Kibeszélő

Szokott-e lottózni, sorsjegyet vásárolni?

Amióta élek az elektronikus levelezés nyújtotta kommunikációs lehetőséggel, folyamatosan érkeznek postaládámba nem kért és nem várt üzenetek. Időről időre föllángol a körlevelek divatja, szerencsére egyre inkább a humoros tartalmúak gyakoribbak, a továbbküldés elmaradását különböző veszélyes következményeit taglaló fenyegetések szerencsére elmaradozni látszanak.

Gyermekkoromban, ami nem tegnap volt, a csomagküldő áruházak németországi vendégmunkások által hazacipelt vaskos katalógusaiban láttam először, hogy minden portékát valamennyi márka és 99 pfennigért lehet megrendelni, megvásárolni. Nem igen értettem, mert nálunk akkoriban még kerek összegben tüntették föl az árakat.

Befutott a címemre a minap egy többszörösen továbbított elektronikus levél, ami a gyakorta érkező körlevelekkel, fotógalériákkal, kevésbé hasznos vagy egyenesen haszontalan küldeményekkel szemben fölkeltette az érdeklődésem, mert beleillik az Egyetemes Emberi Hülyeség Galériájába, amit Lukianosztól Rabelais mesteren át annyian kedvel gyarapítottak gunyoros műveikben. Míves szövegről lévén szó, fölmerült bennem a gyanú, hogy nem az internet katyvaszában született elméncségről van szó, hanem kemény tollforgató szerzeményéről.

Semmi sem tudja annyira felhergelni a közvéleményt, mint ha sztrájkot jelentenek be a tanárok. Ilyenkor azonnal mindenkinek a több hetes munkabeszüntetések jutnak az eszébe.

A nagy építkezések körül mindig voltak gyanús dolgok. Annak idején egyik kőműves barátom, akivel sokat utaztam Újvidékre, mesélte: „Tudod, az úgy van, hogy a tíz kocsi sóderból egy kocsi mindig jut a főnök nyaralójába is, néha csak akkor tudtuk meg kinek a hétvégi házát építjük, amikor hozta a sört.