Jegyzet

Az anarchizmust rendszerint nem kapcsoljuk össze a vallással, pedig a hatalom ezen esküdt ellenségei között a vallási anarchisták képezik az egyik legkitapinthatóbb irányvonalat. Ha lehet ezt állítani, tipizáló szenvedélyünk ugyanis általában csődöt mond, amikor ezt a sokarcú mozgalmat kívánja belekényszeríteni az értelem osztályokból álló szigorú rendjébe.

Manapság az ember nemcsak attól fél, hogy valami szerencsétlenség folytán elveszti munkahelyét, hanem, hogy lebetegszik. Nem súlyosan, hanem mondjuk influenzás lesz, vagy éppen csak náthás.

Jó nálad, mondják, és egyvégben fél napot is velem töltenek. Néha nehéz embert látnom, kidobom őket, de másnap jönnek megint.

Régóta foglalkoztatja a közgazdászokat, hogy a jelenlegi világgazdasági körülmények között újra kellene gondolni a modern pénzről és pénzrendszerről alkotott eddigi elképzeléseket. Az események más szemszögből történő átvilágítása pedig azt is felveti, talán azt sem ártana újragondolni, a demokratikusnak vélt döntéshozatali rendszerek mennyire alkalmasak, hogy a fiskális és költségvetési politika területén olyan döntéseket hozzanak meg, ami valóban mindannyiunk alapvető érdekeit szolgálják.

Versenyek korát éljük. Csakhogy a sporton kívül alig akad olyan kategória, ahol többé-kevésbé egyértelmű lenne a rangsor, mert lehetetlen meghatározni, ki a jobb, vagy a legjobb.

Mi már régóta tapasztaljuk azt, amire a külföldiek most figyelnek fel Pest utcáit járva. Egy osztrák tanár mondja, hogy „a magyarok elfelejtettek nevetni”; ha végigmegy a körúton, csak morcos, komor arcokat lát.