2025. július 18., péntek

A szuperfejlett világ rákfenéje

Szegénység… Mindenhol ott van. Van egy indiai mondás: „Aki a világot akarja megváltoztatni, az először is önmagán változtasson.” Nem kell messzire menni, elegendő bevinni a hasznavehetetlen ruháinkat a Vöröskeresztbe vagy más szociális központba, hogy akinek nincs, annak legyen.

A szegénységről Krizsán Vilmossal, az adai Vöröskereszt titkárával beszélgettem. Elmondása szerint a Vöröskereszt adai szervezetében általában az év elején több szociális kérdés kerül napirendre, mivel a tél a családokat nehezen érinti.

– Mi az elmúlt év végén felhívást intéztünk az önkormányzathoz, illetve a helyi közösségekhez, hogy a téli hónapokban próbáljunk segítséget nyújtani a rászoruló családoknak. Elsősorban élelmiszerekre és tisztálkodási csomagokra gondoltunk. Sajnos ez nem járt a kívánt a sikerrel, csak három helyi közösség reagált és csupán 65 csomagot tudtunk eljuttatni a rászorulóknak. Most, januárban kiderült, hogy sokkal nagyobb a gond. A helyzet tragikus, nagyon sok helyen éheznek a szülők, a gyerekek. Mi néhány esetben próbáltunk segíteni. Intervenciós csomagot adtunk ki, élelmiszert vásároltunk. Kenyeret biztosítottunk családoknak. Látva ezt a helyzetet újabb felhívást küldtünk az illetékeseknek, hogy próbáljanak valóban segíteni, hogy élelmiszert tudjunk biztosítani ezeknek a családoknak. Sajnos adminisztrációs gondok is vannak, mivel ha nincsenek papírjaik, nem tudnak segélyhez jutni. Együttműködünk a szociális központtal, hogy ezeket az eseteket hatékonyabban megoldhassuk.

Sokat lehetett hallani arról, hogy Magyarországon mintegy százan haltak meg a nagy hidegek következtében. Ada községben történt-e fagyhalál?

Konkrét esetről nem tudok, de sok olyan családról igen, akik alig-alig fűtenek. Fagyoskodnak. Most már enyhülni látszik az idő. Bizakodom.

Mi volt a legmegrázóbb eset, amellyel a közelmúltban találkozott?

Talán az, amikor egy személyen kellett segítenünk, akinek mindkét lábát amputálták. Egy olyan házban lakik, ahol nincs villanyáram. Egy örökégő kályhába tüzel kartonpapírral, illetve azzal a fával, amit a tolókocsiból egy baltával vág ki az utcán, az erdőben. Ebben az esetben, annak ellenére, hogy ilyenkor, év elején a Vöröskereszt nehezen boldogul, mivel semmiféle anyagi dotációt nem kaptunk, mi azonnal odarendeltünk egy köbméter fát és egy tűzhelyet, hogy legalább vizet tudjon melegíteni, illetve lehetősége legyen főzni, mivel az örökégőn ezt nem tudta megoldani. Szüksége lenne tolókocsira, mert a mostanit már hatszor hegesztették, valamint az amputált lábaira zoknikra, illetve ruhákra, hogy melegíteni tudja őket. Ez egy nehéz eset, a kérdéses személy természete is olyan, hogy nehezen tud beilleszkedni, de a mi emberi feladatunk az, hogy segítsünk rajta. A legnagyobb gond az ő esetében is a papírokkal van, amíg azokat nem rendezi, nem jogosult semmiféle segélyre. A tartományi Vöröskereszt is felajánlotta segítségét.

Mennyire jellemző az emberekre a segítségnyújtás, az adományozás?

Kevés segítséget kapunk. Vannak személyek, akik érzékelik a segítségnyújtás fontosságát, behozzák a használt ruháikat, vagy ha valaki meghal, akkor felajánlják a ruháit. De például gyerekruhákra is szükségünk lenne. Volt egy ilyen felhívásunk ősszel az iskoláskor előtti intézményekhez, és ez az akciónk sikeresen zárult, sok ruha és játékszer gyűlt össze. Legnagyobb probléma a lábbelik beszerzése, mivel ezek a mostani cipők már annyira rossz minőségűek, hogy tönkreteszik azok, akik megveszik, így nem tudják továbbadni.


Mennyi pénzből kell gazdálkodniuk?

Sajnos el kell mondanom, hogy a mi községünk azon községek közé tartozik, amelyek kevés segítséget kapnak az önkormányzattól. Tavaly ez az összeg mindössze 160 000 dinárt tett ki, ez gyakorlatilag semmire sem elegendő, így arra kényszerülünk, hogy az iskolák segítségével a gyerekekkel is gyűjtessünk. Ilyen módon tavaly 93 000 dinár pluszbevételhez jutottunk. Ebből a pénzből mi segítjük a rászorulókat, valamint foglalkozásokat szervezünk a gyerekek számára. Az utóbbi néhány évben az a gyakorlatunk, hogy azokat a gyerekeket, akik a legtöbbet gyűjtöttek, a legaktívabbak voltak, visszahívjuk egy egész napos foglalkozásra. Ennek több oka is van. Az a véleményünk, hogy azok a gyerekek, akik a legaktívabbak a gyűjtésben, akik nagyon elevenek, azokra valószínűleg nagyobb eséllyel leselkednek különböző veszélyek, mint például a függőségi betegségek vagy az agresszív magatartás, ezért velük kiemelten foglalkozunk. Továbbá, valószínűleg annak köszönhetően, hogy az iskolákban mostanában már csak tesztek vannak, úgy vesszük észre, hogy a gyerekek egyre kevésbé tudnak beszélni. Ezeken a foglalkozásainkon tehát arra is törekszünk, hogy a gyerekek arra az időre amíg nálunk vannak, felejtsék el a mobiljukat, az internetet, és próbáljanak közösségi életet élni, kommunikálni. Az ilyen típusú foglalkozásainkon az idén 90 gyerek vett részt.

Ön miben látja a szegénység leküzdését?

Az embereknek jobban kellene érezniük, hogy egymásnak segítséget nyújtsanak. A másik pedig az, hogy már néhányszor felvetettük, hogy próbáljunk valamilyen módon létrehozni olyan alapokat, amelyekből ezt tudnánk finanszírozni. Volt olyan helyi közösség, ahol felajánlották, hogy a helyi járulék egy bizonyos részét ilyen szociális problémák orvoslásának pénzelésére fordítanák. Sajnos vannak kirívó esetek, amikor gyorsan kell reagálni. Tegnap például bejött egy anyuka, a férjét börtönbe csukták, ő maga depressziós, de a három gyereknek enni kell adni. Vagy kidőlt a ház fala, de a családnak arra sincs lehetősége, hogy egy téglát megvegyen. Ilyen esetekre a közösségnek fel kellene készülni.

Magyar ember Magyar Szót érdemel