Másféle élményt nyújt kötetben olvasni egy verset, másfélét, ha szavaló előadásában hallgatjuk, és megint mást, ha zene is társul hozzá, sőt énekelve kel szárnyra a költemény. Az olvasás talán a legszemélyesebb. Akkor csak mi ketten vagyunk a könyvvel, tapinthatjuk az oldalakat, érezhetjük a nyomdafesték szagát, és felfedezőként lapozgathatunk előre-hátra, vissza-visszatérve kedvenc sorainkhoz. Szavalatot hallgatva már befogadóvá válunk, az előadó lényén átszűrődve lép velünk kapcsolatba a vers. Zenei kísérettel újabb rétegei nyílnak meg egy-egy költeménynek, hiszen így hangsúlyossá válik a sorokban lüktető ritmus, dallamosság. Elénekelve pedig talán még azokhoz is közelebb férkőzhet a vers, akik nem kimondottan költészetpártiak, hiszen a zene megbűvöl, felzaklat, elvarázsol, szárnyakat ad a költeményeknek, égi magasságokba juttathatja őket.
Az a legszerencsésebb helyzet, ha mindezen lehetőségek együttesen adottak, és tanúi lehetünk olyan összművészeti produkciónak, amelyben ének, zene, szavalat együttesen van jelen, kiegészítik, segítik, kiteljesítik egymást, komplex művészeti élményt keltve. Tájainkon szerencsére gyakorta adódik efféle alkalom, hiszen remek művészeink vannak, akik különböző formációkban segítik a versek népszerűsítését. Közöttük is kiemelkedik a zentai Mécsvirág együttes, amelynek tagjai: Baráth Hajnal Anna, Krnács Erika és Zsoldos Ervin immár két évtizede bábáskodnak a versek körül, és nemcsak fellépések sokasága bizonyítja lankadatlan tenni akarásukat, hanem megjelent hanghordozóik is. Kiadványaik közül egyik kedvencem az Oly korban éltem én című, amelyet Radnóti Miklós születése századik évfordulójának emlékére adott közre a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. A rajta hallható összeállítás egyaránt tartalmaz elszavalt és megzenésített Radnóti-verseket, a költőről szóló megemlékezéseket Keresztury Dezső és Baróti Dezső tollából, valamint olyan zenei feldolgozásokat is, amelyekben a Kaláka zenekar mellett más, neves zenészek működnek közre.
Különleges élményt nyújt ez a szűk órányi zenés utazás, amely során felidéződnek Radnóti Miklós hányatott sorsának, tragédiáktól terhelt harmincöt évének mozzanatai, grandiózus írói életművének jellegzetes darabjai, és hozzá tartozó emlékmorzsák is. Keresztury Dezső szavai szerint ő volt a szelíd lázadó, a költő, aki el tudja végezni a szépség varázslatát, de úgy, hogy ráébresszen a szépség tünékeny, csalóka látszatára, Baróti Dezső pedig úgy emlékszik, hogy Radnóti szeretett sejtelmesen, messzire nézni, de tekintetében ott lakozott a szomorúság. A Krnács Erika által szuggesztíven tolmácsolt költeményekből is süt ez a mélabú, szintúgy a művészi attitűd is, amellyel pompázatos versékszerekké nemesülnek a hazaszeretet, a szerelem, az üldöztetés versei, képzeletbeli kalandozásra sarkall a tájversek mágikus világa, és elborzaszt a huszadik század vérzivataros rögvalóságának ábrázolása. Zsoldos Ervin megzenésítésében és előadásában teljesedik ki igazán a versek és a zene torokszorító együtthatása, amelyhez Hajnal Anna éneke remekül illeszkedik, kitágítva a népköltészet felé a hanghordozó zenei dimenzióját.
Beszédes István olyan borítót álmodott meg a kiadvány köntöséül, amelyről nemcsak a Mécsvirág együttes tagjai köszönnek vissza egy-egy pillanatképről, hanem maga Radnóti Miklós is feltűnik rajtuk. Halványan kirajzolódik a szelíd ábrázatú poéta sziluettje, aki vallotta: „ülj a földre és beszélj az égre”, hiszen a szavak szállhatnak, szabadok, s kegyelmi állapot az is, ha valaki képes röptetni őket. Ő jól tudta: „fegyver s szerszám a toll”, s a költő általa emelkedhet fölé korának, „mint akit szárny emel”; írásaival képes „kijátszani a hintázó időt”. „Baljós a menny felettem” – vallotta Sem emlék, sem varázslat című versében, amelyben önnön sorsát szívszorító őszinteséggel vázolta fel. Megjelenik előttünk az űzött poéta alakja, aki egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott körülötte, s kis holmiját hátrahagyva, jóformán meztelen kísértetként indul el egy messze fénylő, szabad jövő felé. A történelemből tudjuk: Radnóti Miklós soha nem érkezett meg e vágyott szabadságba, de versei túlélték őt, és éltetik emlékét ma is. Életművének méltó mementója a Mécsvirág együttes eme kiadványa, amely nemcsak CD-ről hallgatható meg, hanem koncerteken is megszólítja a közönséget. Akinek módjában áll beszerezni, meghallgatni, semmiképpen ne hagyja ki!
