2024. április 20., szombat

Nyolc évszázad fényei II.

A horvátországi magyarok a 21. században

A közelmúltban Budapesten megjelent A horvátországi magyarok a 21. században (2022) című kötet tizenöt szerzője a véres délszláv háborúk után 1998. január 15-én az önálló Horvát Köztársaság részévé vált Drávaszögben és Szlavóniában élő, immár alig 14.000 főt számláló magyarság társadalmi és politikai élete újjászervezésének, intézményteremtő erőfeszítésének részleteit dolgozta fel. A magyar kultúra gyökerei mélyen fonódnak a gazdagon termő horvátországi földbe – írja Dobsai Gabriella A horvátországi magyar irodalomról című tanulmányában, majd így folytatja: „Az itt élő, illetve az ehhez a kultúrához kötődő magyarok múltja magában hordozza a történelem minden viszontagságát, örömét és bánatát, melyet ők egykor a népköltészet, majd az irodalom által hagyományoztak az utókorra.”

Egészen a kora középkortól napjainkig voltak és vannak olyan szerzők, akik műveikkel gazdagították, illetve jelenleg is gazdagítják az itt élő magyarok irodalmát. Nehéz azonban a horvátországi magyar irodalom sorsa, hiszen az 1991–1995 között lezajlott délszláv háború után, a magyarság helyzete olyan kilátástalanná vált, mint egykoron a trianoni békeszerződés következtében az anyaországtól elszakított közösségeké, amelyeknek újra kellett teremteniük szellemi és oktatási központjaikat, továbbá az eltávozott értelmiség helyén új nemzedéket kellett felnevelni.

Az 1990-es évektől a Horvátország területén élő és tevékenykedő értelmiségnek magyar nyelven sem publikációs, sem könyvkiadási lehetősége nem volt, „nem állt a rendelkezésükre egyetlen magyar nyelvű szakfolyóirat sem, nem volt magyar nyelvű felsőoktatás, minderre pedig szükség lett volna ahhoz, hogy biztosítva legyen a horvátországi magyar értelmiség utánpótlása”. A Horvátországban maradt maroknyi magyar értelmiségre várt a feladat, hogy megteremtse azt az egyedi kulturális közeget, amely otthont és kibontakozási lehetőséget adhat az „új tudósgenerációnak, író- és költőnemzedéknek”. A kiváló szellemek együttes munkájának eredményeként jött létre az Új Magyar Képes Újság című hetilap, és a Horvátországi Magyarság című folyóirat, illetve a Rovátkák című tudományos jellegű kiadvány, teret adva ezzel a horvátországi magyar értelmiségnek a tudományos megnyilvánulásra. Az említetteken kívül 2000-ben megalapították a PRAGMA Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Kört, 2014-ben pedig a GLOTTA Nyelvi Intézetet is. Mi több: a sikeres és eredményes szellemi központ kiépítésének egyik alapkövét képezi az eszéki Bölcsészettudományi Karon 2007-ben alapított, és napjainkban egyre nagyobb jelentőséggel bíró Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék. Dobsai Gabriella szerint „a délszláv háború utáni negyed évszázad alatt a horvátországi magyarság megtalálta a helyét az országban, és létrehozta egy, a jövőben nagy lehetőségek elé néző szellemi központ alapjait”.

Messzebbre tekint vissza Micheli Tünde A horvátországi magyarok könyvkiadása című tanulmányában, amikor kiemeli: a Horvátországi Magyarok Szövetsége (HMSZ) kiadásában 1979–1990 között megjelent HMSZ-Évkönyvek fölöttébb gazdag gyűjteményét jelentik az irodalmi és történeti munkáknak. Baranyai Júlia 1976-ban kiadott munkája, a Vízbe vesző nyomokon a tudományos igénnyel összeállított könyvek megjelentetésének a kezdetét jelentette, ezt követően „sorra jelentek meg a helytörténeti, illetve néprajzi monografikus igénnyel készült kiadványok”. 1993. április 6-án Zágrábban megalakult a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, amely kulturális, gazdasági és szociális, azaz „teljes körű érdekképviseleti szervezetként” tevékenykedett, a kiadásukban jelent meg Pataky András Rettegő türelem és Lábadi Károly Szétszóratásban című munkája. Lábadi Károly számos kötetben dolgozta fel a Drávaszög néprajzát, történelmét és művelődéstörténetét. Településtörténeti monográfiáiban igyekezett feltárni a történelmi események dimenzióit, és a népélet mélységeit is. Mára már szinte minden magyar település könyvét megírta, feldolgozta többek között Laskó, Vörösmart, Kopács, Várdaróc, Sepse, Kiskőszeg, Bellye, Kő, Karancs múltját is. Kiemelkedő történeti munkája az Ács Gedeon élete és szülőföldképe című könyve.

Lábadi Károly legátfogóbb munkája kétségtelenül a 2015-ben megjelent Horvátországi magyar művelődéstörténeti lexikon. „Több mint hétszáz címszó, félezernél is több illusztráció foglalkozik azzal a »művelődéstörténeti corpus«-szal, amelyet a krónikák kezdetétől napjainkig adott a horvátországi magyar közösség szülőföldjének és a magyar nemzetnek. Írói, tudósi, lelkészi, tanítói életpályák hosszú során ihletett irodalmi, művészi, zenei, történeti, néprajzi, tudományos és építészeti alkotások szólnak a Horvátországban élő magyar közösség egykori életrevalóságáról, rátermettségéről és tragédiájáról egyaránt.” Pótolhatatlan jelentőségű Lábadi Károly gazdagon illusztrált Egyházak Alsó-Baranyában és Szlavóniában című munkája is.

Čurković-Major Franciska A zágrábi magyarság az utóbbi harminc évben című írásában a horvát főváros magyar közösségének méltatásakor kiemelte: fontos szellemi műhelye volt a magyarságnak az 1903-ban Greksa Kázmér professzor vezetésével Zágrábban megalakult Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, mely 1918-ban megszűnt, s 1994-ig kellett várni az újra alakulására. 1932. június 19-én alapították meg a Zágrábi Magyar Egyetemisták Egyesületét, amely 1954-től Ady Endre Magyar Kultúrkör néven ma is működik. 1996-ban alakult meg a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság, mely 2012-ig tíz jelentős könyvet adott olvasói kezébe. Az Eszéken 1999-ben alakult Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ a tankönyvkiadás jelentős műhelye, eddig közel ötven kötetet jelentetett meg.

Értékes, hiánypótló kötet a darázsi születésű Kontra Ferenc – aki mindig is horvátországi magyar írónak tartotta magát – Horvátország magyar irodalma a kezdetektől napjainkig című könyve, amelyben a szerző évszázadokra visszatekintve harminchét olyan magyar írót és költőt vett számba, akik születésüknél fogva, vagy más okból szorosan kötődtek a horvátországi magyar kultúrához és az irodalomhoz. Az értékek sorában kell számon tartani a Csúza könyvét is, melyet a Reppmann Dékány Zsuzsanna által szerkesztett Csúzai füzetek sorozat összefoglalójaként született meg. A horvátországi magyarok a 21. században című tanulmánykötet színes látképét adja a horvátországi magyar közösség irodalmi és tudományos életének.