Ötletek már elhangzottak a napokban az EU következő hétéves költségvetéséről. Brüsszel közben mielőbb szeretné elkészíteni és ismertetni elképzelését arról, hogy 2021-től mekkora összegből gazdálkodna, illetve támogatná a tagállamokat. Addigra a fontos befizetőnek számító Nagy-Britannia valószínűleg távozik a szövetségből, ezért az Európai Bizottság (EB, vagyis az uniós „kormány”) nagy körültekintéssel igyekszik megfogalmazni a koncepcióját, amelyet várhatóan májusban ismertet.
Nincs könnyű helyzetben, mert a meghatározó hatalmak, elsősorban Németország és Franciaország, azért lobbiznak, hogy a közösből kevesebbet kapjanak azok a tagállamok, amelyek nem tartják magukat az uniós normákhoz. Pénzből egyébként sem lesz bőven, mert a brit kiválással évente csaknem 12-13 milliárd euróval kevesebb kerül az EU költségvetésébe.
Brüsszel mindenképpen pótolná a kieső összeget. Ennek érdekében rá akarja venni a tagállamokat arra, hogy növeljék befizetéseiket. Akár úgy, hogy a bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 1,2 százalékát beteszik a közös kasszába. A 2014-ben kezdődött és jelenleg is érvényes hétéves pénzügyi időszakban 0,98 százalék a követelmény. (Jean-Claude Juncker EB-elnök szerint ez egy adófizető esetében naponta egy csésze kávé árának felel meg.).
A tagállami hozzájárulás felsrófolása azonban nem elégséges, ezért megtakarításokra és kiadáscsökkentésre is fel kell készülni. Annak ellenére, hogy az EU-nak újabb kiadásai keletkeznek, hiszen erősítené a határvédelmet, a belbiztonságot, s egyéb feladatok megvalósítására is készül.
Günther Oettinger uniós költségvetési biztos a Brexit kellemetlen pénzügyi hatásait felerészben a tagállami befizetések növelésével, felerészben a közösségi kiadások megnyirbálásával orvosolná. A spórolás csupán két területet nem érintene: 1. az Erasmus oktatási-mobilitási (diákcsere), 2. a kutatás-fejlesztési és innovációs programot.
Az EU-pénzek kifizetésének két legnagyobb tételét (összesen 73 százalékát) a strukturális és kohéziós, valamint az agrárkassza teszi ki. A kevésbé fejlett tagok felzárkóztatására szánt kohéziós alapot és a közös agrárpolitikára fordított támogatásokat szintén megkurtítanák. Talán 5-10 százalékkal, de lehet, hogy akár 15 százalékkal is.
Az EB nemcsak a befizetések növelésével és a spórolással igyekezne karbantartani az uniós kasszát, hanem új bevételi forrásokkal is. Ez azt jelenti, hogy új adókat kíván bevezetni.
A tervezet májusi ismertetése után várhatóan kemény viták alakulnak ki. A keleti és a déli társállamok ugyanis szeretnék megakadályozni a támogatások visszavágását, mivel jelentős mértékben rá vannak utalva a Brüsszelből érkező pénzekre.
Egyelőre azonban azt sem tudni, marad-e a jelenlegihez hasonló költségvetés, vagy más jellegűre kell számítani. Az elmúlt hónapokban ugyanis két eltérő ötlet fogalmazódott meg.
Az egyik szerint külön eurózónás költségvetést kellene készíteni. (Ezt elsősorban Párizs támogatja, ám az EB ellenzi.). A Juncker által javasolt másik modell megtartaná az egységes EU-kasszát, s azon belül egy alfejezet rendelkezne az euróövezet finanszírozásáról. Ezzel összefüggésben egy biztonsági alapot is létrehoznának a közös fizetőeszköz védelmében.
Az is elvárás, hogy az EU-társállamok mielőbb, de legkésőbb jövő tavaszra jussanak dűlőre a legfontosabb sarokszámokról, hogy azt a tagállamok vezetői a 2019. májusi nagyszebeni csúcstalálkozójukon elfogadhassák.
A költségvetési keretet azért szeretnék jó előre elfogadni, mert rengeteg program finanszírozását kell előkészíteni és megtervezni, ami hosszadalmas folyamat. Még akkor is, ha a remélt új szabályok értelmében a támogatások igénylésének és jóváhagyásának folyamata jelentősen leegyszerűsödne.
