Valamikor régen nagy tisztelet övezte az idős embereket. Esténként körbeülték őket a fiatalok és hallgatták az életről szóló történeteiket. Tanultak a múlt meséjéből. Mára megváltozott a világ. Rohanunk. Időben és térben is százezer kilométer választ el bennünket a szeretteinktől. Arról, hogy most milyen életet élnek a nyugdíjasok Nagy Józseffel, a moholi Idősek Napközijének a vezetőjével beszélgettem.
Mivel foglalkozik az idősek napközije?
Ez a szociális védelemnek egy bizonyos fajta szolgáltatása. Az idős embereket megpróbáljuk visszahelyezni a társadalmi folyamatokba. Újra megmozgatni őket, valamint szemmel követni mind az egészségi állapotukat, mind a lelki világukat. Ami a moholi idősek és nyugdíjasok napközijét illeti, mintegy 300 tagot számlál, és számuk az utóbbi években növekszik. Úgy tűnik, rájöttek arra, hogy az otthon számukra nélkülözhetetlen. Az idős emberek az elmúlt 15 év folyamán az ország krízisében elzárkóztak a nagyvilágtól, magukba fordultak, egyre jobban depresszívé váltak. A társadalom nem törődött velük, nem biztosította számukra a megélhetést sem, és ez az ő lelki világukban mind komolyabb és komolyabb nyomokat hagyott. Már négy éve, hogy újra aktívan beindítottuk a napközi széleskörű munkáját.
Napközink az egyik legrégebbi Vajdaságban, 1985-ben alapítottuk meg. Azóta már szinte napról napra nyílnak ilyen intézmények. Rájöttek arra, hogy ez az egyik leghumánusabb módja az idősek „karbantartásának”, mivel így ők is tartoznak valahova, valamiben részt vesznek. Az emberek nem idegenednek el annyira egymástól. Másfelől pedig ez a fajta gyámkodás sokkal olcsóbb az ország számára, mintha behelyeznék őket az idősek otthonába.
Hogyan tudják felügyelni az idős emberek egészségét?
Havonta egyszer általános szűrővizsgálaton vehetnek részt nálunk az idős emberek, ennek keretében vérnyomást és vércukrot mérünk, évente kétszer pedig szemészeti vizsgálatot tartunk. De például elektroakupunktúrás diagnosztikai vizsgálatot is szerveztünk már a számukra. Ezek a szolgáltatásaink ingyenesek.
Szerveznek-e képzéseket a nyugdíjasok számára?
Tavaly volt egy sikeres képzés, amit egy projektum alapján valósítottunk meg. Ezen hatvan-hetvenéves idős emberek vettek részt, sőt, volt egy nyolcvanéves bácsi is. Számítógépes képzést indítottunk számukra. Nagyon sokuknak külföldön tartózkodnak a gyerekei, unokái. A háború kisodorta őket. Feltöltötte őket az, hogy az internet segítségével újra fel tudták venni velük a kapcsolatot.
Milyen a társasági élet a klubban?
Ami a nyugdíjasok társasági életét illeti, saját maguknak is műsorokat szerveznek, megünneplik a névnapokat, a születésnapokat. Van tánccsoport, énekkar. Bálokat is szervezünk, valamint kirándulásokat gyógyfürdőkbe. Igénylik ezeket a programokat, úgy érzem, hogy az emberek ezáltal nyíltabbá válnak. A bezárkózottságuk, ami nagyon sok, mind lelki, mind fizikai betegségnek az okozója, fokozatosan megszűnik. Megnyílnak, újra úgy érzik, hogy hasznos tagjai a társadalomnak, hogy valaki felfigyel rájuk.
Mi a helyzet az idős, magányos emberekkel?
Egyre több a magányos ember, mivel a fiatalok inkább külföldön próbálnak megélni. 2008-ban volt egy nagyon sikeres programunk, amit a Balkan found pénzelt. Ennek keretében 22 nyugdíjas és idős ember vett részt egy képzésen. Önkéntes szociális segítőknek képeztük ki őket, feladatuk pedig az volt, hogy látogassák azokat a 70 évnél idősebb és magányos embereket, akik nem tudnak eljönni a klubba. Kapcsolatba léptek és elbeszélgettek velük, és kisebb beszerzéseket is végeztek számukra, mint például a bevásárlás vagy a gyógyszerek beszerzése. Ha szükséges volt, élelmiszercsomagokat is vittek nekik. Az egésznek az volt a célja, hogy ezek az emberek érezzék, hogy valaki gondol rájuk. A projektum már lezárult, és a benne részt vevők közül még most is sokan támogatnak idős személyeket, házaspárokat. Nehéz őket kimozdítani az otthonukból.
Együttműködnek-e az idősek otthonával?
