Környezetemben nemigen akad ember, aki fel ne kapta volna a fejét arra a hírre, amit a média az elmúlt napokban szinte minden zugából sugárzott: Michael Douglas legyőzte a gégerákot. A kommentárokat így sűríthetném: „Könnyű neki, pénzes is, híres is.”
Orvos létemre jól ismerem a mozgási lehetőséget a modern medicina berkein belül, és emiatt nem tudom, nem is akarom lesöpörni az asztalról ezt a szkeptikusnak tűnő meglátást. Valóban, azok a társadalmak, amelyek az egészségügy támogatásának állandó csökkentésével akarják így-úgy egyensúlyban tartani költségvetésüket, automatikusan olyan légkört teremtenek, amelyben a beteg hamar felismeri, hogy az egészségének gyors és eredményes helyreállítása végeredményben a magánügyévé válik. Két út is kínálja magát immár néhány évtizede ennek a negatív iránynak megfordításához: 1. személyes üggyé kell tenni azoknak a betegségeknek a megelőzését, amelyekre az orvostudomány, mint jól ismertekre állandóan hivatkozik, utalok itt a dohányzásra, a gyorsétkezdék kerülésére, életvitelre stb., 2. a betegséget kezdeti stádiumában kell felfedezni, és ha lehet, elsősorban alapszinten kell ellátni, aminek minimális feltétele a hallgató, a vérnyomásmérő, az EKG mellett az ultrahang körzeti rendelőkben, valamint 3. a gyors hozzáférési lehetőség a laboratóriumi diagnosztikához. Mivel országunkban egyik út sem járható jelenleg, a betegségeket többnyire elhanyagolt stádiumban kezdjük orvosolni, a gyógyulási reményeinknek pedig szárnyát szegik a kilátástalanul hosszúra nyúlt várólisták a szakrendelőkben és kórházakban. Ha mindezt szeretnénk megkerülni, marad a pénz vagy az ismeretség megoldásként. A legolcsóbb és leghatásosabb út lenne a betegek és a társadalom egészére nézve is, ismétlem, a körzeti rendelők felszerelése és dolgozóik ösztönzése az állandó szakképzésre.
De térjünk vissza Michael Douglasra! Lényegében az ő esetével arra szeretnék írásomban rámutatni, hogy az utóbbi évek rákorvoslása nemcsak gyors ütemben halad, hanem módszerváltás is történik az évszázadosan megdönthetetlennek hitt gyógyítási folyamatban. A filmszínész betegségét a negyedik, tehát az utolsó stádiumban fedezték fel, mégis segített rajta a sugár-, kemo- és immunterápia. A 20. század 30-as éveiben a gégerák gyógyítása elsősorban gyökeres gégemetszéssel járt. Gondoljunk csak két híresség, Sigmund Freud és a mi nagy költőnk, Babits Mihály végzetes betegségére! Mindketten radikális gégemetszésen estek át. Még a századforduló idején is jelentős százalékban halállal végződtek a daganatos betegségek, s ennek tudható be, hogy még ma is sokan kételkednek a rákos megbetegedések kezelésének hatékonyságában. Erre utal a világot bejárt hír a filmszínészről is. Pedig az elmúlt évtizedben a daganatellenes gyógyításban szemléletváltás történt: a sugárterápia a sebészeti beavatkozással azonos fontosságot nyert. Sőt hála a célzott sugárterápiának, egyes daganatokat elsődlegesen besugárzással gyógyítanak, visszaszorítva a sebészeti kezelést: ilyen a méhnyakrák, a fej-nyaki régió daganatai, bizonyos bőrrákok, a végbélnyílás rosszindulatú elváltozásai és a gégerák is. A besugárzást, szaknyelven a radioterápiát mintegy 100 éve ismerik. 80 évig viszont a háttérbe szorulva szinte semmi fejlődést nem mutatott, sőt már egyes orvosi körök a teljes kiiktatását javasolták. Mint a mitikus főnixmadár, 80. életévében megújítva önmagát helyet követel az emberi gyógyítás területén. A célzott gammasugárzás terápiáját az utóbbi két évtizedben fejlesztették ki, s ennek köszönhetően néhány éve már dolgoznak a rákos daganatok rémei, a lineáris gyorsítók, köznyelven gammakések, amelyek lassan kiszorítják a használatból a kobaltágyúkat. Ne legyünk szkeptikusak: az új gyógyítási eszközök áldásait lehetetlen lesz elzárni Európa közepén még egy olyan örökös válság sújtotta országtól is, amilyen Szerbia. Meggyőződésem, hogy az egészségügy európai integrálódása gyorsabb ütemben halad, mint a politikumé vagy akár a vasúté, az autóutaké. A legnagyobb felhajtóerővel bír orvosaink szakképzettsége, amely ma is európai szinten van. Az orvostársaságok pedig képesek arra, hogy a szűkös anyagi körülmények között is kikényszerítsék munkaeszközeik modernizálását.
