Egy amerikai meteorológus megalkotta a pillangó-effektus elméletét, azt állítva, ha egy pillangó a világ egyik szegletében meglebbenti a szárnyát, globalizált világunkban ez a jelentéktelennek tűnő esemény felnagyobbodik, továbbterjed és távolabb akár tornádót is okozhat. Ezzel magyarázzák ma már, hogy az amerikai bankválság miért nőtte ki magát világkrízissé.
Valahogy itt van elásva a mexikói sertésinfluenza rejtélye is, amely egy hét alatt a semmiből a pandémia (világjárvány) ötödik fokozatáig tornázta fel magát. Hát ez lenne a globalizáció egyik elismert negatívuma. Ami viszont enyhíti a pillangó jelenséget – ha az egészségünkről esik szó –, nem más, mint az Egészségügyi Világszervezet összefogása egy kiváló, gyors és minőséges válaszokra képes szervezetté.
Ha világméretű járvány van kialakulóban, legjobban tesszük, ha mellőzzük a félmegoldást kínáló, kiforratlan tudásra támaszkodó egészségügyi javaslatokat, tartsuk inkább magunkat a WHO (Egészségügyi Világszervezet) szigorú, de közérthető nyelven közzétett tanácsaihoz.
A mi országunkban ritkán ér bennünket az a szerencse, hogy a legjobbat választhatjuk, bármiről van szó. Nos, ami az orvosi tanácsokat illeti, nincs illetékesebb a WHO-nál, annál az orvosi megahivatalnál, vagy népszerűbb nevén a Föld orvosánál, amely elismerten a sokat kárhoztatott globalizáció egyik, nyilvánvalóan pozitív jelensége. A világ legjobb szakemberei „dugták itt össze a fejüket”, avagy „hajoltak össze” – Ady szavaival élve –, hogy minden tudásukat összeszedve egészségügyi útmutatásokat, irányelveket dolgozzanak ki és nyújtsanak – az anyagi haszon mellőzésével – világunk szakembereinek, de egyben Földünk minden lakosának is. Munkásságuk eredményeként könyvelhető el a fekete himlő teljes felszámolása, az ő „művük” az Africa 2000 program, mellyel az egész kontinensen hatalmas ivóvízkészletet mentettek meg, áldásos tevékenységüknek köszönhetően küszöbön áll a gyermekbénulás és a fonálférgesség teljes eltűnése, megfékezték az egész világot fenyegető kongói ebola-járványt és így tovább.
Mivel csak egy lépés választ el bennünket a sertésinfluenza – újabb nevén „új influenzavírus, AH1N1” – kikiáltásától pandémiává (az ötödik fokozatnál tartunk az írásom pillanatában), ideje megszemlélni a WHO által kidolgozott tanácsokat és normákat a betegséggel szemben. Ha egyes pontjai túl közismertnek tűnnének számunkra, akkor sem árt felújítani ismereteinket, hiszen a latin bölcsek szerint az ismétlés a tudás szülőanyja. Emellett ne feledjük: nemcsak Európának, hanem a világ mind a hatmilliárd lakosának szólnak az intelmek.
Hogyan védekezzünk az A(H1N1) influenza ellen?
– Kerüljük a kapcsolatot a lázas és köhécselő emberekkel
– Gyakran mossunk kezet szappannal és folyóvízzel
– Biztosítsunk magunknak nyugodt pihenést munka után, beleértve a mély, egészséges alvást is.
– Ne hanyagoljuk el a fizikai aktivitást, étkezésben legyünk mérsékletesek, a könnyen emészthető ételeket fogyasszuk.
Mit tegyünk, ha lázas beteg van a környezetünkben?
– Ha tehetjük, különítsül el a beteg személyt, legalább 1 méternyire a család többi tagjától.
– Ne tegyünk kivételt, semmi kontaktusunk ne legyen a beteggel újabb és újabb kézmosás nélkül, és az orrunkat- szájunkat eltakaró maszk nélkül.
– Ne közelítsünk a beteghez akár kommerciális, akár otthoni készítésű, háromrétegű maszk nélkül. Ez legyen könnyen mosható, tisztítható anyagból.
– A beteg szobáját óránként 5-10 percig szellőztessük.
– Tartsuk tisztán a szokásos házi szerekkel a környezetünket.
Mit tegyünk, ha betegnek érezzük magunkat?
Ha gyengének és fáradtnak érezzük magunkat, amihez lázas állapot is társul torokfájással és kínzó köhögéssel:
– maradjunk otthon, semmiképpen ne menjünk dolgozni, iskolába vagy tömegbe.
– Értesítsük haladéktalanul háziorvosunkat vagy a mentős orvost.
– Ne üljünk be az orvosi váróterembe, tiszteljük betegtársaink egészségét.
– Legjobb ágyban maradni, fogyasszunk bőségesen folyadékot, főképpen teát.
– Használjunk papír zsebkendőt, köhögéskor, tüsszentéskor takarjuk el orrunkat és szájunkat.
– Ne kíméljük, váltsuk sűrűn a papír zsebkendőt, s használat után azokat semmisítsük meg.
– Mossunk sűrűn kezet, ha lehet, minden tüsszentés után.
– Értesítsük családtagjainkat és barátainkat a betegségről, felkérve őket, hogy kerüljék látogatásunkat.
