Jegyzet

Mögöttünk van egy nagyon érdekes év, volt egy vb és a megszokott minden évi teríték… Mindenki hazai bajnoksága meg kupája, majd a nemzetközi „leszámolások”, azokból is annyi, hogy az ember nem is tudja követni mindet. S miért is tenné, hisz a szíve majd minden szurkolónak egy klubhoz és egy válogatotthoz kötődik, ahhoz húz, érte fáj, vagy talán meg is szakad, a gyönyörtől vagy a fájdalomtól.

Szerbia úszásban éremesélyes lesz a riói olimpián. Ezt állítja a szövetség meg nem nevezett tisztségviselője, és nem Velimir Stjepanović esetleges sikerére gondol gyors- és pillangóúszásban, hanem a 4×100-as vegyes váltóra.

A Zacsek olyan ideges mostanában, mint a Vucsics, amikor kritizálják a hazaáruló újságírók, akiket lefizettek Brüsszelből. De a Zacsekot nem az újságírók bosszantják, hanem a petárdázók: sehogy se tudja magát kialudni az állandó durrogásuk miatt.

Polgári engedetlenségre került sor kedden, Kelebián, a Skadarlija utcában. A helybeli lakosok, mivel elegük lett abból, hogy a szűk, szilárd burkolat nélküli (értsd: földes út) utcájukba az ott működő ócskavastelepre éjjel-nappal több tíz tonnás tehergépkocsik járnak be, tönkretéve az utat, sőt a házak állapotát is veszélyeztetve, lezárták az utcát.

Nehéz bármit is írni a franciaországi vérengzések után, hiszen a Charlie Hebdóról már mindent megírtak. A támadás után sokan tollat ragadtak, sokan együttérzésüket fejezték ki és arról adtak tanúbizonyságot, hogy a szólás szabadsága, a hitről való szabad beszélgetés, az egyet nem értés szabadsága, a vita szabadsága – ez a szabad, demokratikus politika kulcsa.

Az ezredfordulót követő időszakban folyamatosan azt olvashattuk a sajtóban, hogy az olcsó olaj és az olcsó élelmiszerek korszakának végleg befellegzett. A kőolajkészletek növekvő kitermelése, valamint a Föld népességének gyorsuló növekedésével az éhes szájak egyenes arányú növekedése vezet ahhoz, hogy a közlekedés és a szállítás, valamint az élelmiszer is folyamatosan és tartósan olyan drága lesz, hogy igazi luxusnak számít majd.