Topolya az idén ünnepli újabb kori betelepítésének 275. évfordulóját. Az ehhez kapcsolódó előadás-sorozat a Juhász Erzsébet Könyvtárban zárult, ahol Bednárik Prokec Zita, az intézmény igazgatója megtartotta a Mit jelent(ett) könyvtárnak lenni Topolyán? című előadását. A régebbi könyvekben található bejegyzések arról tanúskodnak, hogy a 19. században már működött olvasókör Topolyán.
A második világháború után hozták létre azt az intézményt, amelyet a mai közvetlen elődjeként tarthatunk számon. Többszöri költözködés után az egykori rabbinátus épületében működik, hat fiókkönyvtárral. 1945-ben Bacsa Mária kezdeményezésére 380 kötettel kezdődött a könyvtári élet Topolyán. Az egykori Népgyógyszertár egyik termében kapott helyet, Bacsa Mária pedig önkéntesként végezte a gyűjtést, a kikölcsönzést, az olvasás népszerűsítését. 1947-re 520 kötetre nőtt a könyvek száma, és 315 olvasója volt a könyvtárnak, 1948-ban pedig már jogilag is önálló kulturális intézménnyé vált. Bacsa Mária az első vezetője, aki 1973-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1949-re a könyvtári gyűjtemény 1630 kötetre bővült, külön kezelték a gyermek- és felnőttirodalmat. Ebben az időben alakult ki a modern könyvtári szolgáltatás alapja. 1947 végétől már készültek egy olvasóterem megnyitására is.
Ehhez kapcsolódott a könyvtárért és az olvasóteremért feliratú bélyegek árusítása és adománygyűjtés, amelyben a helyiek elkötelezettsége és közösségi összefogása mutatkozott meg. 1951-től a könyvtárban két dolgozó látta el a feladatokat. Bacsa Mária mellett megjelent Szabolcski Emília neve is, akit sokan a ma élők közül is még ismertek, és akit csak Emi néniként emlegetnek. Az 1960-as évek elejére már 12 500 kötettel rendelkezett és 2500 regisztrált olvasója volt a könyvtárnak, amely 1962-től, az akkor új könyvtári törvény alapján Topolya község központi könyvtára, és ez azt jelentette, hogy a környező települések könyvtárainak szakmai irányítása és támogatása is a hatáskörévé vált. A székhelye ebben az időben a Lusztig házban volt, dr. Lusztig Zoltán ügyvéd otthonának szomszédságában.
Az épület a tűzoltóotthon közelében állt, de lebontották. Az intézmény a település kulturális életének meghatározó helyszínévé vált, irodalmi esteknek író-olvasó találkozóknak adott otthont. Neves vendégek fordultak meg a könyvtárban, többek között Brindza Károly, Lukács Gyula, Simon Magda, Urbán János, Fehér Ferenc, Fisher György, Csépe Imre, Sulhof József, Matija Bečković és Danilo Kiš. Topolya könyvtára már akkor is közösségi térként funkcionált. 1968-ban Vojnits Tivadar, Szabó József, Tóth Ferenc és Csernik Attila, a kor haladó szellemű gondolkodói létrehoztak Rés elnevezéssel egy közéleti vitafórumot, amelyről a Magyar Szó hasábjain is megjelentek tudósítások.
A kor kihívásainak is próbáltak mindig megfelelni. Az ezredfordulót követően a Ne(t) add fel! névre hallgató, az információs műveltség elsajátításában segítő képzéssorozat az idősebb generációt szólította meg. 2010-ben vette kezdetét, akkor a térségben egyedülállóként. Később Vörös Csaba informatikatanár ötlete nyomán, egy nyári táborából nőtte ki magát a Coder Club elnevezésű programozó szakkör, amely nemzetközi hírnévre tett szert. Az intézmény 2013 óta viseli Juhász Erzsébet írónőnek, a város szülöttének nevét. Bednárik Prokec Zita 2023-ban vette át a könyvtár vezetését Náray Évától, aki meghatározó szerepet játszott az intézmény modernizálásában. A jelenlegi igazgató megállapította, hogy nyolc évtizeddel ezelőtt is hasonló kihívásokkal kellett szembenézniük a könyvtárosoknak, csak a „díszlet” volt más.
A Topolya 275 mottóval meghirdetett rendezvénysorozat ezzel zárult. Pastyik László bibliográfus, irodalomtörténész és helytörténész összegezte a tapasztalatokat, egyben utalásokat megfogalmazva a még feldolgozatlan helytörténeti témákra, a témával egy következő írásban foglalkozunk.
Nyitókép: Bednárik Prokec Zita előadása a könyvtár emeleti termében (Fotó: Tóth Péter felvétele)
