A vesebetegség nem mindig önálló kórkép, számos más megbetegedés szövődményeként is megjelenhet, így diétája sem egysíkú. Tekintett nélkül azonban az eredetre, a gyógyszeres kezelés mellett a diéta is lényeges szerepet játszik. Foglalkozzunk először a leggyakoribb vesebetegséggel, a nefritisz szindrómával, azaz az idült vesegyulladással, amelynek számtalan kiváltó oka lehet! Az esetek többségében a lappangó, lassú kezdet jellemzi, de az akut vesegyulladás folyamatának szövődményeként is előfordul. A vizeletben fehérje és vér mutatkozik, a vérnyomás felszökik, a szív terhelés alá kerül. Fontos a gyakori (naponta 4-6 alkalom) kis mennyiségű étkezés, amelyben domináljon a só bevitelének napi 5 grammra csökkentése, a cukor az étkezésben csak összetett (nem finomított) formában jelenjen meg, és képezze 50%-át a napi kalóriamennyiségnek. A fehérjebevitel elsősorban baromfi, hal és növényi eredetű legyen, és ne haladja meg a bevitt táplálék 30%-át! A zsiradékoknál csakis a növényi eredetűek ajánlottak.
A beteg állapotromlásának esetén a továbbiakban már nefrózis szindrómárólbeszélünk. Kiváltó okként az előbbi mellett említsük meg a cukorbetegséget, a hepatitis B és C formáját, és a napjainkban mind gyakoribb heroinhasználatot! A beteg igen sok fehérjét veszít, folyadék-visszatartás (vizenyőödéma) alakul ki a szervezetben, amely igencsak feltűnő a szemhéj, az arc és a boka környékén. (Ha csak a bokák környékén, szimmetrikusan jelenik meg az ödéma, inkább szívgyengeségre kell gyanakodnunk.) A napi vizeletmennyiség egyre csökken, a toxikus anyagok túltengnek a vérben. Ebben az esetben az elvesztett fehérjét kell pótolni, ami 70%-ban legyen állati, 30%-ban pedig növényi eredetű. A nefrológusok által ajánlott napi bevitel 1,5 g/tskg. A korlátozott sóbevitel mellett gondoskodjunk a bőséges napi energiabevitelről, egyrészt az ajánlott fehérjék, másrészt zöldség, gyümölcs, főzelékfélék, gabona, burgonya, kukorica formájában! Ésszerű még a finomított cukrok és az állati eredetű zsiradék korlátozása. A nefrózis szindróma további romlásakor már idült veseelégtelenségről (urémiáról) beszélünk, amelynek fő ismérvei a szervezetben felgyülemlő toxikus anyagok: urea, kreatinin, a vérszegénység, magas vérnyomás, vizenyő az arcon, a végtagokon. A betegen ebben a helyzetben egyedül a művesekezelés (dialízis) segít. A diéta sarkköve ez esetben a gazdag és minőségi fehérjebevitel, amelynek nagy része származzon nagy biológiai értékű fehérjeforrásból: hús, tojás, tejtermékek. Az ajánlott napi mennyiség 1,5-2 g/tskg. A napi vizelet mennyiségénél kb. fél literrel szabad többet innia. Mértékkel fogyasszon csokoládét, gyümölcsleveket, banánt, dinnyét és szárított gyümölcsöt, ez utóbbit magas káliumtartalma miatt, amely károsítja a szívizmom működését. Kerülje a sós ételeket, mert szomjúságot okoznak!
Veseátültetéskor a diéta rendkívül egyéni, az alkalmazott gyógyszeres kezeléstől függ.
A veseköves betegek diétája igen fontos, bár kevés figyelemmel vannak iránta betegeink. Ismerve a táplálkozás szerepét a kövek keletkezésében, érdemes megelőző diétát alkalmazni. Bőséges folyadékfogyasztással (napi 2-3 liter víz, cukormentes folyadék, gyümölcstea) a vizelet felhígul, így kimossa a homokszem nagyságú köveket a veséből és a húgycsatornából. A kőképződést gátolja az A- és a B6-vitamin, amiben gazdagok a sárgás és zöld színű zöldségfélék és gyümölcsök, tojás, máj, halhús, sőt tabletta formájában is célszerű fogyasztani. Ha ismerjük a kő összetételét, a diéta még árnyalható húgysavköves, cisztinköves, foszfátköves és kalcium-oxalát-köves diéta formájában. Kőtípustól függetlenül korlátozzuk a hús és húskészítmények bevitelét, igyekezzünk minél több élelmi rostban gazdag táplálékkal élni: a teljes kiőrlésű lisztből készített termékeket javasoljuk, az étkezési korpát, héjában sült burgonyát, zöldségeket és friss gyümölcsöt héjastul. |
