„Gideon harci szekerei” – ez a neve az izraeli hadsereg (IDF) legújabb offenzívájának, amelyet a Gázai övezetben indított május 19-én, alig több mint egy nappal azután, hogy Donald Trump amerikai elnök hazaért közel-keleti körútjáról. A hadvezetés terve az, hogy két hónapon belül elfoglalja a terület 75 százalékát. Legfőbb céljuk, hogy lerombolják a Hamász infrastruktúráját és ellenőrzés alá vonják az övezetet. Emellett az ottani élelmiszerosztás irányítását is át akarják venni, úgy, hogy a 2,3 milliós palesztin lakosságot három nagy elosztóközpontba csoportosítanák. A Hamász korábban azt állította, hogy egy tartós tűszünetért cserébe hajlandó lenne szabadon engedni a még náluk raboskodó túszokat, azonban Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök immár a terrorszervezetet akarja végleg felszámolni. Közben a hírek szerint Washington a színfalak mögött folytatja tárgyalásait a Hamásszal. A Sky News értesülései szerint Donald Trump a következő napokban tűzszünetet jelent be Gázában, a brit csatorna forrásai szerint a bejelentés egy túszalkut is tartalmazni fog.
Egyelőre azonban az izraeli hadsereg öt hadosztálya folytat hadműveleteket Gázában. A kiújuló harcok pedig nem jelentenek mást, mint újabb szenvedést a gázai palesztin lakosság számára. A napokban például az izraeli hadsereg 24 óra alatt több mint száz célpont ellen indított támadást. A gázai hatóságok szerint legalább 79 civil áldozata volt e támadásoknak. A beszámolók szerint egy Khan Younis-i gyermekorvos kilenc gyermeke halt meg egyetlen becsapódás következtében. Az édesapa az intenzív osztályon fekszik. Egy gyermeke túlélte a robbanást, de ő is súlyosan megsérült. Az IDF azt is közölte, hogy az izraeli hadsereg hat fegyverest is megölt, akik a humanitárius teherautókat őrizték. Az izraeliek szerint a fegyveresek a Hamász tagjai voltak. A terrorszervezet tagadja ezt.
A Gázai övezetben a most megindult offenzíva nélkül is elviselhetetlen volt az élet. A terület egésze egy romhalmaz. A középületek és a civil infrastruktúra java része megsemmisült, vagy súlyosan megrongálódott. A közszolgáltatások szinte teljesen leálltak. A nemzetközi segélyszervezetek munkája ellehetetlenült. A helyzetet tetézte, hogy az izraeli hadsereg március óta blokád alatt tartotta az övezetet. Nem engedték be a segélyszállítmányokat. Csak a napokban mehettek be az ENSZ teherautói a területre. Benjamin Netanjahu azért leszögezte, hogy a blokádot az amerikai szenátusban lévő szövetségeseinek nyomására oldotta fel.
Mint ismeretes, a háború azért vette kezdetét, mert 2023. október 7-én a Hamász fegyveresei iszonyú vérontást rendeztek a Gázai övezet határán fekvő zsidó telepeken. Az izraeli válaszcsapás így elkerülhetetlen és szükségszerű volt. A hadműveletek azonban már régen átléptek minden józan ész által diktált határt. A Hamász felszámolásának örve alatt romba dőlt az egész övezet, és földönfutóvá vált jószerével a terület szinte egész lakossága. A civilek a háború kezdete óta folyamatosan vándorolnak a mindösszesen 41 kilométer hosszú és 6–12 kilométer széles övezeten belül, hogy így kerüljék el a hullámzó frontvonalak epicentrumát. A gázai egészségügyi minisztérium márciusi közlése szerint a halottak pontos száma 50 021, ami a terület lakosságának 2,1 százaléka. Emellett a sérültek száma pontosan 113 274-et tesz ki. Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek szerint ezek az adatok megbízhatóak. A számokat az ENSZ Emberjogi Hivatala egy novemberben készült elemzése alapján azzal egészítette ki, hogy egy az általuk vizsgált hat hónapos időszakban az áldozatok közel 70 százaléka nő és gyermek volt. Sőt, egyes orvosi szervezetek szerint az áldozatok valódi száma akár 41 százalékkal magasabb is lehet a hivatalos adatoknál.
Eközben Izraelnek a legfőbb célját, a Hamász hatalmának megtörését mind a mai napig nem sikerült elérnie. Természetesen a terrorszervezet hatalmas veszteségeket szenvedett el a háború alatt, de a fogolycseréken rendezett látványos felvonulásaik arról tanúskodnak, hogy a szervezet összeomlása még várat magára. Egyébként a jelenlegi izraeli vezetés bírálóitól az a vád is gyakran elhangzik, hogy Benjamin Netanjahunak nem feltétlenül érdeke, hogy a háború – amely így is a izraeli-palesztin konfliktus leghosszabb háborúja – a közeljövőben véget érjen. Hiszen, ha a fegyverek egyszer elhallgatnak, a jelenlegi politikai és katonai vezetésre minden bizonnyal felelősségre vonás vár október 7-e miatt. Az akkori terrortámadás sikeréhez ugyanis az izraeli hírszerzés, vezérkar és az államvezetés mulasztásai is hozzájárultak. De bármikor is ér véget a háború, függetlenül attól, hogy melyik fél kerül ki győztesen belőle – már ha egyáltalán lesz győztese ennek a háborúnak –, annyi bizonyos, hogy az olyannyira elmélyítette a zsidók és az arabok között 1947 óta meglévő ellentéteket, hogy a közel-keleti béke délibábja talán sohasem volt távolabb mint manapság. Sőt azt sem túlzás kijelenteni, a mostani háború megalapozta az eljövendő konfliktusokat a térségben.
A jelenlegi izraeli–Hamász háború hatása azonban túlmutat a Közel-Keleten és az arab világon. A világhálónak köszönhetően jószerével az egész világ figyelemmel kíséri ezt a konfliktust. A közélet történései után érdeklődők pedig szimpátiájuk, politikai beállítottságuk alapján adnak igazat az egyik vagy a másik félnek. Az Izraellel szimpatizálók legfőképp október 7-e szörnyűsége miatt tartják jogosnak a háborút, mondván, a zsidó államnak joga van az önvédelemhez. A palesztinpártiak ezzel szemben a Gázai övezet civil lakosságának szenvedéseire hívják fel a figyelmet, és azt hangsúlyozzák, hogy a palesztinoknak joguk van az önrendelkezéshez. Az, hogy a háborús zónától távol eső országok lakói sem közömbösek egy ilyen embertelen háború történései iránt, főleg, ha valamilyen rokoni szálak is fűzik a térséghez, érthető, talán még természetesnek is mondható, de az a fajta megosztottság, amely a háború nyomán fellépett, ugyanúgy túllépte a józan ész határait, akár maga a háború. Erre volt példa az Egyesült Államok fővárosában múlt héten történt eset, amikor Elias Rodriguez, egy harminc év körüli férfi hidegvérrel lelőtte az izraeli követség két alkalmazottját. Az elkövető a letartóztatásakor azt üvöltözte: „Free Palestine!” (Szabadságot Palesztinának!) Az áldozatok egy párt alkottak és már az eljegyzésüket tervezték. Azt, hogy milyen abszurd volt a merénylet, jól mutatja az a tény, hogy a gyilkos két olyan izraeli diplomatával végzett, akik az izraeli–palesztin dialógus szorgalmazói voltak, valamint az Izrael és az arab államok megbékélését szolgáló Ábrahám-egyezmények híveinek számítottak. És, ha a merénylőhöz hasonlóan egyre többen gondolják úgy, hogy saját igazukért még emberek életének kioltása sem drága, akkor nem csak a Közel-Keleten, hanem az egész világon sötét jövő vár ránk.
Nyitókép: A Gázai övezet egésze egy romhalmaz (Fotó: AP via Beta)
