Évente 470 millió eurót veszít a szerbiai textilipar a feketepiac miatt, a szürke zónában gazdálkodók pedig 700 milliós profitot termelnek maguknak. Eközben a legálisan működő textilgyárakban kilátástalan állapot uralkodik.
Ilyenben van a jugoszláviai textilipar valamikori büszkesége, a Vranje városában működő Jumko is. A vállalat dolgozói elkeseredettségükben a hónapok óta zajló tiltakozás, sikertelen útlezárások és sztrájkok után az államtól kértek segítséget. Aleksandar Vučić kormányfőhelyettes legutóbbi dél-szerbiai látogatása során felkereste a Jumko dolgozóit is, és az állam beavatkozásáról biztosította őket. A dél-Szerbiában sugárzó Ritam Televízió szerint látogatása során Vučić arra is figyelmeztette a sztrájkoló munkásokat, hogy a kormány sem képes egy csapásra megoldani a felmerült problémákat, és csupán a gyár munkásaival való együttműködés javíthat a helyzeten.
Snežana Veličković, a Jumko Szabad és Független Szakszervezetének (ASNS) elnöke szerint a vállalat bizonyos ingatlanainak értékesítése során az illetékesek helytelenül jártak el. Az eladásból származó profitból az 1800 munkás semmit sem látott, és egyes dolgozók havi bére alig éri el a minimálbér negyedét.
A gyárban uralkodó problémák orvoslására a kormány még 2012-ben folyósított hétmillió eurónyi hitelt, ez azonban nem sok sikert hozott, elsősorban azért, mert a Jumko képtelen volt törleszteni a kölcsönt. A vállalat szakszervezete akkor azt kérvényezte az államtól, engedélyezze, hogy adósságát tizenötezer dináros havi részletekben törlessze. Kicsivel több mint két héttel ezelőtt pedig Zoran Antič, Vranje polgármestere jelentette be, hogy a török Jagjemezler doel gyár a Jumko egyes részlegeinek megvásárlását tervezi. Nem tudni, hogy a külföldi befektető megoldja-e a helyzetet, hiszen a gyár hanyatlása eleve akkor kezdődött, amikor három részlegét eladták.
A textilgyárak kilátástalan helyzetét egyes illetékesek az egyre aktívabb feketepiac térnyerésének tudják be. A textilipari szürkegazdaság miatt nemcsak a gyárak, hanem az állam is károsul, hiszen így az árura kirótt adó és a járulékok nem kerülnek a költségvetésbe. Dragoljub Rajič, a Szerbiai Munkaadók Uniójának (UPS) elnöke a Privredni Preglednek adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy a legutóbbi széleskörű kutatásuk eredménye arról árulkodik, hogy ma Szerbiában minden legálisan előállított és értékesített ruhadarabra másfél illegálisan értékesített jut, az ország északi és déli részein (leginkább a román, magyar, bolgár és macedón határok közelében) az arány egy a háromhoz. A kutatásból az is kiderült, hogy a szürkegazdaság csatornáin keresztül átlagosan 15–35 százalékkal olcsóbb a ruhanemű.
Rajić szerint a helyzet orvoslását a szürkegazdaság elleni harc megerősítésével kellene kezdeni, amely lehetőséget nyújtana a tisztességes üzleti miliő létrehozására. Második lépés a vámhivatalok tevékenységének fokozottabb vizsgálata lenne, a harmadik lépésként pedig a törvénytelen kereskedőkre kirótt büntetések növelését jelölte meg.
Az UPS elnöke azt is megjegyezte, hogy jelenleg a textiliparban dolgozók a legalacsonyabb fizetésekért dolgoznak, és ez tovább rontja a szektor helyzetét, hiszen a rossz körülmények miatt kevesebben tanulják majd ki ezt az amúgy összetett szakmát.
Amíg a legtöbb textilgyárat becsukták vagy a csőd szélére sodródott, mint a Jumko, addig az Arilje textilipari vállalat folyamatosan terjeszkedik. A gyár jelenleg kétezer munkást foglalkoztat, 40 nagyobb, illetve hatvan kisebb családi vállalkozás keretében.
Milutin Stefanović, a gyár irányító biztosságának elnöke arról számolt be, hogy folyamatosan terjeszkednek, már több városban is vannak foglalkoztatottjaik.
– A ruhaanyag a leskovaci, sjenicai és a vranjei műhelyeinkben készül, a készárut a gyár pedig elsősorban Németországban, Magyarországon, Csehországban is a JSZSZK volt tagállamaiban értékesíti.
Stefanović azt is elmondta, hogy a nyereséges munka a tudatos kapcsolatépítésnek, és az európai vásárlók igényeinek megfelelő ruhakészítésnek köszönhető.
