Hadilábon állnak az atomalkuval

Egy éven belül már másodszor indult külső katonai akció a 93 millió lakosú Irán ellen. A támadást Izrael és az Egyesült Államok összehangoltan indította meg február 28-án (szombaton). A már évek óta országok sokasága által szinte semmibe vett nemzetközi jog szerint ez agressziónak minősül, miként azok a csapások, amelyeket az iráni erők mértek a Perzsa (Arab)-öböl menti arab államokban működő amerikai katonai támaszpontokra, s egyéb helyszínekre.

Teherán azonnal elítélte az ellenség „bűnös katonai agresszióját”. Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter „nem kiprovokált, illegális és jogtalan” légicsapásokról beszélt.

Az amerikai–izraeli erők műveleteiben hadi létesítmények, kormányzati épületek, továbbá magas rangú vallási, politikai és katonai tisztségviselők is célkeresztbe kerültek. Teheránban már az első nap robbanás végzett a 86 éves Ali Hámenei ajatollahhal és néhány családtagjával, valamint több tíz befolyásos személlyel, köztük főtisztekkel.

HALÁLOS ELLENSÉGEK

Az Izrael- és Nyugat-ellenes Hámenei majdnem 37 évig volt Irán legfontosabb, keményvonalas vezetője, s meghatározó alakja a Közel- és Közép-Keletnek. Hivatali ideje alatt hazája kiterjesztette és megszilárdította befolyását a térségben. Irakban, Szíriában, Libanonban, a Gázai övezetben, s Jemenben iszlamista fegyveres csoportokat, (lázadó) milíciákat, félkatonai egységeket és terrorszervezeteket támogatott, amelyeket rendszerint Izrael (és olykor mások) ellen vetett be. Hazájában megakadályozta a reformkísérleteket és szétverette a rezsimellenes tüntetéseket. Miközben szoros szövetséget, együttműködést alakított ki Kínával és Oroszországgal, halálos ellenségként kezelte az – Iránt 1953-tól 1979-ig támogató és felügyelő – Egyesült Államokat és Izraelt.   

BOSSZÚT ÍGÉRTEK

Az iráni Forradalmi Gárda elitkatonaság példátlan támadásokkal és súlyos büntetéssel fenyegette meg Izraelt és az USA-t Hámenei halála miatt. A többi iráni sereggel már első nap megkezdték az ellencsapásokat, és bosszút ígértek az országot ért újabb támadásért. Rakétákat küldtek Izraelre, továbbá térségbeli (bahreini, egyesült arab emírségekbeli, iraki, jordániai, katari, kuvaiti, ománi és szaúd-arábiai) amerikai katonai bázisok és egyéb (civil) célpontok ellen. Az ENSZ-t és a nemzetközi közösséget pedig felszólították, hogy ítélje el az agressziót, s tegyen is ellene, mert a fegyveres konfliktus „példátlan fenyegetést jelent a régió és a világ békéjére, biztonságára”.

ISMERTETTÉK AZ INDOKOKAT

A háború kirobbantói több indokot soroltak fel cselekedetük igazolására. Izrael a saját létét veszélyeztető iráni fenyegetések elhárítására hivatkozott, hangsúlyozva, hogy a hadművelet megelőző jellegű. Előzőleg Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök veszélyforrásként nevezte meg Irán (urándúsítással egybekötött) atomprogramját, ballisztikus rakétáit és azt, hogy Teherán közel-keleti terrorszervezeteket és milíciákat támogat.

Izrael és az USA évtizedek óta ismételgeti, hogy Teherán célja atomfegyver előállítása. Irán tagadja ezt, és hajlandónak mutatkozott korlátozni vitatott nukleáris programját, amelyről azt állítja, hogy kizárólag békés célokat szolgál. Elutasítja viszont az egyezkedést a (nagy hatótávolságú) ballisztikus rakétáinak korlátozásáról és a régióban működő, kifogásolt csoportok (köztük a libanoni Hezbollah és a gázai övezeti Hamász terrorszervezetek, az iraki síita milíciák, s a jemeni húszi lázadók) támogatásának megszüntetését.

A CÉL A REZSIM BUKÁSA

A szombaton végrehajtott amerikai–izraeli légicsapások utáni első nyilatkozatában Netanjahu arra sürgette az irániakat, hogy buktassák meg „a gyilkos terrorista” és zsarnoki rezsimjüket. Szerinte Izrael és az Egyesült Államok (hadseregeinek) közös fellépése „megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a bátor iráni nép a saját kezébe vegye a sorsát”, s létrehozzon egy szabad és békés országot. Megengedhetetlennek nevezte, hogy Teherán „olyan nukleáris fegyverekhez jusson, amelyekkel az egész emberiséget fenyegethetné”.

A GONOSSZAL AZONOSÍTOTTA

A Nobel-békedíjra áhítozó Donald Trump amerikai elnök (szombaton) rövid videóban sorolta fel a „hatalmas és folyamatos” hadjárat melletti érveit, s az Iránnal kapcsolatos bírálatait, sérelmeit, javaslatait. Órákkal később szóvá tette, hogy jelöltségének aláásására törekedve Teherán beavatkozott a 2020-as és 2024-es amerikai elnökválasztásba, két évvel ezelőtt pedig tervet készített a meggyilkolására.

Nehezményezte, hogy Teheránban egy „nagyon gonosz radikális diktatúra” működik, amely nem akar lemondani „nukleáris ambícióiról”, inkább megújítaná vitatott nukleáris programját. Trump megüzente: Irán soha nem rendelkezhet atomfegyverrel.

Elfogadhatatlannak nevezte, hogy Teherán olyan nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákat fejleszt, amelyek közvetlenül veszélyeztethetik Európát, és „hamarosan elérhetik” az USA-t. (Amerikai hírszerzési adatok ezt az állítást nem támasztják alá.) Iránnak felrótta továbbá, hogy az amerikai csapatokat és a kereskedelmi hajókat fenyegető fegyveres csoportokat támogat a régióban.

FÖLDBE DÖNGÖLIK

A „jelentős harci műveletek” célkitűzései közé sorolta a teheráni rezsim fenyegető tevékenységeinek felszámolását. Közölte, hogy megsemmisítik Irán rakétáit, földbe döngölik a rakétaiparát, haditengerészetét meg elpusztítják.

Az iráni biztonsági erők tagjainak kegyelmet ígért, ha leteszik a fegyvert (vagyis kapitulálnak), ám az ellenkezőknek biztos halált helyezett kilátásba. A megtámadott ország lakosságának azt tanácsolta, hogy amint befejeződnek az amerikai katonai műveletek, buktassák meg a kormányt és vegyék át a hatalmat. Az irániakat lényegében arra biztatta, hogy söpörjék el az 1979 óta uralkodó rezsimet, amely kezdettől fogva halálos, s elpusztítandó ellenségként kezeli az Egyesült Államokat és Izraelt.

A két ország már 2025-ben megpróbálkozott Irán meggyengítésével, megroppantásával, a helyi hatalom szétzúzásával. Izrael júniusban légitámadásokat hajtott végre Irán ellen. Egy olyan időszakban, amikor Washington és Teherán közvetett tárgyalásokkal próbálta megoldani az atomvitájukat.

TUDOTT RÓLA

Az izraeli hadsereg akkor elsősorban a fontosabb nukleáris létesítményekre (urándúsító központokra, ipari helyszínekre, tudásközpontokra, labirintusokra), katonai célpontokra, valamint főtisztek és atomtudósok rejtek-, illetve lakhelyeire sújtott le. A döntést önvédelmi okokkal és azzal indokolta, hogy meg akarja akadályozni Teheránt az atombomba előállításában, továbbá olyan harci eszközök (elsősorban rakéták) kifejlesztésében, amelyek alkalmasak a nukleáris töltetek célba juttatására.

Trump tudott az akkor készülő izraeli támadásról, amelybe idővel az amerikai haderő is bekapcsolódott. Izrael oldalán és vele egyeztetve június 22-én légicsapásokat mért három, nagy jelentőségű iráni nukleáris létesítményre.

MÁR SÜLLYESZTŐBE KÜLDTÉK

A háború 12 nap után véget ért. Teherán azóta jelezte: nem törekszik atomfegyverek gyártására, s leállította az urándúsítást; az ezzel kapcsolatos vitás kérdéseket kész diplomáciai eszközökkel rendezni.

Netanjahu már júniusban bejelentette, hogy az iráni atomprogram „eltűnt a süllyesztőben”, s a katonai csapásokkal „generációkon átívelő” létfontosságú fenyegetést sikerült megszüntetni. Az amerikai elnök is úgy értékelte akkor, hogy a célpontok megsemmisítésével évtizedekre sikerült visszavetni Teherán atomprogramját, sőt megszüntették az Iránhoz köthető nukleáris fenyegetést.

MEGSZAPORODTAK A PROBLÉMÁK

A júniusi háború sok belső problémát erősített fel Iránban, és újakat is előidézett. Az atomprogramja miatt régóta nyugati szankciókkal sújtott Irán gazdasága meggyengült, az infláció meg felerősödött, áremelkedési hullámot indítva el. Közben a hazai fizetőeszköz, a riál árfolyama összeomlott, a fővárosban pedig ivóvízhiány alakult ki. Mindez nagy társadalmi feszültségeket gerjesztett.

December 28-án utcai demonstrációk kezdődtek a kialakult állapotok miatt. A tömegmegmozdulások napokon belül (külföldről is szított) rezsimellenes lázongássá változtak. A hatalom vérbe fojtotta a tüntetéseket, amelyek talán a leghevesebbek voltak a klerikális uralom 1979-es megteremtése óta. (A rendfenntartók lőfegyverrel 3117, más források szerint több mint tízezer tüntető életét oltották ki. A megsebesült, őrizetbe vett és perbe fogott személyek száma meghaladta a húszezret.)

HATALMAS SEREG

Trump már januárban fontolgatta a katonai beavatkozást, azzal az ürüggyel, hogy az iráni biztonsági erők szétverték a rezsimellenes tüntetéseket, a letartóztatott résztvevőket pedig ki akarják végezni. Az amerikai elnök végül meggondolta magát, de megkezdte egy csapásmérő haderő térségbe vezénylését. Főleg hadihajókat és harci gépeket mozgósított. Egy akkora sereget, amekkorát 2003 óta nem láttak arrafelé.

Így próbált nyomást gyakorolni Iránra, hogy örökre mondjon le az atomfegyver előállításáról, s erről írjon alá megállapodást Washingtonnal. Izraeli követelésre Trump szerette volna elérni azt is, hogy Teherán szüntesse meg a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétái fejlesztését és a közel-keleti fegyveres milíciák, iszlamista csapatok és terrorszervezetek támogatását.

Az erődemonstráció hatására Irán beleegyezett a közvetett tárgyalásokba. Februárban három fordulót is tartottak Genfben az USA és Irán képviselői. A legutóbbi egyezkedésre az izraeli és amerikai intervenció előtt két nappal került sor, amikor új találkozót is kilátásba helyeztek.     

LŐTÉRRÉ VÁLTOZTATTA

Az Egyesült Államok már 47 éve igyekszik megsemmisíteni az 1979-ben (a helyi iszlám forradalom győzelmével) hatalomra került rendszert Iránban. Trump úgy ítélte meg, itt az ideje cselekedni, hiszen az egész világban – részben az ő politikája miatt – nagy a felfordulás, a bizonytalanság, és az önös érdek vezérelte erő(szak) a mérvadó.

Ebből kiindulva változtatta Iránt lőtérré, vezetőit meg céltáblává. Prioritása ugyanis a hatalomváltás az országban, s egy olyan bábrezsim létrehozása, amely megfelel az USA és Izrael elvárásainak.

KÜLÖNÖSEN FONTOS

Irán megszerzésével és csatlóssá változtatásával Washington a saját fő ellenfelének, Kínának és Oroszországnak akar keresztbe tenni. Teherán ugyanis Moszkva és Peking régi szövetségese, nekik kiszolgáltatott partner.

Kína számára Irán különösen fontos, hiszen (az országot sújtó szankciók miatt) közvetítők segítségével tőle szerzi be (az amerikai korlátozásokat kijátszva) kőolajszükségleteinek majdnem 15 százalékát. Irán esetében ez azt jelenti, hogy a területén évente kitermelt nyersolaj 80 százalékát Kína szippantja be.

Ha a légicsapások (elhúzódása), esetleg egy rezsimváltás miatt hosszabb időre leállna az olajexport, azt mindkét ország megszenvedné. A kőolajban leggazdagabb országok közé tartozó Irán jelentős bevételtől esne el. Kína azért sodródna nehéz helyzetbe, mert egy másik fontos beszerzési helye, Venezuela már januárban amerikai ellenőrzés alá került.

Jó esetben maradna neki biztos forrásként Szaúd-Arábia és Oroszország. Csakhogy ez a két ország is bajba kerülhet. A harcok hosszúra nyúlásával, a szaúdi kőolaj elszállítása nehézségekbe ütközhet. A Perzsa (Arab)-öböl mentén található országokban felszínre hozott hatalmas mennyiségű készletekhez hasonlóan.

FÖLFELÉ SRÓFOLJA

Máris nagy a baj. Az iráni Forradalmi Gárda a hétvégén jelezte, hogy lezárja a hajóforgalom előtt az öbölből kivezető egyetlen tengeri utat, a Hormuzi-szorost, amelynek környékén már 150-nél több tanker vesztegel.

Ez a keskeny vízi „átjáró” arról ismert, hogy rajta keresztül bonyolítják le a világ tengeri kőolajexportjának csaknem 25 százalékát. Emellett a cseppfolyósított földgáz (LNG) szállítása szempontjából is kiemelt jelentőségű. Ebből adódóan a térségbeli háború nemcsak a két nélkülözhetetlen energiahordozó továbbjuttatását befolyásolja, hanem az árukat is (fölfelé srófolja).

PÉNZ BESZÉL

Ha pedig Irán amerikai kézbe kerül, Washington feltételezhetően rákényszeríti Teheránt, Rijádot és a környék kormányait, hogy kizárólag dollárban számolják el az eladásra szánt kőolajukat, s mellőzzék a kínai jüant, amire az utóbbi időben kezdtek rászokni. És amit az USA elfogadhatatlannak tart.

Az oroszok is új helyzettel találhatják szembe magukat. Búcsút inthetnek az Iránnal kiépített eddigi szoros kétoldalú együttműködésnek, amelynek részeként az Ukrajna elleni inváziójuk utáni egy-két évben drónok sokaságát szerezték be Teherántól.

KONKURENCIÁT KAPHAT

Kína is elgondolkodhat azon, hogy mit tegyen akkor, ha Irán visszakerül az USA befolyási övezetébe. Ebben az esetben a világnak abban a részében erős konkurenciát kaphat a globális gazdasági-kereskedelmi terjeszkedését bő évtizede biztosító Övezet és út (BRI) programja. Irán ugyanis (utólag) bekerülhet abba az amerikai támogatással 2023-ban indított nagyszabású kezdeményezésbe, gazdasági folyosóba (IMEC), amely Indiát, a Közel-Keletet és az EU-t kötné össze, a BRI-t részben ellensúlyozandó. Indiából kiindulva a folyosó hajózási és vasútvonalak, kikötők és autópályák hálózatát foglalná magába, így segítve a kereskedelmet, az élelmiszer-ellátást, a logisztikai költségek csökkentését, valamint szilárd regionális ellátási láncok és új munkahelyek létrehozását.

EMELTE A TÉTET 

Izrael szintén abban érdekelt, hogy rendezze az Iránnal évtizedek óta meglévő problémáit, s felszámolja az ottani rezsimet, amelyet veszélyesnek és állandó fenyegetésnek tart. A zsidó állam a létéért aggódik, hiszen Irán (exelnöke, Mahmúd Ahmadinezsád) korábban már megfenyegette, hogy a föld színéről is eltörli. Nem is olyan régen Teherán még sok olyan iszlamista militáns szervezetet, terrorcsoportot, milíciát és egyéb katonai-politikai alakulatot támogatott, irányított és finanszírozott, amelyek sokat ártottak Izraelnek. Ezeket az utóbbi bő két évben jelentősen meggyengítette vagy szétzúzta az izraeli haderő.

Már csak Irán maradt hátra. A hét végén Netanjahu az eddiginél is hevesebb légicsapásokat jelentett be ellene.

Trump is emelte a tétet. Mit sem törődve Kína és Oroszország figyelmeztetéseivel, háborút elítélő nyilatkozataival, a térség destabilizálását vizionáló félelmeivel és a bombázások leállítását sürgető javaslataival, az amerikai elnök arról beszélt, hogy a héten folytatódnak a légicsapások. Nem titkolta el azt sem, hogy már „vannak jó jelöltek” Irán élére.