A zentai Jovičin Szilvia harmincéves kereskedelmi tapasztalattal a háta mögött alig több mint egy hónapja nyitott új turkálót S Fashion Second Hand néven a város szívében, a rendőrség épületével szemben. Az angol és holland behozatali ruhákat áruló üzlettulajdonos kacskaringós utat járt be, mielőtt a turkáló megnyitása mellett döntött.
– Harminc évet dolgoztam az élelmiszer-kereskedelemben, hol alkalmazottként, hol a családom saját üzletében. Édesapám kereskedő, a nővérem kereskedelmit végzett, én közgazdaságit, így apukám vállalkozásában dolgoztunk, amikor kényszerből megnyitotta a kisboltját. Ez kezdetben még hagyományos kereskedelem volt, a pult mögül szolgáltuk ki a vevőket. Ma már ez nem szokványos. Később aztán önkiszolgálóvá váltunk, majd körülbelül tizenöt év után apukám elment nyugdíjba. A nővérem átvette ugyan az üzletet, de nagy volt a konkurencia, átköltöztettük a boltot Felsőhegyre. Viszont nem tudtunk annyi bevételt termelni, hogy abból az én fizetésem is kijöjjön. Így kezdtem el dolgozni a Senta Prometnél, ahol tizennégy évig voltam – mesélte Szilvia.
Hozzátette, hogy nagyon szereti a kereskedelmet, annak minden mozzanatát élvezi: a pakolást, a kasszázást, az árurendelést. Az utóbbi időben azonban megterhelővé váltak számára a magas követelmények, és egyre gyakrabban érezte, hogy versenyt fut az idővel. Ez testileg-lelkileg egyaránt kimerítette, és egyre-másra kezdett belefáradni mindabba, amit korábban nagyon élvezett. Szeretett volna kiszabadulni a mókuskerékből, új dolgokban kipróbálni magát, tanulni, fejlődni, kihívásokkal szembesülni, ezért úgy döntött, új megélhetés után néz. Fontos szempont volt számára az újrahasznosítás is, így kezdetben kézműves termékek készítésén is gondolkodott.
– Szerettem volna rongyszőnyegeket készíteni régi ruhákból, mert szeretem a kreatív munkát, az alkotást is. Csakhogy nem találtam senkit, aki megtanítana erre, ráadásul szövőkereteket sem tudtam hol vásárolni, így aztán lemondtam erről az ötletről – magyarázta.
Hamarosan azonban észrevette, hogy sokan használt ruhákat keresnek, és olyan üzletekre van igény, ahol olcsón lehet minőségi ruhaneműt vásárolni.
– Van, aki a minőségi ruha miatt jön be, más meg azért, mert nem engedheti meg magának az újat. Az ismerőseim között azt láttam, hogy sokan turkálókból öltözködnek, a vásárokon pedig azt, hogy a turkálóknál mindig nagy a tömeg. Innen jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozzak. Ezt a munkát élvezem is, nem is olyan nehéz, ráadásul így újrahasznosítjuk a ruhákat.
Egy turkáló működtetéséhez azonban nem elég csupán a kereskedelem szeretete: kell hozzá üzleti érzék és egy jó nagy adag bátorság is. Szilvia is sokáig gondolkodott azon, meg merje-e lépni a saját vállalkozás indítását.
– Végül arra gondoltam, hogy ha most nem csinálom, akkor soha. Körülbelül tíz évem van még a nyugdíjig, ennyi ideig már nem szerettem volna az élelmiszer-kereskedelemben maradni. Ezért döntöttem úgy, hogy belevágok. Kihívást jelentett az állványok beszerzése, mert nem találtam senkit, aki itt, helyben megcsinálta volna őket. Végül az internetről rendeltem meg egy régi, bezárt butik után fennmaradt holmikat: állványokat, babákat, a pultot, a vállfákat is. Szinte minden innen van. Nagyon sok mindenre oda kell figyelni, nem is gondolja az ember. Ott a kassza, a mérleg, amit hitelesíteni is kell, könyvelőt kellett találnom. De mint mondtam, szeretem a kihívásokat, és nem esett nehezemre mindezt megugrani.
Jovičin Szilvia (Gruik Zsuzsa felvétele)
Hozzátette, hogy bár Zentán több turkáló is működik, mégis megtalálják őt a vásárlók. Ennek egyik oka minden bizonnyal az, hogy minden üzletben más a választék, nem ugyanonnan származó és nem egyforma minőségű, stílusú ruhát találnak az egyikben, mint a másikban. Ő maga alaposan utánanézett annak, hogy mire van igény, és azt találta, hogy inkább az angol és a holland ruhákat dicsérik, ezért ezeket árulja. Mint mondja, ő és a vásárlói egyaránt elégedettek a minőséggel.
– Ami a stílust illeti, inkább modernebb, fiatalosabb ruhák találhatók meg az üzletben. Egyelőre még több a kisebb méretű ruha, de igény mutatkozott a nagyobb méretekre is, úgyhogy hamarosan ilyeneket is be fogok szerezni. Gyerekruhák egyelőre nincsenek, fürdőruhák viszont nemcsak felnőtt-, hanem gyerekméretekben is kaphatók – mesélte Szilvia a kínálatról, hangsúlyozva, hogy a ruhákat mind fertőtlenítik, így bátran lehet őket viselni.
Szilvia boltjának megnyitása nem csupán egy újabb turkáló megjelenéséről szól, hanem arról is, hogy bármikor belevághatunk az álmaink megvalósításába, és hogy egy bátor váltás akár új lendületet is hozhat az életünkbe. Az S Fashion Second Hand nemcsak ruhákat kínál a vásárlóknak, hanem az abba vetett hitet is, hogy a mögöttünk álló tapasztalat és némi újratervezés segítségével megteremthetjük magunknak a változást, amire vágyunk.
Nyitókép: Az üzlet délelőtt 8 és dél között, délután pedig 4 és 7 között várja a vásárlókat (Gruik Zsuzsa felvétele)
