Március 15-e van, az 1848-as forradalom és szabadságharc kezdetének napja. Történelmünk legfelemelőbb és gondolom, minden magyar számára ismert pillanata.
Álláspont
Amióta világ a világ, és amióta választásokat tartanak ebben a világban, a választási kampány során különböző értelmes és értelmetlen ígéretek hangzanak el. Például hidat építtet majd a jelölt, ha bejut a parlamentbe.
A múlt héten nem múlhatott el nap, hogy a fővárosi sajtó gazdasági rovatában, párthovatartozástól függetlenül, nem az első helyen jelent meg a hír, miszerint a pénzügyminiszter rendkívül kedvező, mindössze kétszázalékos kamatú, egymilliárd dolláros hitelszerződést fog aláírni az Egyesült Arab Emírségekkel. Azóta már nyélbe ütötték a dolgot, s mostanában azzal van tele a sajtó, hogy mit kezd Szerbia ezzel a hatalmas összeggel.
A közelmúltban egy ismeretterjesztő műsorban azt ecsetelték, milyen irányba tartanak korunk számítástechnikai fejlesztőmérnökei, miféle újításokra, csodakütyükre számíthat a fogyasztói társadalom néhány éven belül. Alapvetően persze a vastagabb pénztárcájú nyugati polgárok értendők a vásárlói törzsbázis alatt, hozzánk, keletebbre, néhány év csúszással jutnak majd el az újdonságok, ahogy eddig is, hagyva elegendő időt a felocsúdásra és kuporgatásra.
Újabb botrány a korlátlan lehetetlenségek országában. A napokban röppent fel a hír, hogy az elhullott háziállatok tetemét nálunk nem semmisítik meg, hanem a szürkegazdaság feldolgozza, azaz az ilyen hús visszakerül az élelmiszer-láncolatba, egyenesen a tányérba...
Mivel közlekedik a településén?

