Városy Gyula 1846. augusztus 13-án hivatalnoki család gyermekeként született Zomborban. Testvéröccse volt vidékünk jeles történetírója, az újvidéki katolikus főgimnázium történelem tanára majd igazgatója, Városy Tivadar. Gyula tanulmányait a budapesti Királyi Központi Papnevelő Intézetben kezdte, és a Szent Ágostonról elnevezett bécsi felső papképző intézetben, az Augustineumban fejezte be kitűnő eredménnyel, ahonnét mint theologiai doktor érkezett vissza a fővárosba. 1870-ben csonoplyai segédlelkésszé nevezték ki, de öt év múltán már berendelték a kalocsai érseki hivatalba, s ettől kezdve közvetlenül a magas klérus felügyelete alatt folytatja tevékenységét. Érseki levéltárosként kezdte 1875-ben, s lépésről lépésre haladt előre a hierarchia lépcsőzetén: 1876-ban szentszéki jegyző, 1878-ban az érseki könyvtár igazgatója, a pápa tiszteletbeli kamarása, szentszéki ülnök, címzetes, majd apátkanonok lett. Egyre nagyobb szerepet kapott a papnevelésben is. 1880-tól az érseki líceum tanára, 1883-ban szentszéki ülnök és a középiskolai tanárvizsgáló-bizottság tagja lett. 1887-től a kalocsai papnevelde kormányzója, 1898. február 16-tól pedig kinevezték a budapesti Központi Papnevelő Intézet igazgatójává. 1889-ben a kalocsai címzetes apátságot kapta, 1892 után Császka György érsek oldalkanonokja és a tiszai kerület főesperese, majd pápai praelatus, kalocsai apátkanonok, a budapesti központi papnevelő-intézet igazgatója volt. 1901. november 1-jén székesfehérvári püspökké, 1905. október 17-én kalocsai érsekké neveztetett ki. Öt évi kormányzói működése során rendíthetetlenül fáradozott a hitélet fejlesztésén. Felkarolta a katolikus társulati és egyesületi életet, ennek során Zomborban az Iparos Legényegylet számára 40 ezer koronás költséggel otthont és internátust alapított. Szabadkán katolikus nyomdát és lapokat hozott létre. Kalapis Zoltán életrajzi lexikonában megjegyezte: Városy Gyula szorgalmas egyházi író is volt. „Egyik tanulmányában kimutatta, hogy a kalocsai érseki egyházmegye megalapítása óta egységes szervezet volt, csupán az adottságok folytán volt két székhelye, két székesegyháza, két káptalanja: egy Kalocsán és egy Bácsban.”
Az 1909-ben a Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország Vármegyéi és Városai sorozatban megjelent Bács-Bodrog vármegye I. kötetéhez Városy Gyula kalocsai érsek írta az Előszót. Hatalmas ismeretekkel rajzolta meg a vidék történelmi múltját, szólt a történelem előtti időkről, a római kor háborúiról és a népvándorlás korának színes forgatagáról, hogy azután kellő megalapozottsággal szóljon a honfoglalás történetéről. Árpád magyarjai ugyan bekalandozták az országot, de „Bácska földje volt az első, a hol Titel táján, Bodrog vidékén, a Duna, Tisza és Vajas mentén meg is telepedtek. A Pusztaszeren törvénytevő, országosztó magyarok legjavából kerültek ki a Bácskaság új urai. Ez időtől fogva, az Árpádok alatt, el egész a mohácsi vészig, elsőrangú szerepe volt Bácskának a nemzetgazdaság s a nemzetélet történetében.” Majd így folytatta: „Hihetetlen gazdasággal virult itt a nemzeti erő. Már Szent István korában oly fontosságra emelkedett e vidék, hogy a szent király e tájon tűzte ki az ország második főpapjának székhelyét, Kalocsán. Mivel pedig annak a terjedelmes területnek, a mely e főpapi szék fennhatósága alatt állott, Bácsmegye volt középrésze, s mivel a kalocsai érsekre az a nagy föladat hárult, hogy e végvidéken a magyarság és a körülözönlő szlávság között legalább vallási egyetértést és közösséget teremtsen és biztosítson: a kalocsai érsek székhelye csakhamar Bács városába került s ez még akkor is megmaradt második székhelynek, mikor már nem az ország határainak védelme, hanem a keresztény kultúra terjesztése képezte a kalocsai érsek egyik főfeladatát.” A lakosság kitűnő anyagi és szellemi életére jellemző, hogy az Árpád-házi királyok nem kevesebb, mint nyolc apátságot és prépostságot alapítottak Bácska földjén. A másfél évszázados török pusztítás azután romba döntötte a Délvidéket, de a török hódoltság alól történt fölszabadulást követően újra kivirult a vidék. „A Péterváradi Sáncz: ma Ujvidék; Czobor-Szent-Mihály: ma Zombor; Szabadka, Baja stb. mind egészen újonnan keletkeztek és hirtelen nőttek nagyra. A föld ereje volt létrehozójuk, s az államférfiak élesen látó szeme már kiváltságuk megadásakor fölismerte nagy jövőjüket. És Bácska azóta virul. Halad előre a népek fejlődésének törvényei szerint a nemzeti jólét, műveltség és magasabb országos czélok megvalósítása felé” – írta 1909-ben Városy Gyula Kalocsai érsek. Legjelentősebb munkája A katholikus iskolaügy Magyarországban – A magyar kath. alapítványok jogi természete, különös tekintettel a kath. iskolaügy körül felmerült téves nézetekre című monográfiájának I. (1882) és II. (1884) kötete.
Cikkei az Uj Magyar Sionban (Egy fejezet a XVIII. század interconfessionalis viszonyainak történetéhez, 1881), a Katholikus Hetilapban (Haladás a középkorban, 1881); a Történelmi Tárban (Újabb adalékok az esztergomi érsek és a pannonhalmi alapító levél kérdésének megoldásához, 1885); a Religióban (A párbér Magyarországon, 1886. Kutassuk fel a szent Gellért ereklyéit, 1885); a kalocsai Schematismusban (Disquisitio historica de unione Ecclesiarum Colocensis et Bachiensis, 1885, Observationes criticae in seriem Archi-episcoporum Colocensium et Bácsiensium, 1886); a Magyar Államban (Rákóczi és a jezsuiták, 1886. 48. szám); a Századokban (Antiochiai Anna magyar királyné származása és családi viszonyai, 1886) jelentek meg. Az ő nevével jelentek meg a Schematismus cleri archidioecesis colocensis et bacsiensis ad annum Christi című egyházi kiadvány 1870–1910 közötti évfolyamai. Városy Gyula Kalocsán halt meg 1910. október 28-án. Hörl Gyula A Jézus-Társasági Kalocsai Érseki Kath. Főgimnázium Értesítője az 1910–1911. iskolai évről című kiadványban Városy Gyula dr. kalocsai érsek emlékezete (1846–1910) című írásában búcsúzott tőle. Vidékünk jeles egyházi méltóságának újabb időkben Kalapis Zoltán Életrajzi kalauz – Ezer magyar biográfia a délszláv országokból című, 2002-ben megjelent III. kötetében állított emléket.
Nyitókép: Városy Gyula (Vasárnapi Újság, 1901)
