A méhnyakrák a méhnyak rosszindulatú daganata. A nőgyógyászati rákbetegségek közül a legelterjedtebb, és a nők körében a leggyakrabban jelentkező emlőrák és a tüdőrák után a harmadik helyen áll.
Európában évente csaknem 60 000 nő betegszik meg ebben a kórban, és az elhalálozottak száma is eléri a 30 000-et. Leggyakrabban a fiatal nők körében terjed, illetve 35 és 50 év között. Európában Szerbia áll az első helyen, évi 1500 új megbetegedéssel és csaknem 500 elhalálozással. Az esetek nagy többségében azonban elkerülhető lenne a végzetes kimenetel, ha kellő időben fordulnának orvoshoz, és kellő időben kezelhetnénk őket. Sajnos az esetek nagy százalékában a nők már csak a betegség előrehaladott szakaszában fordulnak orvoshoz, amikor a gyógyítás már nehéz, az eset kimenetele pedig bizonytalan.
Hogyan jön létre a méhnyakrák?
A betegség úgy kezdődik, hogy a méhnyakat borító laphámsejtek abnormális módon, kontroll nélkül szaporodni kezdenek. A folyamat során elszaporodnak az abnormális, atipikus sejtek, amelyek idővel rosszindulatúvá, malignikussá válnak. Ez a folyamat viszonylag lassú, több évig is eltart. Azt az időszakot, amikor még csak atipikus sejtek találhatók az elváltozásban, rákmegelőző állapotnak, ún. praecancerosus állapotnak nevezzük, és ennek is több stádiuma van. A kezdeti rákmegelőző állapot gyakran gyenge, és gyakran különösebb kezelés nélkül, spontán is gyógyul. Némely esetekben ez a spontán gyógyulás nem jön létre, és ha a kezdeti fázisban levő eseteket idejében nem diagnosztizáljuk és nem gyógyítjuk, akkor rákhoz vezethetnek. A rákmegelőző állapotok évekig is eltarthatnak, tehát van alkalmunk a felismerésre és kezelésre, természetesen, ha a nő eljár a rendszeres szűrővizsgálatokra. A rákmegelőző állapotok leginkább tünetmentesek, és csakis szűrővizsgálattal felfedezhetőek, és ún. Papanikolau-törlettel bizonyíthatóak. A legtöbb esetben a méhnyakrák olyan nőknél jelenik meg, akik nem jártak szűrővizsgálatra.
Kockázati tényezők
A kockázati tényezők lehetnek genetikaiak, környezeti tényezők, de bizonyos szokások, káros szenvedélyek is, mint pl. a dohányzás. Hangsúlyozni kell, hogy egy-egy kockázati tényező jelenléte nem okvetlen jelenti a kór biztos megjelenését. Gyakran több tényező együtthatása vezet betegséghez.
A méhnyakrák kialakulásának kockázati tényezői:
bizonyos nemi fertőzések (HPV)
kémiai tényezők (dohányzás)
immunosupresszio (legyengült immunrendszer, HIV, transzplantáció utáni állapot)
szexuális szokások (korai nemi élet, promiszkuitás)
a férfihoz köthető tényezők (promiszkuitás)
életmód (rossz életkörülmények)
Fokozott kockázati tényezőknek kitett nők csoportja:
Minden nő megbetegedhet méhnyakrákban. Kivételt képeznek azok, akik sohasem éltek nemi életet, illetve nincs méhük.
Fokozott a veszély azoknak a nőknek a körében, akik:
nagyon korán kezdték a nemi életet (16 éves kor előtt)
több nemi partnerük volt
nemi kapcsolatuk volt HPV-fertőzött férfival
dohányoznak, vagy régebben dohányoztak,
legyengült az immunrendszerük (HIV-pozitív nők)
soha nem voltak szűrővizsgálaton
A tudomány mai állása szerint a legfontosabb, illetve elengedhetetlen tényező a méhnyakrák kialakulásában a Human papilloma vírus (HPV). Hogy a vírus rákot okozzon, szükség van más tényezők hatására is, amelyek közül a legfontosabb a dohányzás és a legyengült immunrendszer. Kutatásokkal bizonyították, hogy a dohányos nők körében kétszeres a méhnyakrák kockázata, mint a nemdohányosoknál. Szerencsére ez a rizikó a dohányzás abbahagyásával fokozatosan csökken.
Mi a HPV-fertőzés?
A HPV-fertőzés a méhnyakrák kialakulásának legfontosabb és elengedhetetlen kockázati tényezője. Ezt bizonyította be Harald Zur Hausen német vírusológus, aki ezért 2008-ban orvosi Nobel-díjat kapott. A genitális HPV nemi úton átvihető és könnyen terjed egyik személyről a másikra, akár bőrkontaktussal is. A vírus annyira elterjedt, hogy a lakosság többségének legalább egyszer volt HPV-fertőzése. A primáris HPV-fertőzés leginkább tünetmentes, és az esetek többségében ellentest képzést vált ki, ezért az egyén nem is szerez tudomást fertőződöttségéről. Némely esetekben a tünetmentes fertőződöttség évekig is fennállhat, ezért nagyon nehéz meghatározni a fertőzés időpontját.
A legtöbb esetben az immunrendszer által termelt ellentestek segítségével a szervezet 6–24 hónap alatt legyőzi a vírust. A nők kisebb százaléka nem tudja legyőzni a fertőzést, ezért az ő esetükben növekszik a méhnyakrák megjelenésének a kockázata.
Megelőzhető-e a HPV-fertőzés?
Tekintettel arra, hogy a HPV annyira elterjedt, nagyon nehéz megakadályozni a fertőzést. A kondom használata nagyon hatásos a többi nemi úton terjedő fertőzések megelőzésében, de kevésbé a HPV esetében, ami azzal magyarázható, hogy a vírus megtalálható a kondom által nem borított bőrfelületeken is, amelyek érintkeznek.
Ma már beszerezhető védőoltás is a HPV-fertőzés kivédésére, de ezek csak két vírustípus ellen nyújtanak védettséget, és csak akkor hatásosak, ha még a HPV-fertőzés előtt beadjuk őket. Hangsúlyozni kell, hogy a védőoltás nem zárja ki a szűrővizsgálat szükségességét.
Milyen tünetekkel jár a méhnyakrák?
Sem a rákmegelőző állapotok, sem a rák korai stádiuma nem jár olyan tünetekkel, amelyek arra utalnának, hogy a szervezetben valami történik. Ezért az egyetlen mód a betegség korai felfedezésére a rendszeres nőgyógyászati vizsgálat és a Papanicolau-törlet. Ezzel a vizsgálattal olyan elváltozásokat ismerünk fel, amelyek még úgyszintén tünetmentesek, de később rákká alakulhatnak. A korai stádiumban diagnosztizáltméhnyakrák az esetek 100%-ában gyógyítható. A gyógyítás viszonylag egyszerű, és nincs hatással a további életre, sőt még a szülés lehetősége is megmarad.
Az előrehaladott stádiumban levő méhnyakrák tünetei a következőek:
fájdalom a kismedencében
együttlét utáni megvérzés
makacs véres-nyálkás hüvelyi folyás
Ha bármelyik tünetet észleli, azonnal keresse fel nőgyógyászát!
A méhnyakrák kialakulásához hosszú időre van szükség, 8-10 év is eltelik, mire a rákmegelőző állapot átmegy egy teljesen kialakult malignus állapotba.
Éppen ezért a rendszeres szűrés garantálja a korai felfedezést. A megelőzés legbiztosabb módja a rendszeres nőgyógyászati vizsgálat és Papanicolau-teszt.
Szűrővizsálatokon értjük azokat a rendszeres orvosi vizsgálatokat, amelyeket panaszmentes egyéneknél végzünk bizonyos betegségek irányában, annak érdekében, hogy kiszűrjük a betegséget megelőző jeleket és bizonyos hajlamot az adott betegségre.
A méhnyakrákszűrés célja a rákot megelőző állapotok korai felfedezése és azok kigyógyítása, ami még viszonylag egyszerű és olcsó, a méhnyakrák kezelésével szemben.
Azokban az országokban, ahol a szűrés jól szervezett (nagy részvételi arány), a megbetegedettek és elhalálozottak száma több mint 80%-kal csökkent (Anglia, Finnország).
A szűrővizsgálatokkal kapcsolatos leggyakoribb kérdések: 1. Kinek kell szűrővizsgálatra mennie? Minden nőnek 20 és 65 éves kor között. Kezdetben minden évben egyszer. Ha az első 3 Papanicolau-lelet normális, a vizsgálatok gyakoriságát csökkenteni lehet, és elegendő minden 2-3 évente jelentkezni. A magas kockázati csoportba tartozó nők esetében (több partner, 30 évnél fiatalabbak, dohányosok) kötelező az évenkénti szűrés. 65 év felett abbahagyhatóak a szűrések, abban az esetben, ha az előző 3 Papanicolau-lelet normális volt. 2. Hogyan zajlik a szűrővizsgálat? A szűrővizsgálat alkalmával a Papanicolau-tesztet alkalmazzuk. A rövid és fájdalommentes vizsgálat alkalmával a nőgyógyász kis kefeszerű eszközzel törletet vesz a méhnyakról és méhnyakcsatornából. Az így begyűjtött sejteket citológiai vizsgálat alá vetik, és ezáltal kiszűrődnek az atípusos, abnormális sejtek, amelyek rákmegelőző állapotra utalhatnak. A legtöbb nő esetében ez az eredmény normális (PA II). Ilyenkor folytatni kell a további szűréseket. Ha elváltozást tapasztal a citológus, jelzi a nőgyógyásznak (PA III-V). 3. Mi történik, ha a Papanicolau-teszt eredménye abnormális? Ha az eredmény eltér a normálistól, a nőgyógyász kolposzkópiás vizsgálatot végez. A kolposzkóp egy optikai műszer, amivel a méhnyak képe 20-40-szeresére nagyítható, és ilyen felnagyított képen a szabad szemmel nem látható elváltozások is felismerhetőek lesznek. Ez a vizsgálat teljesen fájdalommentes. A kolposzkópiás vizsgálattal talált elváltozásokból szövetminta vehető, amit szövettani vizsgálatnak vetne alá, és így juthatunk el a végleges diagnózishoz. Az így diagnosztizált elváltozásokat leginkább ambuláns úton gyógyítjuk, és ezáltal megakadályozzuk a betegség esetleges továbbfejlődését. Ezek a kezelések nincsenek hatással a további nemi életre, sem az esetleges gyermekvállalásra. A méhnyakrák tehát megelőzhető. Járjon rendszeresen szűrővizsgálatra! |
