Bár felénk keveseknek lehet ismerős Anthony Ward befektető neve, üzleti ügyeskedéseiben mégis a hazai piac némely szereplőjére ismerhetünk. Ellenfelei szerint ő a megtestesült gonosz spekuláns, a 64-es James Bond-filmből ismert, a világ aranykészletének felvásárlásával kalamajkát okozó Auric Goldfingerhez hasonló elvetemült személy. Csak éppen Ward nem aranyban, hanem kakaóban érdekelt, mondhatni: csokoládékirály.
A brit üzletember karrierjét teakóstolóként és –válogatóként kezdte. A kakaóhoz már az E. F. Hutton brókercégen keresztül került közelebb, melynek afrikai üzletvezetőjeként veszélyes utakra vállalkozott az egyenlítői országok polgárháború sújtotta, de kakaóbabban gazdag területein. Később a Salamon Brothers Bank árukereskedője lett, szakmai csúcsát pedig a Phibro vállalatnál érte el. Sikeres befektetéseihez mind a bankkal való kapcsolata, mind pedig a mezőgazdaságban, olajiparban és fémkereskedelemben érdekelt kereskedőcsoporttal való együttműködés hozzájárult.
Magánjellegű tevékenykedése mégis rosszul kezdődött. Banki hiteleken 1996-ban 300 ezer tonna kakaóbabra vásárolt vételi pozíciót, amely akkor a világtermelés tized részét jelentette. Arra spekulált, hogy Elefántcsontparton a termés gyenge lesz, és emelkedni fog az ár. De nem így lett, hatalmasat bukott. Hitét azonban nem vesztette el, két évvel később Richard Gower üzletemberrel együtt árfolyam-kockázati alapot hozott létre, amelyet Armajaro névre kereszteltek el. Ward, a kakaóbabhozam állandó figyelemmel tartására önálló időjárás-figyelő állomásokat is építtetett.
Erőfeszítését 2002-ben végre siker koronázta: ismét a rossz elefántcsontparti hozamokra tette tétjeit. Félévszázadnyi töretlen fellendülés után – az egykor az elefántcsontokkal kereskedő hajósok paradicsomának tekintett országban – bajok mutatkoztak a kakaótermelés területén: a cserjék elöregedtek, az ültetvényeket betegségek tizedelték, a politikai hatalom megingott. Ward ezúttal 148 ezer tonna babot vásárolt, jó időben: hiszen januárban ezer font tonnánkénti áron jutott vételi helyekhez, addig év végére, az általános kakaóhiány miatt őszre már 1500 fontért árulták a kesernyés termést. Majd 40 millió fontot szerzett az ügyleten, s ekkor kapta a Goldfinger név után a Chocfinger becézést. A második nagy dobbantást a brit ebben az évben hajtja végre. Januárban az európai keresletnek megfelelő kakaómennyiséget vásárolt fel, mellyel a már így is magasan jegyzett, az édesiparban alapanyagként szolgáló őrlemény árát srófolja feljebb. A londoni tőzsdén tonnánként 2100-2200 fontért jutott vételi pozícióhoz, s mire a múlt hónapban lejárt a beváltási határidő, a kakaó 33 éves rekordra, tonnánként 2732 fontra drágult. De az Armajaro Holding tulajdonosa mégis kivár: nem adta el a felvásárolt mennyiséget, hanem raktárba helyezte azt. S evvel a lépésével még a vetélytársait is meglepte. Arra számít ugyanis, hogy az így előállt kakaóhiány miatt tovább emelkednek az árak, s ő még drágábban adhat túl a készletein. Valamikor karácsony előtt, hiszen akkor lesz majd a legkelendőbb az édességek lapanyagaként szolgáló kakaó.
