Heves, érzelmektől, szenvedélytől nem mentes szócsata dúlt Filip David író, irodalomtörténész és két kormány-tisztségviselő között a fővárosi televízió élő adásában azzal kapcsolatban, hogy a belgrádi felső bíróság megkezdte a Draža Mihailović csetnikvezér ügyében hozott halálos ítélet törvényességének felülvizsgálását. Valójában ennél nagyobb a tét: ha a bírók úgy ítélkeznek, hogy a honi királyi hadsereg főparancsnokát kirakatperben politikai, ideológiai okokból, bizonyítékok nélkül, védekezési, minden más jogától megfosztva marasztalták el, akkor elhárul az akadály a rehabilitálása elől.
Nem lesz könnyű, hálás feladata a bíróságnak. Állást kell foglalnia, vajon Draža Mihailović törvénysértések ártatlan áldozata, vagy a háborús szokásjog megsértése, háborús bűncselekmények elkövetése, etnikai tisztogatás, a fegyvertelen lakosság fosztogatása, a Nagy-Szerbia tűzzel-vassal való létrehozására irányuló törekvés mind a számlájára írható, és hazaárulás bizonyított vádjával megalapozottan ítélték-e halálra, s végezték-e ki.
Bármilyen ítéletet hoz is a törvényszék, nem hiszem, hogy lezárja a partizánok, csetnikek, utódjaik, híveik közötti, az utóbbi két évtizedben felerősödött, az egymás gyalázásától sem mentes indulatos vitát.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a csetnikvezér esetleges rehabilitálása nem kizárólag Szerbia belügye. Ártatlannak nyilvánítása megmételyezheti a kapcsolatot Jugoszlávia utódállamaival, nemzetközi felháborodást kelthet, s megnehezítheti az ország csatlakozását az Európai Közösséghez.
A világ ugyanis lezártnak tekinti a második világháború történetének értékelését, s a külföldi kortárs történészek egyöntetűen, a hazaiaknak pedig egy része elmarasztalja Draža Mihailović mozgalmát, mert először is a megszállók elleni harc helyett elsősorban a partizánokat, a baloldaliakat, a másképpen gondolkodókat üldözte. Másodszor: az ellenőrzése alatt állt területeken hírhedtté vált a fočai, višegradi, sandžaki muzulmán lakosság körében végrehajtott vérfürdővel. Harmadsorban zaklatták és fosztogatták a szerb civil lakosságot is. Negyedszer: a náci megszállók fegyverrel, élelemmel, egyenruhával látták el osztagait. Ötödször: hadseregében csak szerb szolgálhatott, nem fogadta be a más nemzetiségűeket, sőt az utóbbiakhoz tartozóakat kiszolgáltatta a megszállóknak.
Elképzelhetetlen, hogy Európa és a világ demokratikus része szabadságharcosnak ismerje el azt a személyt, akinek mozgalma brutális etnikai tisztogatással nemzetállam megalakítását tűzte ki célul a Drinán innen és túl. A nemzeti kérdés végleges megoldásában alkalmazott módszereitől kiveri a veríték még a kötélidegzetűeket is. Európa első gerillája, meggyőződéses hazafi, az antifasiszta koalíció megbízható szövetségese, aki tenyerén hordozta a fogságba esett három amerikai pilótát, s visszajuttatta őket alakulatukhoz – cáfolják a vádakat Draža hívei. A háború vége előtt, amikor még nem dőlt el, kik lesznek a győztesek, más szövetséges pilóta fogságba esett-e, s mi történt velük, ennek kiderítésével a történészek még adósak.
Nem valószínű, hogy az igazságszolgáltatás a bizonyító anyagok közé sorolja elfogulatlan tanúk egy csoportjának írásbeli vallomását. Radnóti Miklós halálra gyötört mártírköltőnk bori munkaszolgálatos sorstársai visszaemlékezésének kötete néhány évvel ezelőtt jelent meg. E könyvben nyomon követhető Radnóti életének utolsó szakasza, napról napra, óráról órára, az utolsó pillanatáig. Miért ne adnánk hitelt e kényszermunkásoknak, amikor azt állítják, hogy őreik kegyetlensége enyhült, ha a tábor körül partizánok cirkáltak, sőt hívták őket, hogy csatlakozzanak hozzájuk.
E hitelesnek nevezhető tanúk azt vallották, ha csetnikek jártak a táborban, megfosztották a foglyokat a jobb lábbelitől, ruhaneműtől és takarótól.
Latinka Perović magas rangú tisztségviselőt a múlt század hetvenes éveinek elején reformtörekvései miatt megbuktatták. Milošević esztelen háborúinak és politikájának időszakában nemzetközi hírnevet vívott ki magának a háború elleni bátor kiállásával, a társadalmi és történelmi folyamatokat elemző tudományos műveivel. Napjainkban elismert történész, szociológus. Azt írta, még nem kezdődött el a múlttal való fájdalmas, megrázkódtatásoktól sem mentes szembenézés, Szerbia erkölcsi megtisztulása, minden történelmi egyén szerepének valós értékelése, hogy a szerb nép megszabaduljon attól a szörnyű tehertől, amelyet az előző rendszerek hagytak rá.
Filip Davidot láthatóan felzaklatta a csetnikvezér magasztalása. Hetyke vitapartnerei azzal cáfolták meg érvelését, hogy egyéni sorsa befolyásolja gondolkodásmódját. Bármennyire is törekszik tárgyilagosságra, az íródeák olykor képtelen úrrá lenni érzelmein. Három nagybátyja ugyanis végigharcolta a háborút.
Nem a csetnikek oldalán.
Fischer Jenő
