Egyértelmű, hogy a bankok a vétkesek azért, mert korábban szinte csak változó kamatalapú hiteleket lehetett igényelni, hiszen 2008-ban nem létezett Szerbiában olyan ügyviteli bank, amely hajlandóságot mutatott volna fix kamatban megállapított kölcsönöket folyósítani. Valószínűleg más országban is ez volt a helyzet. S azután jött a gazdasági válság, aminek következtében talán a pénzintézetek is észbe kaptak, s kezdték módosítani a konzervatív bankpolitikájukat. De azok, akik korábban eladósodtak, s kezdték visszafizetni a hiteleket, nekik kevés vigaszt jelentett a bankok felocsúdása. Ők csak azt észlelték, hogy bizony nagy kockázattal jár egy ilyen kalandos vállalkozás, hogy változó kamatalapú hitelre kötelezik el magukat.
Mára talán azt mondhatjuk, hogy liberálisabbá vált a helyzet, egyre több ügyviteli bank ajánlata között található meg a fix kamatalapú hitel vagy kölcsön.
Talán sokaknak eső után köpönyeg a mostani figyelmeztetés, de mindenesetre nem árt tudni a következőket: ha kölcsönt vagy hitelt szeretnénk igényelni elsősorban annak kell utána nézni, hogy az valutaalapú vagy sem, azaz párosul-e hozzá a valutáról szóló klauzula. Nyomban ezután a legfontosabb tényező, hogy amikor igényeljük a kölcsönt, nyomban tisztázzuk, hogy milyen módon szabják meg a kamatot, változó vagy fix összegben. Ezt fontos megállapítani akkor is, ha valutaalapú vagy ha dináralapú kölcsönt veszünk fel.
Miért is ennyire fontos, hogy állandó kamatalapú legyen a kölcsön? Azért, mert a kölcsönszerződés megkötésének pillanatában, amikor aláírják a szerződést, megállapítják, hogy pontosan hány százalékos lesz a kamat, és azt az első törlesztési alkalomtól az utolsóig sok-sok hónapon át nem változtathatják meg, azaz fix marad végig. Többnyire ez azzal jár, hogy a fix alapú kamat összege valamennyivel nagyobb, mint a variábilis vagy változó kamaté. Ez első pillanatban talán vonzóbb lehet, de nagyon résen kell lenni, odafigyelni a részletekre, mert nagy-nagy kockázatot hordoz magában a nem állandó változat.
A változó kamatú hiteleknél a kamat nagyságát valamilyen tényezőhöz kötik, amely a természetéből adódóan módosulhat, változhat. Ilyen pl. az infláció, a banki alapkamat, vagy a pénzintézet ügyviteli politikája. Természetesen a kölcsönszerződésbe belefoglalják azt is, hogy milyen feltételek mellett változtathat a bank a kamaton. Ezért roppant fontos, hogy a szerződés aláírása előtt azt figyelmesen a szerződő fél elolvassa, s koncentráljon az esetlegesen buktatókra. Ámbár ez magában nem sokat jelent, ha aláírjuk a szerződést, ugyanis a változó kamatalapú hitelek és kölcsönök sajátossága, hogy menet közben, amikor változik a kamat összegének nagysága, azt a bank a másik fél megkérdezése nélkül szabadon megteheti. Magyarán, nem szükséges a kölcsönt fizető fél beleegyezése ahhoz, hogy a pénzintézet megnövelje a kamat összegét. A havi kölcsöntörlesztési részlet az alapösszegből és a kamatból tevődik össze, ezért minden kamatlábnövekedés kihatással van a havi törlesztési részlet nagyságára. Amint nő a kamatláb, nyomban duzzad a havi törlesztőrészlet is. Ez tanúskodik arról, hogy a változó kamatalapú kölcsön hányféle és milyen nagy kockázatot rejt magában. Ezért egyértelműen kedvezőbb a kölcsönigénylő szempontjából, ha ragaszkodik a fix kamathoz, akkor előre pontosan mindent ki tud számítani, kalkulálhat s nem érheti meglepetés, hiszen nincs kiszolgáltatva a bankok és a gazdaságpolitika kénye-kedvének.
