlították a 2005-ös, 2006-os és a 2007-es, hasonló jellegű felméréssel. Ez alapján azt szűrték le, hogy az évek során a legtöbben az idén – a megkérdezettek 12 százaléka – azt válaszolta, elviselhetetlenül. Ez mindent megmagyaráz.
