Már az indulás sejteti a baljós végkifejletet Bodor Ádám Verhovina madarai című prózakötetének egyik fejezetében; szinte azonnal a görög tragédiák mélyvizében érezzük magunkat, hisz valami láthatatlan, sejtelmesen átindázó feszültség lappang iszonyúan örvénylő erővel. Erény és bűn között kellene eligazodni, adott esetben meg ítéletet is hozni.
2026. május 18., hétfő
Jegyzet
Alig érkeztem meg Sydneybe, a mellemnek szegezte a futballtévések doyenje a kérdést: Jössz a meccsre? Majd én elintézem a belépőt!
Lehet, hogy sokan másként látják, de talán azért, mert nem gondolták át jól az egészet. Én viszont azt mondom, hála istennek, hogy nem tartozom az egy ezrelékbe, amelyről a múlt héten Kamaszi Ferenctől hallottam.
Mi is elszavaltuk nagy ünnepünkön a Nemzeti dalt a suliban, úgy mint a forradalmár Sándorunk a múzeum lépcsőjénél. És közben elképzeltük, ahogy a dicső márciusi ifjak ettől annyira fellelkesültek, hogy rögtön leszaggatták magukról a Habsburg-láncot, melynél a kard sokkal fényesebb.
Máris kifizetődtek a magyarországi stadionberuházások: szinte az ünnepre érkezett a hír, hogy a nemzeti tizenegy megelőzte az Egyesült Államokat a FIFA legújabb világranglistáján: az USA a 33. helyre esett vissza, a magyarok és Algéria közé.
Ha tudjuk is, hogy zuhogott az eső 1848. március 15-én – bár nem volt a mostanihoz hasonló havas tél –, tavaszi szabadságharcot valamiképp verőfényes időbe tud beleképzelni az ember, az illik hozzá, hiszen a tavasz a megújulás is, ugyanúgy, mint a forradalom: új életet előrevetítő.