„A könyörületes és irgalmas Isten nevében” – a kilencedik kivételével, ezekkel a szavakkal kezdődik a Korán összesen száztizennégy úgynevezett szúrájának mindegyike. Nehéz azonban manapság az iszlámról, annak pozitívumairól és – alkalmasint – nagyszerűségéről beszélni úgy, hogy közben ne jutna eszünkbe minden pillanatban egy-egy hírügynökségi jelentés a különféle terrortámadásokról, merényletekről, s nem is csak bolygónk forrongó gócpontjairól, hiszen ilyen akciókat békés, hétköznapi életüket csendesen élő, vétlen közegekben, közösségekben is rendszeresen végrehajtanak az eszközeikben és módszereikben nem válogató, senkit sem kímélő szélsőségesek. És egészítsük ki ezt a mondatot még annyival: az iszlám szélsőségesek.
Pusztító támadások keresztény családok ellen az iszlám világban címmel írta még tavaly, az év elején, január 6-án a Hír24 internetes portál: „Összesen tizennégy, keresztény családok lakta ház ellen intéztek pokolgépes, illetve kézigránátos támadást Bagdadban […] Az iraki belügyminisztérium közlése szerint a merényletekben két ember halt meg, további tizenhat megsebesült. Az első támadás az iraki főváros délnyugati részén történt, ahol két gránátot dobtak egy keresztény otthonba, a robbanások egy személyt megöltek, négyet pedig megsebesítettek. A rendőrségnek négy pokolgépet sikerült hatástalanítania – ellenőrzött robbantással –, de így is tíz keresztény otthonban okoztak károkat a robbanószerkezetek…” És így tovább, bla-bla-bla… Szilveszter éjszakáján pedig (akkor is, és egy évvel később is…) Egyiptomban történtek támadások a helyi kopt keresztények ellen. A Nyelv és Tudomány, vagyis a nyest.hu igyekezett felvázolni ezek hátterét: „A kopt keresztények, noha csaknem kétezer éve élnek Egyiptomban, az utóbbi években egyre inkább hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve a legnépesebb arab országban. A szilveszter éjszakáján egy alexandriai kopt templom ellen elkövetett véres merénylet nem az első erőszakos cselekmény egy muzulmán ország keresztény kisebbsége ellen, ami a radikális iszlám terjedésére utal.” Sajnos, ezek a támadások most már szinte minden évben megismétlődnek, mégsem idézném most itt bő lére eresztve ezt az írást, hiszen továbbra is megtalálható az avatatlan szem számára – s ezt el kell ismernünk – enyhén szólva is kacifántos látszatot keltő http://www.nyest.hu/hirek/egyiptom-sanyargatott-kisebbsege-a-kopt-keresztenyek címen, s ezúton is mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe, mert igazán érdemes elolvasni. (A kopt keresztények vallási vezetője mellesleg III. Senuda, egy lenyűgöző személyiség, akiről néhány – az internetről begyűjtött – felvételt jómagam is tároltam az idén februárban, a szolgáltató által sajnálatos módon megszüntetett internetes képtáramban; az onnan megmentett fotók egy részét később a Facebookon helyeztem el a fényképeim között, mostanság már tehát inkább ott érdemes keresgélni....)
Az iszlamisták és a koptok között mellesleg már az elmúlt években is hasonló leszámolások zajlottak: „Vasárnap 42 személyt – 14 muzulmánt és 28 koptot – vettek őrizetbe a felső-egyiptomi vallási zavargásokban játszott szerepükért – jelentette be az egyiptomi rendőrség” – tudósított Kairóból, 2010. január 10-én a Magyar Távirati Iroda. A zavargásokban négy nappal korában – tehát szerda volt, amikor – felgyújtották a koptok tizenegy boltját és nyolc lakóházát. Egy nappal korábban, szombaton pedig vádat emeltek az ellen a három ember ellen, akiket hat kopt lelövése után tartóztattak le ugyanazon a héten. Ezen a sorsszerű vasárnapon ugyanakkor Rómában XVI. Benedek pápa is elítélte az egyiptomi eseményeket, s „szerényen” megjegyezte, hogy a „keresztények ellen bizonyos országokban elkövetett erőszak sokak rosszallását váltja ki”. A híradások mellesleg a két közösség viszályát néhány hónappal korábban abból eredeztették, hogy egy kopt fiatalember állítólag megerőszakolt egy muzulmán lányt. A koptok, azaz egyiptomi keresztények a mintegy nyolcvanmilliós ország lakosságának nagyjából tíz százalékát teszik ki, és immár húsz esztendeje folyamatosan hátrányos megkülönböztetésre panaszkodnak.
Az igazi iszlám azonban nem ez, és nem ilyen. Egyik nagy hagyományuk, a mekkai zarándoklat például egy kiemelkedő, nagyszerű – alázatra nevelő! –, mindenképp tisztelendő része szakralitásuknak. Én egy olyan országban nőttem fel, amelyben jelentős iszlám vallású populáció élt, és amelyik büszkén hirdette, terjesztette magáról, hogy a világon elsőként ismerte el hivatalosan a muzulmán nemzetiséget. Dolgoztam iszlám vallású kollégákkal, voltak is és vannak is muzulmán ismerőseim és barátaim, jártam közösségeikben, és csak pozitív tapasztalatokat szereztem. S talán éppen ezért nem akarom elhinni, hogy bárkinek is jó, bárkinek is a hasznára van, hogy olyan címekkel kell jelentéseknek megjelenniük a sajtóban, mint a Pusztító támadások keresztény családok ellen az iszlám világban, vagy bármi hasonló.
Igaz ugyan – ne szépítsük a dolgokat, mert annak sem lenne semmi haszna –, hogy a Korán meghirdeti a dzsihádot, vagyis a szent háborút, de úgy fogalmaz, hogy a hitetlenek ellen, az ötödik szúra pedig figyelmezteti a híveket arra, hogy ne barátkozzanak a zsidókkal és a keresztényekkel, a kilencedik azonban még ennél is tovább megy a pontosításban: ellenük „csak addig harcoljatok”, amíg adót nem fizetnek. Láthattuk ezt saját történelmünkben is szemléletesen a török hódoltság idején...
És lényegében ugyanerre a korra vezethető vissza, akkor keletkezett az a nép (talán ma már nemzetnek is mondhatjuk…), amelynek fiait később, a végre már megszüntetett kötelező katonai szolgálat(om) kényszerű letöltése idején egyszerűen csak „goranac”-nak mondták – nagyjából abban az értelemben mint hegyi emberek...
Goranacok, muzulmánok, bosnyákok, iszlám vallásúak –, de akárhogy nevezzük is őket, ők nem azok a vérengző vademberek, akiknek a híradások a hitük, a hitviláguk, illetve a folytonosan csak arra hivatkozó fanatikus szélsőségesek nyomán mutatják őket. A Korán ugyanis nagyrészt tényleg alázatra (az egészséges értelemben vett alázatra…) inti és neveli követőit, csak hát az őrült tálibok, és vezetőik, a szélsőséges imámok és mollák ezt még nem ismerték fel…
