A szerb kormánynak az elmúlt négy év során sikerült, a 195 milliárd dináros állami tartalékból 30 milliárd dináros adósságot felhalmoznia. Ide vezetett, hogy a kormány egymás után nyúlt a Szerb Nemzeti Bank és az ügyviteli bankok hitelei iránt, hogy a költségvetésben tátongó lyukakat betömhesse, és valamelyest korrigálják az ésszerűtlen közfogyasztás fogyatékosságait.
Valamikor 2006 augusztusában volt a legnagyobb a szerb kormány bankokban elhelyezett pénzügyi tartaléka, a Szerb Nemzeti Banknál ekkor 199 milliárd dinár, az ügyviteli bankoknál pedig 31 milliárd dinár volt. Ekkor kezdett lassan elfogyni és elfolyni ez az összeg, úgy hogy mára a központi bankban elhelyezett tartalék megfeleződött, 108 milliárd dinárra tehető, a többi bankoknál pedig mintegy 33,3 milliárd dináros összeg található.
Tehát itt az ideje hogy megkongassuk a vészharangot, annál is inkább mert a Nemzetközi Valutaalap máris azt tanácsolta az ország vezetőinek, hogy nem látnak több teret az eladósodásra és inkább úgy próbáljanak a helyzeten javítani, hogy olcsóbb államot vezessenek. Pedig nálunk nem a racionális pénzfelhasználás a jellemző, ugyanis az állam a felvett kölcsönöket eddig nem a reformtörekvések megvalósítására és a közfogyasztás csökkentésére fordította, ezért a kölcsön és hitelfelvétel azt állítják a gazdasági szakemberek, hogy visszaüt majd mint egy bumeráng. Méghozzá oly módon, hogy a jövőre nézve nem tudják majd pénzelni a költségvetés kiadásait, és ha már a tartalékhoz sem nyúlhatnak, akkor vajon mi marad hátra.
A mostani eladósodás következményét majd a felnövő generáció fogja leginkább érezni, állítólag még egy ideig folytatódhat az ország eladósodása, de a végsőkig azért ez sem lehetséges. A hozzáértők szerint ha a köztartozás eléri a bruttó társadalmi össztermék 60 százalékát, az már a tűrőképesség határának áthágását jelenti. A megoldást mindenki tudja, mégis folytonosan halogatják a kivitel növelését, a gazdaság megerősödését, a bevételek növelését és a kiadás csökkentését.
