A napszámos az előre meghatározott napi bérért a földeken mezőgazdasági segédmunkát vállaló bérmunkás. A mezőgazdaságban február-márciustól egészen szeptember-októberig, vagyis a főszezonban megszokott, hogy a felhalmozódott munkákat napszámosokkal végeztetik el. Többnyire ott, ahol még ma sem lehet egyes feladatokat gépesíteni vagy valami miatt a gazdálkodó előnyben részesíti a kézimunkát. Ilyen például a dohány- vagy cukorrépa-kapálás, a kukorica-címerezés, az uborka, a paprika, a paradicsom és a földieper szedése, illetve a gyümölcsösökben a meggy, a cseresznye, a sárgabarack, az alma és a málna jelentős kézimunkát igénylő szüretelése.
(Dávid Csilla archív felvétele)
Sokan lenézik a napszámos munkát, ami amellett, hogy sokszor megfelelő szaktudást is igényel, bizony embert próbáló, nehéz tevékenység is, mert fizikailag nagyon megerőltető kint a földeken nap mint nap dolgozni, sokszor kánikulában, és sokszor aprópénzért. Bár a mezőgazdaságban nagy szükség lenne az idénymunkásokra, és keresik is őket a munkaadók, egyre kevesebb a napszámos. Ennek több oka is van. Köztük anyagi vonatkozású tényezők, hiszen egyre nehezebb megélni a mezőgazdaságból, ahol alacsonyabbak a bérek, mint a többi ágazatban. A mezőgazdaság emellett az elmúlt évtizedekben átalakult és eltolódott a nagyipari termelés felé. Mindent gépesítenek és főleg olyan növényeket termesztenek, amelyek gépekkel megművelhetők és kézi munkára alig vagy nincs is szükség, így a napszámosok munkájára sem tartanak igényt. Mindez mellett fontos tényező az elvándorlás is, hiszen sokan kivándoroltak Nyugatra a jobb kereset reményében.
A mezőgazdasági idénymunka amellett, hogy embert próbáló tevékenység, jelenleg nem tartozik a legjobban fizető munkahelyek közé. A napszámos bére nyilván függ a munkaadótól, valamint az elvégzendő munka fajtájától és nehézségétől, de átlagosan a napidíj 1800 és 2500 dinár között alakul, ami napi nyolc-tíz óra nehéz munkát jelent. A mezőgazdaságban nyilván a munkaadók is kevesebbet fizetnek az idénymunkáért, mert a termékek ára évek óta visszaszorított, ez vonatkozik egyaránt a gyümölcsre, a gabonára és a jószágra is. A napszámosok pedig feltalálják magukat és külföldre vándorolnak, ahol a mezőgazdasági idénymunkáért jóval nagyobb bért kapnak. Ezért sokan mennek dolgozni a jobb keresett miatt Németországba, Ausztriába, Szlovákiába és a szomszédos Magyarországra, ahol különféle napszámos munkát végeznek, gyümölcsöt szednek vagy kertészetekben dolgoznak.
(Dávid Csilla archív felvétele)
Ez nem volt mindig így, néhány évtizede vidékünkön egészen jól meg lehetett élni a mezőgazdasági napszámos munkából. Gyerekkoromban a környékünkön több olyan családot ismertem, akik napszámosként tisztességesen megéltek az idénymunkából. A mezőgazdaságban dolgoztak februártól novemberig, és közben annyi pénzt félretettek, hogy a három-négy hónapos téli kényszerszünet alatt sem szűkölködtek, mert tellett mindenre bőven. A gépesítés miatt manapság például már nem látni kapásokat a határban, mert azt a paréjt, amit nem pusztított el a kapálóeke, a permetezőgép biztosan megteszi. A gazdák nagy része, leszámítva a konyhakertészeket, jóformán csak kukoricát, napraforgót, búzát és szóját termeszt, ezért nincs vagy csak néha van szükségük a napszámosok munkájára. Jól emlékszem, hogy kis- és középiskolás diákként minden nyáron napszámosként dolgoztam a helyi mezőgazdasági birtokon, hogy keressek egy kis zsebpénzt. Bár az több volt, mint némi zsebpénz, hiszen szolid fizetést kaptunk. Akkoriban sok korombéli fiatal, köztük több barátom dolgozott nyaranta idénymunkásként a mezőgazdaságban. Ez természetes jelenségnek számított akkoriban a fiatalok körében. Közben megváltozott a világ, manapság a fiatalok nyári munkát már nem a mezőgazdaságban vállalnak, hanem főként a szolgáltató- és a vendéglátóiparban, és nemcsak a városokban, hanem faluhelyen is.
A napszámosok között már alig van fiatal, főként az idősek vállalják még ezt a munkát, sokan közülük nyugdíj mellett is, hogy némi pluszkeresetre tegyenek szert. A fiatalok igyekeznek a jobban fizető és biztos munkát jelentő ágazatokban munkát vállalni, vagy elmennek külföldre. Mindenesetre az államnak nagyobb figyelmet kellene fordítani a napszámosokra, mert a koronavírus-járvány is bebizonyította több nyugati országban is, hogy a napszámosok nélkülözhetetlenek a mezőgazdaságban. Hiszen ha nincs munkás, aki betakarítsa a termést, akkor az a földeken fog megrohadni, mert nem lehet mindent gépesíteni. Az elmúlt években az országban ugyan történtek lépések, hogy legalizálják az idénymunkát, a napszámosok napjainkban bejelentett dolgozóként vállalhatnak munkát, államilag megszabott minimális órabér mellett, viszont ennél több kellene, főként pedig magasabb bérek, hogy az emberek felvállalják ezt a nehéz és megerőltető, de nélkülözhetetlen kétkezi munkát.
