Nagybecskereken reményekkel és kételyekkel várják az év második felét, amelytől egyesek a gazdasági helyzet javulását remélik, mások viszont a válság elmélyülését jósolják. Az optimisták szerint a kétévi pangás után (a külföldi beruházóknak köszönhetően 2006 és 2008 között több mint ötezer munkahelyet létesítettek) a Béga menti városba újabb befektetők érkeznek, a borúlátóbbak viszont attól félnek, hogy az elbocsátások és az egykori gyáróriások leépülése még nem érte véget.
Goran Kaurić, Nagybecskerek alpolgármestere szerdán bejelentette, hogy a jövő héten tárgyalásokat kezdenek két olasz potenciális beruházóval, ami szerinte arra utal, hogy a község gazdasága a kétévi pangás után elmozdult a holtpontról. Jóslata szerint az év végéig megtelik a Repülőtér-Baglyas ipari övezet. Közben befejező szakaszába érkezett a Délkelet nevű új ipari övezet építése Nagybecskerek Belgrád felőli bejáratánál, és várhatólag másfél hónap múlva megnyílik a leendő beruházók előtt. A munkálatok 85 százaléka befejeződött, és már érdeklődnek a leendő beruházók. Branislav Knežević, a Városrendezési Igazgatóság igazgatója szerint az új ipari övezet a város „kincsesbányája” lehet. Dr. Mileta Mihajlov polgármester véleménye szerint Nagybecskerek sok szempontból előnyben van, hiszen egyes szerbiai városok csak most kezdtek beszélni az ipari övezetekről és a szabad vámövezetekről, amelyek Nagybecskereken már működnek. A nagybecskerekihez hasonló, teljesebb infrastruktúrával rendelkező ipari övezete a környéken csak Versecnek van, de az nem nagy területen fekszik. A nagybecskereki Délkelet ipari övezet viszont 72 hektáron fekszik és ebből 52 hasznosítható.
Az optimista jóslatokat kissé „tompítják” a Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálat nagybecskereki hivatalának minap közzétett adatai, amely szerint a közép-bánáti körzetben a munkanélküliek száma megközelíti a 21 ezret, közülük 13100-an nagybecskerekiek. Ugyanakkor a gazdasági szakértők arra figyelmeztetnek, hogy még nem ért véget a Béga menti város egykori gyáróriásainak (cukorgyár, szőnyeggyár, sörgyár, kalapgyár, vágóhíd, keményítőgyár, kenyérgyár és malom stb.) agóniája és hogy az év végéig újabb elbocsátások várhatók. A gond az, hogy a munka nélkül maradt dolgozók átlagéletkora 50 év körüli, és még nem érték el a nyugdíjaztatáshoz szükséges korhatárt, ugyanakkor nem kellenek a munkáltatók többségének.
