Már írtam a Gyógykalauz múltkori, nagyrészt férfiaknak szánt mellékletében arról a meggyőződésemről, hogy az „erősebb nem” évtizedek óta erősen visszaszorult – keményebb, de méltányos kifejezéssel élve –, kitaszíttatott, a medicinai szűrővizsgálatok édenétől messze, keletre. Az okok előttem csak sejlenek, ezért ma még a kommentár maradjon el írásomból. Van ugyebár gyermekorvos, nőgyógyász, külön orvosuk az adoleszcenseknek, sőt a 80-90 évet megélt, többnyire női betegeknek is, a férfiak tipikus szűrővizsgálatait azonban rendre elvetik, leszavazzák, visszavonják. Ezután jön a magyarázat, a csontig koptatott közhely formájában: azért alacsonyabb a férfiak átlagéletkora a nőkhöz viszonyítva 7–9 évvel, mivel a női hormonok védőszerepe…a férfiak nem megfelelő reakciója stressz helyzetekre..., a tesztoszteron negatív hatása az érrendszerre és megannyi mellébeszélés. Mindez, kereken kimondom, a tények semmibevétele, ami megmagyarázhatatlan a medicina humánus vonatkozásában. Nagyon nincs ez így jól, ezt kissé szégyenlősen elismerik a komoly szaklapok is, fel-felvillantva a változás reményét valahol az alagút végén. Az 1870-es években a különbség mindössze 2-3 év volt a nők javára Európa-szerte ma ott tartunk, hogy az olló évről évre tovább nyílik.
Az ultrahangnak hála
Ezúttal hadd helyezzek el és ismertessek a tipikus férfibetegségek előttem köztudott palettáján egy kórságot, amely ritka vendége a női nemnek, a négereket, sárga- és rézbőrű embertársainkat pedig messze elkerüli. Annál dühösebben pusztít a 60-65 év feletti európai férfiak körében, villámgyorsan és – mivel a boncolás ritka vendég világszerte – többnyire téves „hirtelen szívhalál” diagnózissal. Az ultrahang áldásos elterjedése azonban az utóbbi 4-5 évben ijesztő statisztikai adatokat közöl: a 65 éven felüli férfiak 7%-a aorta, azaz főütőér aneurizmában (tágulatban) szenved. Ez utóbbi szóhasználatot nem kell szó szerint venni, a szenvedésnek az írmagja sincs jelen a betegség utolsó fázisáig. Ismertetésként vegyük személyes példámat: feltűnt egy hirdetés a Magyar Szóban, igazán kedvező áron, s ha már Magyarkanizsán jártunk a feleségemmel, befordultunk egy szűrővizsgálatra. Nekem mint orvosnak a kórházban elérhetőek voltak ezek a vizsgálatok, ám várakozás nélkül is 4-5 ajtón kellett volna bekopogni kollégáimhoz. Feleségem vidáman perdült ki az eredményekkel, míg én verítékesen, összetörve: hasi aneurizma – szólt a diagnózis, magyarán: a főütőér 25 milliméter helyett 70 milliméter széles, a pattanásig elvékonyodott. A prognózist már ott, helyben tudtam: a betegség felfedezése utáni első három hónapban 45 százalékban elreped, ami pillanatok alatt halálos elvérzéshez vezet. Igazi időzített bomba a testben.
Egyetlen megoldás a műtét
A főütőér tágulata a legalattomosabbnak elismert betegség, fokozatosan tágul, semmi jelét nem adva a károsodásnak. Amikor eléri az 50-55 millimétert, a főütőér repedése csak idő kérdése. Vannak ugyan statisztikai adatok arról, hogy kinek hány százalékos az esélye, azonban a legújabb kutatások ezt nem veszik komolyan: elegendő egy hirtelen megerőltetés, sőt egy-két napig tartó köhögés, vagy egy keményebb széklet, és a bomba robban. Egyetlen megoldás a robbanás előtti 50 milliméter szélességtől nagyobb hasi aneurizma érsebészeti „kiirtása”. A műtét a legkomolyabbak közzé tartozik, 3–7 százalékos kockázattal kell számolni, a kórház felszereltségétől és minősítésétől függően. Ettől függetlenül, el kell határozni magunkat, hogy vállalkozunk a beavatkozásra, ha már birtokában vagyunk a diagnózisnak, nehéz ugyanis, sőt értelmetlen a mindennapos repedés rémképével együtt élni.
Hát ha így van, hol marad a 60 év feletti férfiak szűrővizsgálata? Ez lenne az én kérdésem is, tudván, hogy időben nem igényel 5-10 percnél hosszabb munkát. Annak eldöntése érdekében, hogy van-e kimutatható pozitív hatása az aneurizma esetleges szűrővizsgálatának, a Cochrane Intézet kutatói több átfogó, csaknem 130 ezer férfi és 10 ezer nő részvételével végzett vizsgálat eredményeit értékelte, melyeket Angliában, Dániában és Ausztráliában végeztek el. Az összesített eredmények alapján megállapították, hogy a 65 és 79 év közötti férfiaknak egyértelműen előnyük származik a szűrővizsgálatból, ám a hasonló korú nők esetében nem lehetett ilyen egyértelmű következtetést levonni. „Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy egy módosabb országban a szűrőprogram elvégzése költség-hatékony lehet, azonban további vizsgálatok szükségesek a járulékosegészségügyi ráfordítások és a várható életminőség viszonyának tisztázására.” Ekképpen szól a WHO (Egészségügyi Világszervezet) legutóbb kiadott kétértelmű közleménye.
