Jegyzet

Előre bocsátom: fölhívtam minden illetékest (lektort, szerkesztőt, stb.) hogy vigyázzanak: a címben – és a cikkben – nem a jómadárról, mint olyanról van és lesz szó, ami ugye, gúnyolódva szól olyan emberről, aki nem egészen feddhetetlen, ám ha ezt a két szót különválasztva írjuk, más a jelentése és tartalma.

A költözés már önmagában is nagy kaland, főleg akkor, ha nem el, hanem összeköltözik az ember a párjával. Nem kell rajta agyalni, csak hagyni kell, hogy maguktól történjenek a dolgok.

Az őseink nagy tisztelettel tekintettek a földre, amely számukra az élet forrása volt. Jól tudták a Föld világnapja nélkül is, mennyire fontos bolygó, amely számukra biztosította a mindennapi kenyerükhöz szükséges búzát, a zöldséget és a gyümölcsöt, valamint a háziállatok számára a takarmányt, így közvetett módon a tejet, a tojást és a húst.

Az általános vélekedés szerint az egyházi esküvő során a pap áldja meg a házasságot, de ez nem így van. Házasságkötéskor az egyház csak tanú, a házasság szentségét a házastársak egymásnak szolgáltatják ki, s egy felbonthatatlan szerződést kötnek arról, hogy az életüket közösen folytatják.

Az Európai Unió 2004-es bővítésekor még híre-hamva sem volt a rá négy évre kezdődött és ma is tartó gazdasági válságnak. Akkor még olyan jóslatok is elhangzottak, hogy 15-20 éven belül az unió lehet a világ vezető gazdasági hatalma.

Csontváry Kosztka Tivadar síremléke Budapesten a Kerepesi temető 34-es parcellájában található, árnyas fák között, a magyar kultúra nagyságainak társaságában. A festő Önarcképe alapján a Kerényi Jenő által mintázott szobor homályosan előretekintő szikár alakot ábrázol, egyik kezében paletta (a késői hódolók általában virágot raknak rá), a másikban ecset.