Szerdán a késő esti órákban elcsíptem Szaniszló Ferencet, amint elmagyarázta szerencsétlen helyzetét az Echo TV nézőinek, közben bejelentette, lemond a március 15-én neki is átadott Táncsics-díjról. Nemcsak szerencsétlen, groteszk helyzetbe hozták – mint a gyermeket, akit szép szülinapi ajándékkal lepnek meg, majd az első örömhullám után visszaveszik tőle, hisz a szomszédok emlékeztetik a feledékeny, nem épp körültekintő szülőt a gyerek csínytevéseire, arra, hogy meg sem érdemelte az ajándékot –, hanem már-már az országot, a Táncsics-díjat,...
Jegyzet
Erősen megfogyatkozott olvasóim közül – a legtöbbjük átpártolt az internetre meg az eseményre, hiszen ez a módi, ez a világ rendje –, szóval egy hűséges olvasóm azzal támadott le – nem a blogján és az írott sajtóban –, hogy én, mászkálásaim közben, jóllehet földre szegezett szemekkel botorkálok, mégsem veszem észre a lábam előtt hullámzó csikktengert.
Számos vélemény, összeesküvés-elmélet létezik arra vonatkozóan, hogy ki is áll a volt Jugoszlávia szétverése mögött. A legkülönbözőbb szélsőjobb- és baloldali, macska- és kutyatartó, rozsdás kanalat és kristálypoharat emlegető közéleti személyiségtől hallhattuk, hogy az egész összetűzés mögött a Vatikán, az USA, a szabadkőművesek, a Jedi-lovagok vagy esetleg maga Chuck Norris áll.
A „szerb Davosként” emlegetett kopaoniki üzleti fórum egy panelvitával ért véget, melynek témája jelenleg a leggyakoribb hétköznapi téma is talán: mezőgazdaságunk helyzetéről volt szó, az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos gondok tükrében. A fórum egyébként az előzetes bejelentésekkel ellentétben (egyelőre úgy tűnik), nem hozott sok újat, vagy nagy áttörést.
Hosszú évek után a zentai önkormányzat minden eddigi ötletet felülmúló komolysággal foglalkozott a szűk belváros minden hetipiaci napon megismétlődő közlekedési problémájával. Nemrégen ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nagyjából 400 használható várakozóhelyen fizetőparkolást vezet be.
Már az indulás sejteti a baljós végkifejletet Bodor Ádám Verhovina madarai című prózakötetének egyik fejezetében; szinte azonnal a görög tragédiák mélyvizében érezzük magunkat, hisz valami láthatatlan, sejtelmesen átindázó feszültség lappang iszonyúan örvénylő erővel. Erény és bűn között kellene eligazodni, adott esetben meg ítéletet is hozni.

