A „szerb Davosként” emlegetett kopaoniki üzleti fórum egy panelvitával ért véget, melynek témája jelenleg a leggyakoribb hétköznapi téma is talán: mezőgazdaságunk helyzetéről volt szó, az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos gondok tükrében. A fórum egyébként az előzetes bejelentésekkel ellentétben (egyelőre úgy tűnik), nem hozott sok újat, vagy nagy áttörést.
Jegyzet
Hosszú évek után a zentai önkormányzat minden eddigi ötletet felülmúló komolysággal foglalkozott a szűk belváros minden hetipiaci napon megismétlődő közlekedési problémájával. Nemrégen ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nagyjából 400 használható várakozóhelyen fizetőparkolást vezet be.
Már az indulás sejteti a baljós végkifejletet Bodor Ádám Verhovina madarai című prózakötetének egyik fejezetében; szinte azonnal a görög tragédiák mélyvizében érezzük magunkat, hisz valami láthatatlan, sejtelmesen átindázó feszültség lappang iszonyúan örvénylő erővel. Erény és bűn között kellene eligazodni, adott esetben meg ítéletet is hozni.
Alig érkeztem meg Sydneybe, a mellemnek szegezte a futballtévések doyenje a kérdést: Jössz a meccsre? Majd én elintézem a belépőt!
Lehet, hogy sokan másként látják, de talán azért, mert nem gondolták át jól az egészet. Én viszont azt mondom, hála istennek, hogy nem tartozom az egy ezrelékbe, amelyről a múlt héten Kamaszi Ferenctől hallottam.
Mi is elszavaltuk nagy ünnepünkön a Nemzeti dalt a suliban, úgy mint a forradalmár Sándorunk a múzeum lépcsőjénél. És közben elképzeltük, ahogy a dicső márciusi ifjak ettől annyira fellelkesültek, hogy rögtön leszaggatták magukról a Habsburg-láncot, melynél a kard sokkal fényesebb.

