A kutatók ma sem tudják eldönteni élőlényekről, vagy az élő határán álló anyagokról van-e szó. Nagyságuk 20 és 400 nanométer (nanométer a méter milliárdod része) között mozog, emiatt fénymikroszkóppal nem, de elekronmikroszkóppal láthatóvá és tanulmányozhatóvá válnak. Mivel nem rendelkeznek önálló anyagcserével, életműködést csak növényi, állati vagy emberi eredetű gazdasejtben tarthatnak fenn. Ebből az következik, hogy nem tartozhatnak a legelső élőlények közzé, hiszen képtelenek önálló életjelenségre, eredetüket tekintve nagy valószínűséggel elszabadult genetikai elemek leszármazottai.
Hasonlóképpen kell elképzelni a vírusok keletkezését is – ami a Biblia szerint a lázadó Luciferrel történt. (Engedelmükkel, emlékeztetem kedves olvasóinkat: a Biblia szerint az egyik főangyal, Lucifer fellázadt az isteni környezet ellen, és emiatt a földre taszítva az egykori mennyei lényből az ember leggonoszabb kártevője lett.)
A vírusok szaporodása is átvitt értelemben nevezhető annak, hiszen a megfelelő gazdasejtbe jutva annyit tesznek (bár ez nem kevés), hogy átprogramozzák a sejt működését. Magyarán, a vírus rákényszeríti a sejtet, hogy szüntesse be eddigi ténykedését és teljes mértékben az ő önző céljait szolgálja: felhasználva a gazdasejt fehérjeanyagát, több százezer példányban lemásoltatja magát. A sejt tehát azontúl nem a saját anyagait építi fel, hanem új vírusokat készít. Hamarosan az új vírusok olyannyira felgyülemlenek a sejtfalon belül, hogy az felreped és elpusztul, ezzel kiszabadítva az új vírusokat, amelyek készek a további fertőzésre. Ha azonban a vírusokkal fertőzőt élőlény elhal, ezzel maga alá temeti a kórokozókat is, tehát nem lehet evolúciós cél a túl agresszív szaporodási forma. Előnyös magának a vírusnak csak az lehet, hogy életben tartva a gazdasejtet hordó egyedet, minél hosszabb ideig „éli” parazita életét. Ez az evolúciós cél tökéletesen fedi a neodarvinizmus elméletét hirdető Richard Dawkins gondolatmenetét, aki Az önző gén c. nagysikerű könyvében megállapította, hogy mindannyian „túlélőgépek” vagyunk, azaz csupán az a faj maradhat fenn, amelyik elsajátítja a túlélési taktikát. Ezek szerint az A vírus – ebbe a törzsbe tartozik a H1N1 is – még az evolúciós létra közepe táján van, szemben a már tökéletesen kiforrott B és C típusúval, amelyek az enyhe lefolyású náthát, bárányhimlőt és influenzát okozzák. Más szóval, a jövő emberének bizonyosan nem lesz nagyobb gondja az agresszív vírusokkal, hiszen ezek a túlélés érdekében oly módon alkalmazkodnak, mutálódnak, hogy a gazdasejt életben maradjon.
A kutatók máris dolgoznak a vírusok „befogására” az emberiség javára. Megfelelő eljárással a vírus örökítő anyagához kapcsolják a bevitelre szánt gént, amely egy bizonyos tumorfajta semlegesítésére képes. A vírus DNS-e az idegen génnel együtt beépül a gazdasejt genetikai állományába, és ott működni kezd. Az eljárás a génsebészet egyik módszere, és a rákgyógyításnak, valamint a cukorbajnak a közeljövőben legtöbbet ígérő terápiája.
A vírusok szaporodására a legkedvezőbb hőmérséklet 35-36 °C. A vírusbetegség idején jelentkező láz tehát a szervezet célszerű védekezése, ha nem nagyon magas, akkor nem kell feltétlenül csillapítani. A vírusos betegség kialakulása ellen a vírusmentes környezet, a jó ellenálló képesség és a védőoltás használ, ez utóbbi az egyetlen biztos védekezés. A vírusellenes gyógyszerek segítenek a betegség leküzdésében, legerősebb hatást akkor váltja ki, ha az első 24–48 órában alkalmazzuk őket. Ezért nem szabad a gyanús H1N1 fertőzöttnek elutasítani a felkínált kórházi ellátást. Az egészséges embernek, megelőző terápiaként szigorúan tilos önkényesen Tamiflu vagy más vírusellenes szert szednie, mert ezzel az esetleges megbetegedés idején terápiás lehetőség nélkül maradunk. Kivételt képeznek azok a kockázati csoporthoz tartozó egyének, akik szoros kapcsolatban állnak az igazoltan influenzás beteggel. |
