Tudás a szülőföldön – akik nem mentek el

Érettségi után érdemes a vajdasági/szerbiai egyetemi, szakfőiskolai továbbtanulást választani. Tudjuk, most a blokádok, tiltakozások miatt igen bonyolult, kaotikus állapotok uralkodnak a felsőoktatásban, ám hisszük azt, hogy rendeződik a helyzet. Az elkövetkező hetekben sorozatunkban megszólaló beszélgetőtársaink pályaválasztásról, a szülőföldön való tanulás előnyeiről, a szerb nyelv okozta nehézségekről és ezek áthidalásáról is vallanak. Kitérnek arra, micsoda előnyt jelent a mai, Vajdaságban tanuló egyetemistáknak és leendő hallgatóknak az újvidéki Európa Kollégium működése, a tanulmányi ösztöndíj nyújtotta biztonság, az, hogy a többségi nyelv elsajátítása, a kiépülő kapcsolati háló, a sokféle igényes szabadidős tevékenység olyan lehetőség, amellyel érdemes élni. És érdemes komolyan megfontolni a szülőföldön való továbbtanulást.

MUNKA MELLETT TANULÁS

Góli Csilla azt vallja, a tanulmányok során tapasztalt sikerek és nehézségek is a személyes fejlődés részei

Góli Csilla, Szabadka Város alpolgármestere, az újvidéki Fabus Menedzserképző Egyetem szabadkai kihelyezett tagozatán szerzett közgazdász diplomát. Az interjúban saját életútján keresztül meséli el, miként lehet összeegyeztetni a munkát és a tanulást, hogyan válhat a folyamatos önképzés a személyes és szakmai fejlődés motorjává. Pályája során nemcsak diplomát, hanem tapasztalatot, nyelvtudást, önbizalmat és vezetői szemléletet is szerzett. Ezek együttesen vezették el mai pozíciójáig.

– 2003-ban érettségiztem, majd még abban az évben munkát kaptam a szabadkai önkormányzatnál. Fiatalon pénzkereső ember lettem, ami elsőre pozitívum, ugyanakkor veszélyt is hordoz: gyorsan elillanhat a motiváció a továbbtanulásra. Nem akartam elveszíteni az állásomat, ezért a szüleim tanácsára olyan egyetemet választottam, amit munka mellett is el tudtam végezni. A munka és a tanulás kölcsönösen erősítették egymást. Amit az egyetemen tanultam, gyakran visszaköszönt a napi feladatok során, így a gyakorlatban könnyebben értelmeztem a tananyagot. A képzés szerb nyelven zajlott, ami kezdetben nehézséget jelentett, hiszen a nyelvet csak alapszinten beszéltem. Gyakran elő kellett vennem a szótárt, néha pedig segítséget is kértem, viszont miután rendszeresen használtam, egyre ritkábban kellett utánaolvasnom a szavaknak. Idővel már a szövegkörnyezetből is ki tudtam következtetni az ismeretlen kifejezések jelentését, később pedig már jogi vagy tudományos szövegeket is magabiztosabban értelmeztem, például egy-egy kollokviumra készülve. A mindennapi használat tehát gyors fejlődést hozott, így végül sikeresen lediplomáztam – hallottuk Góli Csillától, aki harminckilenc évesen úgy döntött, mesterfokú diplomát szerez a szabadkai Közgazdasági Kar agrobiznisz-menedzsment szakán.

– Ez már teljesen más tanulási élmény volt. Két szemesztert kellett lehallgatnom, és mivel a COVID-időszak utóhatásaként az oktatás részben online zajlott, számos technológiai kihívással és újfajta tanulási módszerrel találkoztam. Különös élmény volt fiatalabb hallgatók között tanulni, a generációs különbségek jól érzékelhetőek voltak. Nagyon sokszor fel kellett gyűrnöm a ,,gatyaszárat”, hogy megértsem, mi történik körülöttem, de épp ez sarkallt arra, hogy új szemléletmódokat sajátítsak el. Az online tanulás, a digitális eszközök és az újszerű feladatmegoldások mind hozzájárultak a fejlődésemhez – mondta beszélgetőpartnerünk, majd hangsúlyozta, akinek van lehetősége, energiája, inspirációja, időről időre érdemes új dolgokat tanulni, akár beiratkozni egy tanfolyamra, hogy bővítsük tudásunkat.

– A tanulást sosem éltem meg teherként. Természetesen voltak nehéz vizsgaidőszakok, bukások, kudarcok is, de ezek mind a személyes fejlődés részei. Úgy tekintek a tanulásra, mint egy hagymára: minden réteg – egy-egy új tantárgy, tanár, egyetem, közösségi élmény – hozzájárul ahhoz, akik vagyunk. Az élet sokszor kiszámíthatatlan. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha politikai szerepet vállalok, de mindig volt bennem egyfajta belső hajtóerő. Ha van véleményem, azt szeretem kimondani. Ha látok egy problémát, nem várom, hogy más megoldja, inkább én magam teszek érte. Úgy vélem, ez a hozzáállás, valamint az évek során megszerzett tudás és tapasztalat vezetett el odáig, ahol ma tartok. Ha valakiben megvan a motiváció és látja magában az erőt, nemcsak az egyetemi éveket fogja sikeresen teljesíteni, hanem a munka világában is megtalálja a helyét. A diploma megszerzése viszont önmagában nem elég, a munkahelyen is helyt kell állni. Aki hajlandó tanulni, fejlődni és felelősséget vállalni, az előtt valóban megnyílnak a lehetőségek, akár vezetői pozíciók, akár jobb anyagi körülmények formájában – zárta gondolatait Góli Csilla.

ÉRTÉK, AMIT ITTHON TALÁLTAM MEG

Botka Csaba ügyvéd és bírósági fordító: A többnyelvűség az egyik legnagyobb előnyöm, és ezt itthon kamatoztatom a legjobban

– Középiskolásként még a közgazdaságtan iránt érdeklődtem, de végül a jog mellett döntöttem – idézi fel pályaválasztásának fordulópontját Botka Csaba ügyvéd és bírósági fordító, aki ma már saját praxisában dolgozik. A többnyelvűség jelentette előnyt mindennapi munkája során is hasznosítani tudja, és soha nem gondolt arra, hogy külföldön próbáljon szerencsét.

– Az Óbecsei Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola ügyviteli adminisztrátori szakán tanultam, és eredetileg az volt a tervem, hogy a Közgazdasági Kar pénzügy és számvitel szakán folytatom a tanulmányaimat. Harmadik és negyedik osztályosként viszont részt vettem a GENIUS Alkotmány- és állampolgári jogok diákversenyen, és ez a megmérettetés olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy akkor döbbentem rá: engem valójában a jog világa vonz. Eközben a könyvelőirodában eltöltött szakmai gyakorlatok inkább kiábrándítottak, így végül teljes meggyőződéssel a jogi pálya mellett döntöttem – mondta el Botka Csaba.

– Tudtam, hogy a szerb nyelvtudásom nem elég erős egy egyetemi jogi képzéshez, ezért tudatosan készültem: sokat olvastam, használtam a szótárt, és mindig konkrét célokat tűztem ki magam elé. Az első év valóban nehéz volt – főleg nyelvi szempontból –, de az egyetemi környezet lehetővé tette a gyors fejlődést. Soha nem gondoltam arra, hogy külföldre menjek – akkor még nem is sejtettem, hogy a többnyelvűség mekkora előnyt jelent majd, és mennyire hasznosítani tudom a munkámban.

Interjúalanyunk 2011-ben iratkozott be az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karának általános szakára. Mint mondja, nagy sikernek élte meg, hogy túlnyomórészt állami költségvetés terhére tanulhatott.

– Ráadásul mi voltunk az első generáció, amelyik megkaphatta a Magyar Nemzeti Tanács tanulmányi ösztöndíját – ez óriási motivációt adott. Többször is részt vettem az ELTE és a Kárpát-medencei Jogászok Egyesülete által szervezett nyári egyetemeken, valamint négyszer is elnyertem a dr. Szász Pál-jogászösztöndíjat, így budapesti ügyvédi irodákban is szerezhettem gyakorlati tapasztalatot – emelte ki Botka Csaba.

Az egyetemi évek alatt nemcsak a szakmai előrelépés volt számára fontos, hanem a közösségi élet is.

– Nagyon pozitív élményként éltem meg az egyetemi éveket. Fontosnak tartottam, hogy az egyetemi kötelezettségek mellett a szabadidőre is jusson idő. Rendszeres látogatója voltam szerdánként a Művész Klubnak, amely az Európa Kollégium megnyitása előtt a magyar ajkú újvidéki egyetemisták közösségi életének egyik fő színtere volt. 2013-tól aktívan részt vettem a Vajdasági Magyar Ifjúsági Központ munkájában is – számos rendezvényt, tábort és bált szerveztünk, és rengeteg barátság, ismeretség született ez idő alatt. Ezek közül sokan ma már az ügyfeleim. Bár mostanában kevesebb időm jut az aktív részvételre, önkéntesként továbbra is támogatom a szervezet munkáját, mert mindig is fontosnak tartottam, hogy a vajdasági magyar közösségért felelősséget vállaljak.

A diploma megszerzése előtti rövid abszolvensi időszakban Botka Csaba arra törekedett, hogy valós szakmai tapasztalatokat szerezzen.

– Az egyetemi gyakorlati oktatás sajnos nem volt az intézmény erőssége, ezért fontosnak tartottam, hogy a valóságban is megismerkedjek a szakmával. Már a tanulmányaim során sokan úgy tekintettek rám, mint „ügyvédiskolásra”, így természetes módon vonzódtam az ügyvédi pályához. Losoncz Dávid ügyvédi irodájában kezdtem dolgozni, és a diploma után is ott folytattam ügyvédgyakornokként. A közös munkát nagyon élveztem, Dávid szakmai tudása és embersége azóta is példaértékű számomra. Még azután is szoros maradt a kapcsolatunk, hogy megnyitottam a saját irodámat – szakmailag továbbra is együttműködünk.

– Ma már saját ügyvédi praxisomat vezetem, és őszinte örömmel tölt el, hogy ügyfeleim bizalmát élvezhetem. Soha nem gondolkodtam azon, hogy külföldre költözzek. Tudom, hogy kevés a magyar ajkú jogász, ezért nagy örömmel látom a Magyar Nemzeti Tanács által meghirdetett támogatási lehetőségeket. Mindig kész vagyok segíteni a fiatalokat – ahogyan annak idején nekem is sokat jelentett a tapasztaltabb kollégák támogatása.

Beszélgetőtársunk az irodát Szenttamáson, egy olyan településen működteti, ahol több mint húsz éve nem volt magyarul is szolgáltató jogász.

– Ezzel egy fontos piaci rést sikerült betöltenem – ez számomra nagy eredmény, még ha rengeteg munkát is jelent. Úgy érzem, szakmailag elértem a célomat, de továbbra is folyamatosan fejlődni, tanulni szeretnék, hogy a lehető legmagasabb színvonalat biztosítsam az ügyfeleimnek. A jogászi munka dinamikus, izgalmas, és sokszínű kihívásokat tartogat. Ma már van segítségem az irodában, így a munkafolyamatok is hatékonyabbak.

Botka Csaba hisz abban, hogy itthon is lehet boldogulni – csak tudatosan kell haladni az úton.

– Mindenkinek meg kell találnia a saját útját – ahelyett, hogy a nehézségekre összpontosítunk, inkább hinnünk kell az álmainkban, célokat kell kitűzni, és kitartó, alázatos munkával elérni azokat. Hiszem, hogy nemcsak magunkért dolgozunk, hanem másokért is – hangsúlyozta Botka Csaba, aki feleségével Óbecsén él.