A fosszilis tüzelőanyagok és a közlekedés mellett a globális élelmiszer-termelés napjaink legnagyobb környezeti fenyegetése. Az emberi eredetű üvegházhatású gázok egyharmadáért az élelmiszeripar felelős.
A mezőgazdasági célú erdőirtás során szén-dioxid kerül a légkörbe. A szintetikus műtrágyák használata nitrogén-oxidot bocsát ki, amely rendkívül erős üvegházhatású gáz. Az állattenyésztés okozza a föld évi üvegház-kibocsátásának csaknem 15 százalékát. Az élelmiszer előállítása hozzájárul a biológiai sokféleség csökkenéséhez, a vízszennyezéshez, a természetes élőhelyek pusztulásához. Ahhoz, hogy a bolygónk élhető maradjon, az élelmiszer-termelésünk és -fogyasztásunk újragondolása minden eddiginél lényegesebb. A becslések alapján 2050-re a mezőgazdaság 16 százalékkal több szén-dioxidot bocsát ki, mint jelenleg. A hús iránti kereslet 70 százalékkal is emelkedhet, ami környezeti terheléssel jár. A kutatók úgy gondolják, hogy megfelelő intézkedések nélkül a hústermelés a század közepére a mostaninál 90 százalékkal nagyobb kárt okoz a környezetnek. Ezzel együtt a világ népessége is rohamosan nő, így az emberek élelmiszer-ellátása is veszélybe kerül.
A hús és a tejtermékek előállítása erősebb gázkibocsátással jár, mint a zöldségek, gyümölcsök vagy a gabona termesztése. A kérődző állatok, például a szarvasmarhák, emésztése közben a szén-dioxidnál sokkal erőteljesebb gáz, metán keletkezik. A megnövekedett húskereslet miatt esőerdőket égetnek el, hogy szóját és kukoricát termesszenek takarmánynak.
A környezet megóvása érdekében sokak szerint át kellene térni a növényi alapú táplálkozásra. Egyes vizsgálatok szerint, ha az emberek fokozatosan csökkentik az állati eredetű fehérjék fogyasztását, nagy valószínűséggel biztosítani lehetne az élelmiszer-ellátás fenntartható jövőjét, valamint az életet a földön. Ezen meglátások értelmében, a húsfogyasztás elhagyása alapvető az olyan globális célok eléréséhez, mint az éhínség felszámolása, az ökoszisztémák megőrzése, valamint a klímaváltozás hatásainak mérséklése. Étkezési szokásainkat azonban nem könnyű megváltoztatni, mivel az ember megszokta az állati fehérjék fogyasztását.
Egyesek szerint a növényekben gazdag táplálkozással a társadalom minden szempontból jól jár. Csökken az üvegházhatású gázok kibocsátása, ezáltal az ökoszisztéma kevésbé szennyeződik, és az emberek is egészségesebbek lesznek.
Az utóbbi években próbálkoznak a műhús előállításával, amely a hús alternatívája lehet. Noha a támogatók által rendelt felmérések szerint az új technológiával jelentős mértékben csökkenthető a mezőgazdaság károsanyag-kibocsátása, sokan mégis szkeptikusak. Jelenleg ugyanis nehéz megmondani, hogy a laboratóriumi húselőállítás valóban annyira környezetkímélő-e, hiszen a tömeggyártás még nem indult meg. Az állatisejt-alapú húst napjainkban kis mennyiségben állítják elő, azt is gazdasági veszteséggel. Egy friss kutatás szerint a laboratóriumokban létrehozott termékek tömeges előállítása a jelenlegi technológia mellett sokkal károsabb. A műhús elterjedése nagyban függ a fogyasztóktól is, vajon ízleni fog-e nekik, vagy a laboratóriumi húst eleve rossznak tekintik. Az élelmiszer-pazarlás szintén súlyos probléma. Világszerte rengeteg élelmiszert állítanak elő, ennek egyharmada kárba vész, nem jut el a tányérunkig. Ez évente körülbelül 1,3 milliárd tonna élelmiszer-hulladékot jelent. Ez megdöbbentő szám, ha arra gondolunk, hogy világszerte mintegy 800 millió ember folyamatosan éhezik.
Az élelmiszer-pazarlás a becslések szerint a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának akár 10 százalékáért felelős. Az élelmiszer-hulladék önmagában több üvegházhatású gázt bocsát ki, mint az Egyesült Államok és Kína kivételével bármely ország. A fejlettebb országokban szándékosan pazarolják az élelmiszereket. A kereskedők eldobják a jó élelmiszert, amennyiben az sérült, vagy nem elég szép a színe. Tehát fontos lenne megelőzni az élelmiszer-hulladék keletkezését, a fölösleget pedig eljuttatni a rászorulóknak.
Az Európai Unióban 2022-ben 57 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezett, ez lakosonként 132 kilogramm. Szerbiában is hasonló a helyzet, naponta kétezer tonna élelmiszer végzi hulladékként, leginkább kenyér, hús és tej – ez tízszer több, mint amennyit eladományoznak. A polgárok talán nincsenek is tudatában annak, hogy mennyi élelmiszert pazarolnak el. A kutatások ugyanakkor kimutatták, hogy Szerbiában 450 ezer polgár nem jut elég táplálékhoz. Szerencsére vállalatok és termelők törekednek arra, hogy a megmaradt ételeket eljuttassák a rászorulóknak. Mi is sokat tehetünk a pazarlás ellen. Fontos tudatosan vásárolni, megfelelően tárolni az élelmiszereket, ügyelni arra, hogy ne legyen maradék. Tehát ha jelentősen csökkentjük a élelmiszer-hulladékot, akkor sokat tehetünk a klímaváltozás ellen.
A fentiek alapján egyértelmű, hogy a fenntartható gyakorlatok alkalmazása a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban nemcsak előnyös, hanem elengedhetetlen a környezet megóvása érdekében.
Az utóbbi években egyre népszerűbb az ökológiai mezőgazdaság. Céljai között szerepel a környezet megóvása, a termelők és fogyasztók egészségének védelme, a biológiai sokféleség fenntartása. Ezenkívül óvja a talaj termékenységét, nem használ szintetikus trágyákat és növényvédő szereket. Szerbiában körülbelül 24 ezer hektáron folyik organikus termesztés. Az a cél, hogy 2040-re ez a szám elérje a 100 ezer hektárt. Az ökológiai gazdálkodás, az agrárerdészet, a fenntartható vízgazdálkodás és az élelmiszer-pazarlás csökkentése alapvető lépések a környezetbarát élelmiszer-termelés felé.
Nyitókép: Pixabay
