Ki tudja, merre található Cigányország? Hát az annak közepében magasodó jegenyenyárfa, amelynek hegye az égben, gyökere meg a pokolban leledzik? Na, és merre kell keresni a nevezetes Ördöglyukat, amely az Alvilág titkos bejárata? És arról ki hallott, merre tűnnek el az elveszett cigánykaravánok? S vajon mi fán terem a csucsogó, ami után még az Atyaúristen is megnyalná mind a tíz ujját?
Érdekfeszítő kérdések ezek, amelyekre azok tudnak leginkább válaszolni, akik kézbe veszik Fellinger Károly Kenyérbélvirág című mesekönyvét, amelybe ötvennégy cigánymese került, mégpedig a legjavából. A szerző Csallóközből, Mátyusföldről és Érsekújvár környékéről gyűjtötte össze őket, és dolgozta át olyképpen, hogy egyaránt ízesek, mesések, kacagtatók legyenek, és megismerhessük belőlük a romák világát: a gondolkodásmódjukat, hiedelmeiket, világlátásukat, és eredetmondákra hajazó történeteikből megtudhatjuk, vajon honnan eredezteti magát a cigányság, amelynek legnagyobb kincse a szabadsága. „A cigányoknak nem kell seprű, hogy repüljenek, hiszen mi régen darvak voltunk – regéli például egy aggastyán az egyik mesében, egy másikban pedig az áll, hogy a cigányok a romák ősei, akiknek még az Atyaúristentől sem jutott áldás. Ám egy harmadik történetből kiderül, hogy „az Isten mégiscsak szereti a cigányokat, hiszen bátor roma volt, aki ellopta a négy szög közül az egyiket, amikkel keresztre feszítették az istennek egy szem fiát”.
Cigányország, mint egyfajta paradicsomi sziget meglelése és elvesztése, majd a cigányság szétszóratása már ismerős lehet sokaknak a Cigánymesék című, 13 részes, animációs sorozatból, amelyet a Kecskemétfilm stúdió készített néhány évvel ezelőtt. Az Orsós Teréz képeinek felhasználásával és Oláh József, valamint a Parno Graszt zenei aláfestésével készült mesék olyan varázslatos világot jelenítenek meg, amelynek úrnője Doja, a cigány tündér, aki egy nap elhatározza, hogy otthagyja felhőpalotáját, és lemegy népe közé. Segíteni szeretne rajtuk, hogy legyen országuk, ahol nyugodtan élhetnek, ahol házakat építhetnek kőből, téglából, ahogy más népek teszik, törvényeket hozhatnak, mert rend nélkül élni nem lehet. Dolgozniuk is kell ott, és nem szabad vagyont gyűjteniük, mert a kenyér mindenkié, és egyformán kell elosztaniuk egymás között. A nép a tündér hajába kapaszkodva utazik-röpül új országa felé, a Rom tenger partjára..., ám a történet bizony másként alakul, mint ahogy az egy mesében lenni szokott. A szomorkás végkifejletet azonban felülírja a cigányok eredeti humora, csavaros észjárása, életigenlő magatartása, s hogy a legnagyobb nincstelenségben is képesek dalra fakadni, táncra perdülni, élvezni az életet.
A Cigánymesék ezen jellegzetességei visszaköszönnek Fellinger Károly Kenyérbélvirág meséiben, amelyekben a romák úgy élnek, „ahogy a szabad madarak”. Néha vándorolnak, máskor putrikban tengődnek, purdéjuk annyi, akár égen a csillag, igyekeznek a munka könnyebbik végét megragadni, és gyakorta perlekednek egymással, a gádzsókkal, a sorssal, sőt magával a Jóistennel. Folyton csencselnek, s ha úgy alakul, hát csőbe húzzák az ördögöket, és bármit eladnának Belzebubnak is. Szerencséjükre a szűkösebb napokon pártjukat fogja a cigányok istene, aki szereti a hagyományos roma ételeket, s ha éppen alászáll az égből körülnézni, valami finomsággal le lehet kenyerezni.
Ezen étkek elkészítésének tudománya a legfontosabb készségek egyike, hiszen az ízletes ürgepörkölttel megszerezhető egy fele királyság és a királylány keze, nem is kell mellé erényesnek, kitartónak, találékonynak vagy bátornak lenni, ahogy a magyar népmesék szegénylegényétől elvárható lenne. A talpraesett cigány legények és a szemrevaló cigány lányok többnyire megtalálják ezen mesékben a szerencséjüket, igaz, nem is félnek semmitől, legfeljebb Mulótól, a haláltól, aki emberi alakot öltve jön el, hogy magával vigye a kiválasztottjait. A bűbájos leányzókat azonban nem kell félteni, hiszen okkal-móddal még a halált is képesek levetkőztetni.
A cigányság hiedelemvilága hangsúlyosan kirajzolódik Fellinger Károly gyűjteményében, hiszen a mesék hemzsegnek ördögöktől, boszorkányoktól, sárkányoktól, ördöngös prímásoktól, teknővájóktól, kártyavetőktől, javasasszonyoktól, akik mindenféléből jósolnak, és akadnak praktikáik a szemmel verés ellen. A gyermekáldásról is megvan a saját véleményük, hiszen egyesek szerint a feneketlen tóban élő nagy béka hozza a purdéikat, mások szerint azok az égből potyognak, és annyira ebadták, hogy még az ördögök is berzenkednek tőlük a pokolban. Mi több: nemcsak a patásokat, hanem Szent Pétert is átverik, elcserélik zsebében a mennyország kapujának kulcsát, de olyan ügyesen, hogy a pápaszemes szent észre sem veszi a turpisságot.
A Kenyérbélvirág történeteiben a tradicionális roma étkek is fontos szerepet kapnak, hisz a mesehősök előszeretettel fogyasztják a cigánykenyeret, csucsogót, varjúlevest, ürgepörköltet és békacombot, s ami a magyar népmesékben a „terülj-terülj asztalkám” és a soha ki nem fogyó „kásás fazék”, ezen cigány mesékben az a „kecsketejjel teli kút”, ami nem apad ki soha, és felnevelkedhet rajta egy egész ármádia. Tanulságként az is benne foglaltatik a történetekben, hogy aki válogat az ételben, azt Muló megátkozza, s úgy lefogy, hogy a fülei is átlátszók lesznek, márpedig a szép, nagy, kerek has a boldog élet szimbóluma.
A Kovács Jolánka által szerkesztett Kenyérbélvirágban, két nagy fejezetre bontva, csupa olyan mese kapott helyet, amelyek közös vonásai az ízes előadásmód, a váratlan mesei fordulatok, a meghökkentő részletek, a szokatlan lezárások és az eredeti humor, így kicsik és nagyok egyaránt felhőtlenül szórakozhatnak rajtuk.
Ugyan a történetek nem mindig vidámak, ahogy az élet sem az, hiszen „a romák néha olyan hangosan vigadnak, hogy a temetőben azt hiszik a halottak, itt a világ vége”, máskor meg „Cigányország fölé sötét felhők gyülekeznek, cigány angyalok könnyeiből, hogy elmossák a romák lába nyomát is”… mégis mosolyogva olvashatjuk őket, hiszen mindegyiket áthatja valamiféle huncutság és derű, és bennük rejlik a remény is, hogy „lesz ez még másképpen”. Király Anikó autentikus rajzai segítenek megjeleníteni a romák jellemző képi, formai és színvilágát. Olyan hátteret biztosítanak, amelyben megelevenedhet minden egyes csalafinta mese, sokak gyönyörűségére.
Nyitókép: Csík Mónika felvétele
