Hat hónappal ezelőtt zúdult a világra a legújabb influenzavírus, ami minden eddiginél jobban foglalkoztatja az embereket.Mintha a semmiből lépett volna elő, minden előzmény – hogy úgy mondjam: kopogtatás – nélkül, „ajtóstul rontott a házba”. Ez azonban hamis kép; Európa például sokáig nem is tesztelte a beteg embereket a H1N1 tüneteire, hacsak valaki nem utazott fertőzött amerikai területre, vagy nem került kapcsolatba olyasvalakivel, aki járt a vírus származási helyének tartott országokban. Így kontinensünkön nem lehetett nyomon követni a vírus terjedését a lakosság körében, a járvány „láthatatlan” maradt a hatóságok számára. Így látszólag a semmiből érkezett az új H1N1, de csak látszólag, ha jobban utánajárunk, kitűnik, hogy az 1918–19-es spanyolnátha után, amelynek 50 milliós emberáldozata volt, a H1N1 vírus leszármazottai – megszelídülve ugyan, de – folytatták tevékenységüket, idényenként egy-egy influenzajárványt okozva az embereknél.
Amint Mexikóban kirobbant a járvány, gyorsan átterjedt a környező országokra. Talán kissé elaludt az Egészségügyi Világszervezet is. A WHO elég sokáig halogatta – gyakorlatilag ez év júniusáig – a világjárvánnyá minősítést, s ezzel a későn érkezett jelzéssel gátolta a gyógyszergyárak felkészülését. Az oltóanyag késése a harmadik világban, de Szerbiában is részben ennek tudható be, de ludas ebben bizonyos csoportok ellenállása is itt Európában, aminek, gyanítom, főképpen anyagi okai voltak. Ez a késés pedig hozzájárult a pánikhangulat kialakulásához, amit igen nehéz lecsillapítani, különösen azokban az országokban, ahol villámsebesen terjed a fertőzés, a védőoltás pedig sehol a láthatáron.
Soha a történelem folyamán fertőző betegség még nem kapott akkora teret a médiában, mint az A (H1N1). Ennek ellenére még orvosi nívón is találkoztam olyanokkal, akik összekeverték a szezonális, (humán) influenzával.
Miben különböznek?
A leglátványosabb eltérést a szezonális és a H1N1 vírus okozta influenza típusú megbetegedések között a szezonalitásban észleljük. A humán influenza (nevezzük így is a szezonálist) kifejezettem őszi és téli hónapokhoz kötött: október közepétől februárig támad. A H1N1 a szezonalitásra fittyet hány, mind a téli hónapokban, mind trópusi körülmények között, tehát 30-35 fokos melegben is fertőzőképes. Míg a humán influenza szövődményei az idősebb korosztályra jelentenek halálos veszélyt, A H1N1 elsősorban a 40 év alatti fiatal, egészséges emberekre veszélyesebb. A humán influenza ritkán éri fertőzöttségben a Föld lakosságának 20%-át, a H1N1-gyel szemben, amelynél a WHO az emberiség kétötödének megbetegedését jósolja. A szövődmények elhalálozási arányában viszont fordított a helyzet: a szezonális influenza esetében a betegek 0,1 százaléka hal meg, a H1N1 kevésbé agresszív, legalábbis addig, amíg nem mutálódik ebbe az irányba: az elhalálozás 0,007 és 0,045% közötti.Sajnos az nem vigasz, hogy a sertésinfluenzának alacsonyabb a halálozási aránya, mint a szezonálisnak, mert ettől csak gyorsabban fog terjedni. Egy vírus akkor tud nagyobb területen elterjedni, ha a megfertőzött emberek életben maradnak. A H1N1 az elmúlt nyár folyamán részleges mutálódáson esett át: a vírus burkán levő nyúlvány hosszabbodott meg, amellyel kapcsolódik az ember vörösvérsejtjeihez. Ennek a „trükknek” a segítségével sokkal nagyobb eséllyel tapad rá – most már szinte polipszerűen – az emberi vérsejtekre, s így fertőzőképességben messze maga mögött hagyja a szezonális törzset. Igaz, ez a mutáció csak a vírusfertőzési hányadosát emeli, és még nem bizonyos, hogy ezzel agresszívabbá is vált. A szakemberek azonban rossz jelnek tartják, mondván: ha ezt teszi nyár közepén, mit tesz majd abban a közegben, ahol jól érzi magát, nulla fok körül. Ravasz hamiskártyás vagy a bankrabló Arsen Lupin jut eszünkbe, ha ezzel az A vírustörzzsel ismerkedünk, amelynek tagja a mi H1N1-ünk is. Az 1919-es mutációja különösen hatásos volt: spanyolnátha néven mintegy 40-50 millió emberáldozattal járt. A vírus akkor olyan anyagot termelt ki, amellyel megtévesztve az emberi immunrendszert, a tüdőt jelölte a vírus támadási pontjának. Az immunrendszer, a megtévesztő jelzőmolekulákra reagálva, a tüdő szöveteibe irányította a szervezet fehérvérsejtjeinek özönét, amelyeknek feladatuk lett volna, hogy a vírust bekebelezzék és megsemmisítsék. A félrevezetett és tehetetlenségre ítélt, nagyszámú fehérvérsejt vizenyőt okozott a tüdőben, ami végső soron megakadályozta a légzést. Igaz, a betegség tüdőgyulladásos tüneteket mutatott, és egyesek legyintenek is, mondván: akkoriban nem voltak még antibiotikumok, ne csodálkozzunk a sokmilliónyi áldozaton! Az előbb elmondottakból azonban kitűnik, ha lett volna már penicillin, az ember becsapott fehér sejtjei ellen vajmi kevés sikerrel harcolhattunk volna antibiotikumokkal.
Az USA-ból származó adatok szerint a H1N1 influenzás beteg tovább fertőző marad, mint a szezonálisban szenvedő (ennek a lefolyási ideje 1-4 nap). A fertőzőképesség elmúltát nem a láz, hanem a köhögés elmaradása jelzi, ami legalább egy hét izolációt jelent.
Tünetek, védekezés...
Ellentétben a fent jelzett, élesen kiütköző különbségekre, a betegség megjelenési formájában nincsenek nagy válaszfalak: mindkét influenzánál az inkubációs periódus (a fertőzés pillanatától a betegség kiütközéséig terjedő idő) rövid, 2-3 napos. Ha az a kérdés, hogyan fertőződünk meg, a válasz egyértelmű: cseppfertőzés révén. Az influenzavírusok ellenálló képessége szerény, beszáradás, az alacsony és magas pH, 60 ºC feletti hőmérséklet, a klór és az enyhe fertőtlenítő oldatok gyorsan elölik. Jó tudni azonban, hogy vízben egy hétig, szennyvízben pedig 30 napig életképes marad. A betegség tünetei mindkét típusnál egyformák, hirtelen lázas állapot (figyeljük meg: a náthánál elvétve és később jelentkezik a láz), orrfolyás, hidegrázás, torokfájás, izomfájdalom, köhögés és gyöngeség. A kétfajta influenza közötti különbség a hasmenésben és a hányásban ütközik ki, ezek ugyanis a H1N1-nél jóval gyakoribbak. Egyszerű orvosi vizsgálattal nehéz, mondhatnám, lehetetlen laboratóriumi teszt nélkül különbséget tenni a két influenza között. Ma a legérzékenyebb, Svájcban kidolgozott teszt 36 óra múlva eredményes.
A kétfajta influenza elleni védekezésben sincs elvileg nagy különbség, az oltóanyagot kivéve. Erről később szólok. Mindenekelőtt őrizzük meg és erősítsük immunrendszerünket friss gyümölcs fogyasztásával, s ha ez nem lenne, csak akkor nyúljunk a vitamin- és nyomelemtablettákhoz! A jól működő immunrendszer szükséges, azonban nem nyújt garanciát a fertőzés ellen.
Mi található az oltóanyagban?
A mexikói orvoscsoport dolgozik azon az állításán, hogy egyetlen haláleset sem történt náluk H1N1 fertőzés idején azoknál, akik felvették a humán, azaz a szezonális influenza elleni védőoltást. Sejtjük, hogy létezik valamiféle keresztimmunitás. Ez megszívlelendő és hasznosítható máris, igyekezzünk minél hamarabb felvenni! Szerbia nem kap december közepéig H1N1 elleni védőoltást. Igaz, ebből kifolyólag abban a helyzetben vagyunk, hogy kényelmesen megfigyeljük, történik-e valami rendkívüli azokkal, akik már felvették. Sokan kérdezik: mi van a vakcinában? A vakcina gyártása során a WHO-tól kapott vírusokat nagy mennyiségben szaporítják, majd elölik, elpusztítják. A vírusnak az immunrendszert aktiváló tulajdonságai azonban megmaradnak, de emberbe beoltva már nem képes szaporodni. A gyártás folyamán folyamatosan ellenőrzik az elölés (inaktiválás) hatékonysági fokát, de a gyártónak tesztekkel bizonyítania is kell a vírusállomány 100 százalékos elpusztítását. Ezután önkénteseken tesztelik tovább, majd meggyőződve a biztonságosságról bocsátják forgalomba. A vakcina tartalmaz még a tároláshoz nélkülözhetetlen anyagot is, például alumínium-foszfát gélt, amely az élesztőporokban is jelen van. Engedélyezett, túladagolásról nem lehet szó. Nyomokban, tehát elhanyagolható mennyiségben található benne még formaldehid is, amelyet a vírus inaktiválására használtak. Tartalmaz még a vakcina thiomersalt konzerváló adalékként. Ennek a szerves vegyületnek a bomlási terméke az etil-higany, ami a szervezetben nem raktározódik, hanem a széklettel 7 napon belül kiürül. Sajnos sokan összekeverik az itt felhasznált etil-higanyt, a metil-higannyal, amely viszont a szervezetben tárolódik és toxikus. Ellentétben tehát a világhálón keringő, a bűnözés határát súroló irományokkal, amelyek a védőoltás mérgező voltára utalnak, kijelenthetjük, hogy a védőoltás tökéletesen biztonságos, és esetleges érzékenységen, lobosságon kívül semmi komolyabb reakciót az elölt vírus nem váltott ki. A formaldehidre és a tojásra érzékenyek is felvehetik a védőoltásokat fokozott figyelem mellett, ha ezt ismertetik az orvossal.
Szövődmények és gyógyszerek
Mindkét influenza megbetegedés esetében a szövődmények jelentkezésére utal a megfelelő kezelés ellenére elhúzódó betegeskedés, az erőteljes mellkasi fájdalom és a véres köpet. A legsúlyosabb szövődményt, a tüdőgyulladást, a pneumococcus baktérium okozza, amely akár halálos is lehet. A betegen kapkodó légzést és az ajkakon kékes elszíneződést (cianózist) észlelünk. Emellett felléphet homlok-, arcüreg- és középfülgyulladás is. A vírusellenes gyógyszerek jelentenek segítséget – például az oltással nem védhető csoportoknak – a H1N1 fertőzéssel szemben, de csak akkor, ha a fertőzés okozta tünetek első 2-3 napján alkalmazzák azokat. Emiatt ne utasítsuk vissza soha az orvos által javasolt kórházi gyógyítást, mert késés esetén a szövődmények kétesélyesekké válhatnak! Az orvos munkáját ne próbáljuk magunkra vállalni, az ismertetők elolvasása nem helyettesíti a sokéves szaktudást.
Fontos, hogy a beteg sokat pihenjen, sok folyadékot igyon, a C-vitamin mellett az aszpirin is segít a feleslegesen magasba szökő láz esetén. A magas láz nem kedvez a vírus szaporodásának, 38, 5 ºC-ig gyógyító tényezőként tartja számon az orvostudomány. Ezen az értéken felül azonban több kárt okozhat, mint hasznot, vegyünk be lázcsillapítót!
A veszélyeztetett csoportok
A kockázati csoportok közötti különbséget már részben érintettem: a humán influenzánál elsősorban ide tartoznak a 60-65 éven felüli idős emberek, valamint a hat hónap és 3 év közötti kisgyermekek. Életkortól függetlenül, mindenképpen ajánlom még a védőoltás felvételét az idült szív-, keringési, légzőszervi, vese- vagy cukorbajban szenvedőknek, az ápolást, gondozást nyújtó intézmények lakóinak, rendőrségnek, egészségügyi személyzetnek. Ez utóbbiak különleges védelmet élveznek mindkét influenza esetén, hiszen az ő munkájukon áll vagy bukik a védekezési stratégia. A H1N1 leginkább a 6 hónaptól 25 évig terjedő korosztályt, a kismamákat és a krónikus betegeket (asztma, diabétesz, szív- és tüdőbetegség) fenyegeti. Nekik mindenképpen ajánlott a mihamarabbi védőoltás. Ami a várandós asszonyokat illeti, tekintet nélkül egyes orvosok véleményére, akik a kockázati csoport élére helyezték őket, maradok az óvatos orvosi döntés mellett, mindkét influenza esetében adjunk esélyt a nőgyógyász és a háziorvos együttes elbírálásának! Még mindig nincs elegendő tudományos munka arról, hogy mi történik a megfogant gyermekkel, ha az anya az első három hónapban kapja az oltásokat. A terhesség második és harmadik trimeszterében viszont nagyon is ajánlatos mindkét oltás felvétele.
