A magyarkanizsai község legmagasabb részén, a harmadik teraszon – Oromhegyes, Orom, Tóthfalu, Völgyes környékén – rekordidő alatt learatták a búzát, de az alacsonyabb részeken, Magyarkanizsán a réteken, illetve Horgoson is, a szokásosnál korábban kezdődött a cséplés.
Szalkai Nemes Valéria, a községi tanács mezőgazdasággal megbízott szakmunkatársa szerint ennek egyaránt vannak előnyei és hátrányai.
– E rekordidőn belüli betakarítás egyrészt előnyös, mert nem úgy történt, ahogy tavaly, amikor az aratást kettévágta egy esős időszak. Viszont hátránya is van, méghozzá a hatalmas szárazság miatt. Nálunk áprilisban alig esett eső, a legutóbbi, legnagyobb mennyiségű csapadék február 5-én volt, 13 milliméter esett négyzetméterenként. Utána még májusban volt szintén a hónap elején, illetve a közepén 13–19 milliméter csapadék. A többi négy hónapon keresztül szétszórt mennyiségeket mutat, júniusban már szinte egyáltalán nem is lehetett regisztrálni, csak egy kis pászkáló esőcskét, délelőttönként vagy esetleg délután, szintén a hónap elején esett 9 mm eső júniusban, de azóta szinte semmi. Ez nagymértékben rányomta bélyeget a hozamokra, így a búzánál az átlaghozam igen tarkának mutatkozik: a hektáronkénti 3 tonnától egészen 5 tonnáig alakul. A minőségi mutatók is igen vegyesek, a hektolitersúly 72-től egészen 82-ig terjed. Ez a skála azért ilyen széles, mert most mutatkozott meg, hogy melyik vetésnek adták meg a termelők a megfelelő talajművelést, a megfelelő tápanyag-utánpótlást, illetve melyik búzafajtát vetették. Az idén a hazai búzafajták szerepeltek jobban. – magyarázta a szakember.
– Egyelőre a tározóink sajnos csak tárolásra veszik át a búzát. Van rá lehetőség, hogy előlegként a termelő megkapja a 19-től 22 dináros árat, és ha utólag mozdul az ár, akkor talán pluszban rá is fizetnek. Akkor a 23 dinár körüli ár volna elfogadható a felvásárlók számára, azt mondják, hogy ennél többet nem tudnak fizetni. Viszont ez messze elmarad a termelés kifizetődőségéhez viszonyított ártól. A mezőgazdasági termelők társulása kérelemmel fordult a kormányhoz, hogy legalább 28 dináros felvásárlási ára legyen a búzának, és hogy az Árutartalékok interveniáljanak, és ilyen áron vásároljanak fel bizonyos mennyiségű búzát, hiszen az előrejelzések szerint lehet, hogy nem lesz elegendő búzatermés. Illetve, ha hagyják az árakat, és a kormány sem akar beavatkozni a búzakereskedésbe, akkor ilyen alacsony ár mellett kérdéses, hogy jövőre mennyi búza fog a földbe kerülni. Tudjuk, hogy a magyarkanizsai községben az idén a tavalyihoz képest már 10 százalékkal csökkent a búza vetésterülete, alig tesz ki 4 ezer hektárnyit. Az előző években volt 5 ezer, és 5 ezer hektáron felüli búzaterület is a községben, de ugyanez jellemző az egész országra. Ha ilyen mostohán bánik mindenki a búzatermesztéssel, akkor elég nagy gond lesz, és szégyen is, ha búzabehozatalra kerülne sor – mondta Szalkai Nemes Valéria.
Hozzátette: a termelők ki vannak szolgáltatva a kereskedők, felvásárlók kénye-kedvének, hiszen a gabona-lobbi összefogott, és a kereskedés akarja a legnagyobb hasznot húzni ebből az ágazatból is.
– Ebben az évben csak Vajdaságban tíz malom ment csődbe, és úgy néz ki, hogy hamarosan a magyarkanizsai malom is odajut. Már hónapok óta zárlat alatt van a számlája, hatalmas az adóssága, meghaladja a 36 millió dinárt. Próbálkozott az önkormányzat is, hogy segítsen a termelőknek, hogy valamilyen módon megfizettetésre kerüljön a tavalyi búza, de sajnos az angliai tulajdonos nem tett semmit azért, hogy az idén búzát vásároljon fel, és azért sem, hogy a tavalyi termést kifizesse. Hogy ez hova fog jutni, csődbe kerül-e malom, és akkor mi marad az adósság lefedésére, ezt most nem tudjuk megmondani, de a kormánynak és más állami szerveknek kellene a sarkukra állni, és nem megengedni, hogy rablógazdálkodást folytassanak a piacon a felelőtlen kereskedők, illetve maguk a malmok. Szinte elképzelhetetlen, hogy ilyen felvásárlási ár mellett ne tudna egy malom pozitívan gazdálkodni. Tehát ebben az esetben csakis rablógazdálkodásról van szó, és addig, amíg a piaci viszonyokat nem rendezik törvényes úton, állami szinten, addig itt a termelők valóban kilátástalan helyzetben maradnak, és megkérdőjelezhető, hogy a földművelés kinek az érdeke ezen a vidéken, ahol még mindig ez a legerősebb gazdasági ág – vélekedik a magyarkanizsai önkormányzat szakmunkatársa.
