2024. április 30., kedd

Egy tojásdobálás margójára

Mintegy két hónappal ezelőtt történt Szabadkán, hogy egy minden jel szerint túl sok szabadidővel, viszont gyermekszobával minden bizonyára nem rendelkező fiatalember fényes nappal tojással dobált meg egy idősebb asszonyt, a társa pedig felvételt készített az esetről. Ezt követően pedig nagy röhögés közepette távoztak a helyszínről. A szabadkai fenegyerek szerencsére nem sokáig élvezhette az így szerzett 15 perces hírnevet, mivel, legalábbis az egyik belgrádi napilap szerint bejegyzését oly sokan elítélték, hogy jobbnak látta megszüntetni a profilját a népszerű közösségi oldalon, másrészt pedig a rendőrség is letartóztatta, a szabálysértési bíróság pedig börtönbüntetésre ítélte a népszerűségi viszketegségét sajátos módon kiélő srácot.

Azaela ausztrál, rapzenében nyomuló énekesnő mondta egyszer, hogy az internet az emberiség legszörnyűbb tükre, de mielőtt a világhálót és nem utolsósorban a közösségi oldalakat okolnánk társadalmunk szellemi állapotának a leamortizált voltáért, s a szabadkaihoz hasonló, mindenképpen elítélendő esetekért, nem árt, ha egy picit körülnézünk a szűkebb pátriánkban uralkodó helyzeten. Adott egy lassan három évtizede létbizonytalanságban és egyfajta szellemi leépülés állapotában tengődő társadalom, amely lakóinak – s véletlenül sem polgárai – jó része esténként a különböző reality-műsorok nézése közben vacsorázik. Reggelenként bulvársajtót olvasva fogyasztja el a maradékot, délben pedig ingyenes apróhirdetéseket tartalmazó újságból igyekeznek megteremteni az ebédrevalót, miközben a rádión keresztül kedvenc politikusuk arról a szebb jövőről szőtt meséken keresztül igyekszik a következő választásokat megnyerni, amelyről már ő is tisztában van azzal, hogy sohasem érkezik el. A két fiatalember pedig tipikus végterméke ennek a degenerált társadalomnak. A szerencse a szerencsétlenségben talán az, hogy az internetes közösség kivételes módon példamutatóan reagált, kipellengérezte, s lényegében a közösségi oldalról száműzte a szabadkai tojásdobálót, s ez némi reményt ad a való életben élők számára is, hogy mégsem őrült meg annyira ez a világ.