Számos privatizált vállalatban csupán az épületek és az emlékek maradtak (Dávid Csilla illusztrációja)
Mintegy tíz évvel a magánosítási folyamat megkezdését követően merült fel államkörökben annak az igénye, hogy intézményesített keretek közé szorítsák a privatizált cégek irányítását. Valóban fontos lenne, de talán kissé késő, hiszen ezzel kellett volna kezdeni a magánosítást. Ugyanis az történt, hogy idejekorán nem fektették le a szabályokat és meglehetősen szabadon történt a cégek, vállalatok privatizálása. Az új tulajdonosok könnyűszerrel jutottak hozzá a cégekhez, mondhatnánk azt is, hogy az ölükbe pottyant a lehetőség, s mivel nem szabták meg nekik szigorúan milyen játékszabály szerint kell eljárniuk, így nyugodtan kimondhatjuk, nem ritkán önkényesen cselekedtek. Maguk felé hajlott a kezük, magyarán az újdonsült magáncégek tulajdonosai kifosztották a tulajdonukba kerülő vállalatot. Történhetett mindez azért, mert dömping áron jutottak hozzá a céghez, sokszor nem volt érdekükben, hogy azt jó gazdálkodóként kezeljék, hanem csak a vagyonra pályáztak, amin egy-kettő túladtak és a bevétellel gyarapították amúgy is takaros vagyonukat.
Az efféle hozzáállás miatt számos cég tönkrement, sőt vannak olyan esetek, hogy már olyan helyzet alakult ki a tőkeelszívás miatt, hogy az állam kénytelen volt közbelépni, s próbálja visszaállamosítani az egyszer már privatizált tulajdont. Csakhogy a legújabb esetet említsük, a Srbolek ügyét, ahol nagyszerűen működött a gyógyszerüzem amíg kisrészvényesek és az állam irányította a céget, viszont a magánosítás után egyszerre a tönkremenés útjára sodródott. Ahogy legtöbb sorstársa a Srbolek is eladósodott, számos jelzálog terheli vagyonát és szinte képtelenné vált arra, hogy termelni tudjon. Persze mindezért nemcsak a magánosítási folyamat átgondolatlansága okolható, hanem azzal is baj van, hogy az állam részéről nem volt meg a kellő felkészültség ahhoz, hogy jogi dokumentumokat és intézményrendszert fektessenek le a magánosítási játékszabályokra vonatkozólag. De talán az a legnagyobb baj, hogy nem ellenőrizték kellőképpen azoknak a kilétét, hozzáértését és szaktudását, akik a magánosításra szánt cégek potenciális megvásárlói között jelentkeztek. Így történhetett meg, hogy teljesen szakavatatlanok kezébe kerültek a korábban jól menő vállalatok, az új tulajdonosok nem tudtak se irányítani, se igazgatni, és sokszor a termelés tervezéséhez és az előállított termékek hasznosításához sem értettek. Egyszóval minden adott volt ahhoz, hogy gyorsan és könnyen tönkretegyék az ölükbe pottyant vállalatot. Mára legtöbbjük akár könyvet is adhatna ki arról, miként tegyük könnyen és gyorsan tönkre a magánosított vállalatot.
