Jegyzet

Talán többet kellene kételkednünk. Az ismereteinkben, mindenekelőtt.

Hogy is mondjam: egy szarvasmarha istálló képe ugrik be a képernyőre, a szénával megtömött hosszú jászol előtt heverésző tehenekkel. Az enyhe zavarom abból származik, hogy marhának nevezem ezeket a tarka, jámbor teremtményeket és istállónak a lakóhelyüket, holott inkább volna mondható egy takaros, tiszta kórházi folyosónak.

Irma szerszámai többek, mint a keze hosszabbítása. Összenőtt velük.

Szokásom papírszeletkékre jegyzetelni. Azok persze időnként selejteződnek –, de mégis inkább gyarapodnak.

Már megint egy olyan témakörben próbálunk belekotnyeleskedni, amihez meglehetősen kevés sütnivalónk van.Ki hogyan gazdálkodik azzal a felbecsülhetetlen kinccsel, amit az édesszüleitől kapott?

Sokak életében jelentkezhet néhányszor (de legalább egyszer) a kényszer: felhagyni minden eddigivel, törölni mindazt, ami történt, és elkezdeni valami egészen újat. De milyen körülmények készítenek elő egy egész nemzetet ugyanerre?