Japán kutatók felfedezték azt a gént, amely a nikotinfüggőséget okozza. Való igaz, hogy a nikotin agyműködésünket is befolyásolja. Nem mellékesen pedig olyan anyag, mely képes elérni, hogy később ismét rágyújtsunk, fokozza a cigaretta utáni vágyunkat.
A biológiai tényezőkön túl a dohányzás fennmaradását segíti a napi rutin kialakulása is. Mindannyiunk számára ismerős az érzés, hogy mennyire nehéz dohányosként lemondanunk egy cigaretta mellett elfogyasztott kávéról, vagy a vasárnapi ebéd utáni kellemes füstölgésről, hogy a munkahelyen, baráti körben rágyújtsunk. A valóság azonban az, hogy miközben a nikotin által keltett függőségünk mámorában egy-egy újabb cigaretta után nyúlunk, a legkevésbé sem gondolunk a káros anyagok mellékhatásaira. Mindannyian ismerjük a dobozokon található feliratokat, egyiken-másikon talán már jót is derültünk.
A dohányfüstben 60 olyan anyag található, mely képes rákot okozni az emberben, a folyamat azonban nem megállíthatatlan. Nézzük, miért érdemes leszoknunk a dohányzásról.
Nyolc füstmentes nap után szervezetünk eléri azt a szintet, hogy képes megfelelően gondoskodni a működéséhez szükséges oxigén szállításáról. A különösen kitartó egyének 24 óra elteltével elérhetik, hogy esetükben a szívinfarktus esélye csökken. Két hét és három hónap közt fokozatosan javul vérkeringésünk és tüdőnk működése. Egy és kilenc hónap közt élvezhetjük a felszabadult levegővételt, megkezdődik tüdőnk öntisztulása, befejeződik a légszomjjal teli, zihálós időszak. Most már bátran választhatjuk a lépcsőt a lift helyett. Egy év elteltével a szívinfarktus esélye felére csökken dohányzó társainkkal szemben. Öt év után az agyvérzés kockázata megegyezik a nemdohányzókéval. A tüdő- és méhnyakrák, illetve a száj, torok, nyelőcső, máj, hasnyálmirigy és az epe területén megjelenő daganatos betegség kockázata tíz év elteltével csökken. Tizenöt év után pedig a szívkoszorúér megbetegedésének és a stroke kialakulásának valószínűsége megegyezik egy soha nem dohányzó egyénével.
