Az amerikai jegybank, a Federal Reserve (Fed) az irányadó kamat 0,0-0,25 százalékos sávját 25 bázisponttal 0,25-0,50 százalékra emelte szerdán, közép-kelet-európai idő szerint este 8-kor. Ezzel a jelenlegi, 2008. december 16-a óta érvényben levő 0,25 százalékról 0,50 százalékra emelkedik a ráta. Egyébként 2006 júniusa volt az utolsó időpont, amikor Fed szigorította a monetáris kondíciókat, azóta szinte folyamatosan lazít.
MIT CSINÁL AZ AMERIKAI JEGYBANK?
A Fed hagyományosan a kamatváltoztatásokkal manipulálja – élénkíti vagy fékezi – az amerikai gazdaságot. Lépéseivel alapvetően határozza meg, hogy épp mennyi a dollár ára, ami kihat arra, hogy mennyi folyik belőle a pénzpiacokra, a nyersanyagokba, a reálgazdaságba az USA határain belül és kívül. A jegybanki akarat országonként eltérő úton jut el a mindennapokba: van olyan jegybank, amelyik a meghatározott kamatszinten betéteket fogad be a kereskedelmi bankoktól, és van, amelyik ezért a kamatért pénzt ad nekik hosszabb-rövidebb időre. Van, hogy ugyanezt a hatást értékpapírokkal, leginkább állampapírok csereberéjével érik el.
A kamat tehát így a bankrendszeren keresztül hat ránk egészen közvetlenül. Ha a bankjaink úgy ítélik meg, hogy elég jó kamatot kapnak a pénzükért cserébe a jegybanktól, akkor a kötelező előírt minimumszintnél többet, akár jóval többet parkoltatnak az ott vezetett számlájukon. Emiatt kevesebb pénzük marad hitelezésre, ami meg marad, azt is drágábban adják kölcsön a családoknak meg a vállalkozóknak. A kevesebb gazdaságba áramló pénz általában fokozatosan, a hónapról hónapra emelkedő irányadó kamatszinttel együtt, lassan fékezi le a gazdaságot, és fogja vissza a munkahelyek és a bérek növekedését, valamnt az árak túl gyors emelkedését.
MIÉRT FONTOS EZ?
Lényegében a világon nincs olyan számottevő befektetési lehetőség, ami független lenne a dollár után fizetett kamattól.
Az elmúlt évtizedekben úgy alakultak a dolgok, hogy dolláralapon adják-veszik az olajat és a többi energiahordozót, de az energián túli nemzetközi kereskedelem nem elhanyagolható része is dollárban történik. Sokan dollárban takarékoskodnak az USA-n kívül is, mert egyszerűen jobban bíznak az amerikai pénzben és a dolláralapú befektetésekben, mint a saját vagy a többi ország devizájában vagy épp a hagyományosabb értékőrzőnek számító fizikai aranyban.
A Fed ugyan nem mérlegeli döntésének külföldi hatásait, csak az amerikai gazdaság folyamataira figyel, ezek alapján irányítja a gazdaságát, de a dollár nemzetközi kulcspozíciója miatt mégis minden lépésével a határain túli világra minden más jegybanknál vagy gazdasági döntéshozónál nagyobb hatással van.
Emiatt az apró és óvatos lépésekkel egyre magasabbra kúszó amerikai kamatláb számtalan gazdasági viszonyra hatással lesz a világ más országaiban:
átárazódnak a devizaárfolyamok,
tovább csökkenhet a nyersanyagok ára,
a magasabb amerikai kamatnak hatása lesz az államadósságok finanszírozására,
a költségvetések egyensúlyára,
az inflációra,
a munkaerőpiacra,
a megtakarításokra és a hitelekre,
a betétekre,
és nyilván a vállalatok pénzügyeire,
ezeken keresztül pedig a tőzsdékre is.
MIÉRT EMELT A FED?
A kamatemelést sokan még mostanában is ellenezték, annak ellenére, hogy az amerikai lakáspiac összeomlása óta, sőt, már azt megelőzően is egy jó ideig, csaknem tíz éve tényleg nem volt semmilyen szigorítás. Részben emiatt most úgy látszik, hogy az amerikai gazdaság rendben is van. A kamatemelés ellenzői viszont azzal érvelnek, hogy az olcsó hitelek támogatják a vállalkozások növekedését, olcsóbbá tesznek minden állami és nem állami beruházást, segítik a munkahelyteremtést, ezeken keresztül pedig erősítik a gazdaság bővülését.
Persze az emelés ellenzői is elismerik, hogy alacsony kamatláb mindenféle előnye nem jelenti azt, hogy soha nem kell emelni rajta. Azt mondják, hogy az emelés melletti legerősebb érv az infláció lenne. Ez a másik gazdasági tényező, amire a Fed vezetői a munkapiac mellett kiemelten figyelnek minden egyes döntésüknél. Csakhogy az infláció még a láthatáron sincs: a júliusi adat 0,2 százalék volt, az éves várakozás pedig 0,4, ami simán lefelé módosulhat a kínai bajok, az olajáresés és a már régóta erősödő dollár hatásai miatt.
Akik viszont a kamatemelést pártolták, azt mondták, hogy az infláció csak azért ennyire alacsony, mert tavaly óta rengeteget esett az olajár. Ha ezt kiszűrjük az árváltozásokból, évközi szinten 1,8 százalékos maginflációt kapunk, ez pedig már nagyon közel van a Fed 2 százalékos céljához. Ez, és a remekelő munkaerőpiac indokolja az emelést. Egy további érv az is, hogy a sokáig indokolatlanul alacsonyan tartott kamat túl sokat torzíthat a globális gazdaságon. Az amerikai kamatszint megegyezik a sokkal rosszabb állapotban lévő eurózóna kamatszintjével, márpedig két ennyire különböző helyzetben lévő gazdasági övezet nem működhet sokáig megegyező kamatszinttel, mert abból nagy buborékok, azokból pedig újabb összeomlások lesznek.
MIKÉNT HAT A NÖVELÉS MÁS ORSZÁGOK GAZDASÁGÁRA?
Az amerikai kamatemelés hatására a nemzeti valuták árfolyama is megváltozik, számos esetben a dollár javára. Az emelkedő kamattal:
Drágulhat az államadósság finanszírozása. Mivel az adósság után fizetett kamatokat a költségvetésből fizetik, növekednének az állami kiadások, ami rontaná a költségvetési egyenleget. Ezt, hogy ne legyen nagyobb a hiány, valamivel kompenzálni kell, ami lehet bevételnövelés vagy valamilyen költségvetésen belüli átcsoportosítás. Persze az amerikai emelés, ha egyszer beindul, nyilván lassú lesz, nem kell egy hirtelen sokkoló eseménnyel számolni, de azért a költségvetési tartalékok elköltésénél erre is lehet gondolni.
Ha pedig több megy el a kamatfizetésre, és az állam emiatt nem akar több adót beszedni, akkor bizony kevesebb jut a szociális kiadásokra vagy az államigazgatásra.
Ez hosszabb távon már tényleg felerősíti a költségvetés pénzéhségét, ami adóemeléshez vezethet, vagy a kiadásokat kell visszavágni, és mindkettőről tudjuk, hogy népszerűtlen.
Az emelkedő kamat legfontosabb hatása, hogy lassítja a gazdaságot.
Az emelkedő kamat a hitelek drágulásán keresztül is hat a gazdaságra, ahogy feljebb már láttuk, az állami és a magánberuházások drágulnak, a megtérülés és ezzel együtt a befektetési kedv is romlik.
Ez pedig már a munkaerőpiacra is nyomasztóan hat, hisz ha kevesebb a beruházás, akkor idővel lassul a munkapiac bővülése.
Az emelkedő kamat ugyan jó a betéteseknek, viszont csökkenti az alternatív megtakarítások hozamelőnyét, ergo vonzerejét, kevesebb pénz jut mondjuk az innovatív vállalkozóknak, és a részvénybefektetések sem lesznek népszerűbbek.
Mindez együtt sok feltörekvő országra lesz érvényes. A periférián nagyobb adósok is vannak, gondoljunk csak Görögországra, amelynek a dollárkamat-növelés tovább drágítaná a finanszírozást, de mondjuk Spanyolország is újra satuba kerülhet.
Egy emelkedő amerikai kamatláb az olajpiacról is elszívja a spekulatív pénzek egy részét – az alacsony amerikai kamat pedig jellemzően felhajtja az energiaárat –, ami tartósan lefelé nyomja az olaj árát. Ez nemcsak az olajból élő országok költségvetését, növekedését és devizaárfolyamát tartja nyomás alatt, hanem magával rántja a többi fontos nyersanyagot is.
Így lényegében azt mondhatjuk, hogy az összes feltörekvő nyersanyagország, amely sokáig élvezte a gyenge dollárt, a kínai növekedést és a magas alapanyagárakat, a következő időszakban nagyon nagy bajba kerülhet.
