Szerbia tíz községében – Smederevska Palankán, Bajina Baštán, Kúlán, Lučaniban, Aranđelovacon, Kladovóban, Knjaževacon, Borban, Majdanpeken és az užicei Sevojno városi községben – járultak az urnák elé vasárnap a polgárok, hogy megválasszák helyi képviselő-testületeik új összetételét. Noha papíron csak helyi szintű megmérettetésekről volt szó, a politikai közvélemény és a média jelentős része ezt a napot egyfajta sorsdöntő főpróbaként kezelte. Sokan úgy vélték, hogy a mostani eredmények és a választási folyamat tisztasága közvetlen indikátora lehet egy esetlegesen közelgő köztársasági parlamenti voksolásnak, s bár akadtak olyan politikai elemzők is, akik óva intettek az ilyen messzemenő következtetésektől, hangsúlyozva a helyi sajátosságok és az országos szint közötti éles különbséget, a terepen zajló mozgósítás intenzitása mégis azt sugallta: a tét jóval nagyobb néhány községi testületi mandátumnál. A hatalom és az ellenzék egyaránt presztízskérdést fabrikált, ami sajnos nem a programok versenyében, hanem a feszültség szemmel látható eszkalálódásában mutatkozott meg leginkább.
A választás napja nem telt el békésen, sőt, a beszámolók szerint több településen is mélyen aggasztó jelenetek játszódtak le. Feszült volt a hangulat mindenütt, az ellenzéki megfigyelők és az újságírók több ízben is fizikai atrocitásokról számoltak be. A legsúlyosabb incidensek során olyan aktivistákat ért bántalmazás, akik a választási folyamat visszásságaira próbálták felhívni a figyelmet. Előfordult, hogy újságírókat akadályoztak munkavégzésükben, sőt, testi épségüket is veszélyeztették, amikor megpróbálták dokumentálni a szavazóhelyiségek közelében zajló gyanús tevékenységeket. Ismét előkerültek a már jól ismert módszerek: a szavazókörök bejáratánál ácsorgó „fekete kabátos kapucnisok” tűntek fel, vélhetően párhuzamos választói névjegyzékekkel a kezükben, hogy ellenőrzés alatt tartsák a voksolásra érkezőket. A legmegdöbbentőbb a megfigyelők számára mégis az állami szervek „passzivitása” volt. Több helyszínen lehetett látni, amint baseballütővel felfegyverzett, a hatalomhoz köthető „aktivisták”, mások szerint „verőlegények” fenyegetik az ellenzéki irányultságú polgárokat, miközben a jelen lévő rendőrségi egységek nem léptek közbe érdemben, egyes videók tanulsága szerint inkább az üres kézzel védekezőket kergették tovább.
Még ha el is fogadjuk azt az érvelést, hogy a mostani helyi választások számszerű eredményei nem vetíthetők ki egy az egyben országos szintre, a folyamat tanulságai mellett nem mehetünk el szó nélkül. Látleletet kaptunk ugyanis arról, milyen irányba halad Szerbiában a demokratikus választási jog érvényesítése. Amikor a választás már nem a választók szabad akaratnyilvánításáról szól, hanem a megfélemlítésről, a párhuzamos listákról és a testi épség elleni erőszakról, akkor az állam alapvető garanciális feladatai hanyatlanak. Ez a trend azért rendkívül veszélyes, mert a normalitás szintjére emeli a rendellenességet. Ha a polgár azt tapasztalja, hogy a szavazata nem egy titkos és biztonságos folyamat része, hanem egy olyan procedúra, amelyben épsége is kockán foroghat, elvész a bizalom a demokratikus intézmények iránt.
A választás napját végigkísérte két, egymásnak teljesen ellentmondó retorika ütközése: a hatalomközeli média tájékoztatása, amely egy olyan valóságot mutatott be, melyben soha nem az övéik támadtak, hanem rájuk mértek támadásokat. Megszólalt Ana Brnabić, a képviselőház elnöke, valamint Marko Đurić külügyminiszter is, akik az ellenzéket és az elsősorban egyetemisták által szervezett tiltakozókat vádolták meg állami destabilizációval, rendszerellenes tevékenységgel, terrorral. Ezzel szemben az ellenzéki oldal a hatalmat okolta az összes incidensért, kijelentve, hogy a rezsim már csak nyers erőszakkal képes fenntartani pozícióit. Ezek a homlokegyenest ellenkező valóságábrázolások tudatosan úgy lettek felépítve, hogy elmossák a tényeket és összezavarják a választókat. A propaganda célja nem az igazság kiderítése, hanem a káoszérzet keltése, ahol a polgár már nem tudja eldönteni, ki az áldozat és ki az elkövető. Ez a tudatos dezinformáció a valóság relativizálását szolgálja, miközben a valódi bántalmazások és törvénysértések háttérbe szorulnak a politikai sárdobálásban.
A vasárnapi események összképe sajnos egyetlen irányba mutat: a demokrácia kapacitásainak drasztikus visszaeséséhez. Jól láthatjuk, minden egyes választás egyre rosszabb körülmények között folyik le. Amikor helyi szintű választások ennyi erőszakot, megfélemlítést és intézményi mulasztást hoznak felszínre, joggal merül fel az aggodalom a jövő iránt. Mi várható egy sokkal magasabb tétű, országos szintű választás idején, ha már egy kisebb súlyú helyi voksolás is idáig fajul? Tömegverekedéssel, újságírókra támadással, megfigyelők gumiabroncsaik lyuggatásával aligha beszélhetünk komoly, ellenőrzött, áttekinthető, békés választási folyamatokról. A demokratikus állami felépítmény egyértelmű hanyatlásának számít az, ami manapság minden egyes választási megmérettetést kísér. Lassan már megszokottá válik, hogy rendbontás nélkül nem lehet politikai véleményt nyilvánítani a voksolás napján, s a két oldal ujjal mutogat a másikra. S akkor még nem is szóltunk arról, hogy vajon mekkora lehet a választási folyamatba vetett hit és az eredményekben való teljes bizonyosság egy-egy ilyen voksolás lezajlását követően?
Nyitókép: Beta
