Amíg sokan a hosszas tárolgatásra alkalmatlan sötét vagy világos habos söröket, mások a kerítésszaggató kontyalávalót részesítik előnyben, addig léteznek a szeszes ital világának más ösvényein járók is, Dionüszosz követői, akik egy-egy üveg borért vagyonokat fizetnek. A rosék, édes- és száraz borok Mekkája kétségkívül a franciaországi Bordeaux vidéke, ahol az úgynevezett en primeur kóstoláson mérettetik meg a hegy leve. A mustrát minden év április-májusában ejtik meg, amikor is az előző évi termés hordómintáit 6 ezer szakemberrel ízleltetik végig, a pincészetek pedig a reakciók alapján határozzák meg az árat, amelyen a nagykereskedőkhöz jutnak a borok.
Augusztusra, a kereskedőkön keresztül már a szaküzletekbe érkeznek a 0,75-ös palackok, immár 10–15 százalékkal drágábban, mint ahogy az en primeurön elkeltek. A vinotékák sem restellik feljebb srófolni az árakat, így a vevők poharába már az eredeti ár duplájáért kerül az ital. A 2009-es évjárat, a mesterkóstolók szerint, a legendás ’49-eshez hasonlatos, tehát azon bordeaux-i pincészetek, melyek kellő időben, helyes árszabással „gördítették” piacra a tölgyfa hordóikban érlelődött nedűiket, akár palackonként 10 eurót is megkereshettek! A legnagyobb becs, az 1855-ös legendás klasszifikáción részt vett pincészeteket illeti, ugyanis az akkori, III. Napóleon által elrendelt besorolási rendszer a mai napig mérvadó. Grand Cru Classé szerint a minősített château-k (kastélyok) minőségük alapján 5 osztályba tagozódnak: az elsőbe, az igazán nemes premier cru-k közé csupán öten tartoznak, természetesen a legdrágábbak; ezeket a 15 deuxiéme cru, majd a treziéme cru követi. A borok árával kapcsolatban a végső szót az amerikai Robert Parker mondhatja ki. A 63 éves egykori ügyvéd hírnevét az 1982-es esztendőben alapozta meg, amikor az évjáratnak, hiába a kétkedő felhangoknak, példátlan sikert jósolt, s csakhamar a kereskedelem őt igazolta. Azóta Bordeaux-ban nincs „lopóhasználat” Parker nélkül. Az ő javaslatára választ bort magának Bill Clinton amerikai exelnök, sőt Jacques Chirac leköszönt államfő is. Ám Parker élete sem veszélytelen: „hegy” pletykák szerint az egyik château tulajdonosa a lányát ajánlotta föl számára a kedvező véleményalakítás céljából, de már halálos fenyegetést is kapott. A francia minőségi borok, az európai piacon túl, leginkább Kínába és az Egyesült Államokba kerülnek.
Az elismert borok között keresgélve, a svájci Neue Züricher Zeitung (NZZ) online borkatalógusát lapozva azonban hiába keresünk tarcali vagy csókai, esetleg palicsi borokat, de még a Tokaji szót beírva a keresőbe sem jutunk eredményre. Sajnos sem a magyar, sem a szerb borok nincsenek számon tartva a világ borkereskedelmében. Európában a spanyol, osztrák, olasz és természetesen a francia borok a kedveltek, ezenkívül a kaliforniai, ausztrál, chilei és a dél-afrikai nedűk a felfutottak. Az NZZ borászai által válogatott Top 10-es listán a merlot és cabernet elegyítéséből készült, 2006-os évjáratú Château Tournefeuille vezet, amely palackonként 29,50 frankért (2300 dinárért) kerülhet hozzánk. Pezsgőben a Mailly Brut Réserve vezet, mely 45,80 frankot (3570 dinárt) kóstál. A Top 10-ben a hatodik, saját nemében, a rosék világában első spanyol Marqués de Cáceres rosadóhoz már 11 és fél frankért lehet hozzájutni. A NZZ a világ legdrágább (jó részük már ihatatlan) borait/palackjait is számon tartja. A Shipwerecked Heidsieck et Co,. Monopole Champagne 275 ezer dollárért kelt el egy aukción. Különlegessége abban áll, hogy az orosz II. Nicholasz cár kézjegyét viselik a palackok, amelyek 1917-ben a tenger mélyére kerültek, amikor az őket szállító hajót egy német tengeralattjáró megtorpedózta. 1998-ban került 2000 palack (limitált sorozat) újra „szárazra”, azóta folyik velük a negyedmillió dolláros cserebere.
