Hosszú szárazság után az utolsó pillanatban megeredt a várva várt májusi eső. Ami állítólag aranyat ér! Legalábbis a kukoricának meg a búzának, merthogy olyan lehűléssel érkezett az égi áldás, hogy a muter azt mondta, őt uopste nem érdekli, hogy a naptár szerint tavasz van, bizony bekapcsolta a fűtést, mert irtó fázott. Gondolom, hamarost úgy felmelegszik majd az idő, hogy csitt-csatt kénytelenek leszünk hűteni. Eme hideghullám kapcsán elgondolkodtam azon, vajon miért mondják a szólást felénk kissé félreérthetően úgy is, hogy „májusi eső: arany’ér”. Mert az ugye nagyon mást jelent, mint amire a parasztemberek céloznak!
– Jaj, Tepisti – kiálta fel atata –, a filózásodról az egyszeri gyerek esete jutott az eszembe! A krapeknak a katonaságban kiújult a nyavalyája, hát elment az orvoshoz, de mivel nem tudott rendesen beszélni államnyelven, megpróbálta megmagyarázni, mi is a baja, s végül azt mondta zerbül, hogy „aranyfeneke” van!
– Azért megnéztem volna annak a dokinak az arcát, Tegyula, amikor leesett neki, hogy mi is a srác panasza! – élcelőde az öreglány.
– Rajta is maradt az illetőn ragadványnévként a megfogalmazás, Tematild – kuncoga a fater. – Olyan büszkén viselte, mint egy aranyifjú valamelyik méregdrága kütyüjét!
– Hallod ezt, Tepisti?! – rivalla rám ezúttal amama, mintha bármiről is tehetnék. – Ezért fontos megtanulnod rendesen zerbül, hogy mindig pontosan tudd kifejezni magad.
– Könnyebben megy majd a tanulás a zegyetemen – osztá az észt az öreg is.
– Ha már itt tartunk – így a muter –, szombatra újabb nagy hepajt jelentettek be Belegrádban a tiltakozó hallgatók.
– Azt hallottam, minden irányból érkeznek majd a fővárosba – mondá atata.
– Csak az a kérdés, hogy ezúttal milyen úton-módon érnek oda – tűnőde az öreglány.
– A legegyzerűbb lenne vasúton, de az sose biztos: az utóbbi időben fennakadások voltak a közlekedésben, mert itt-ott megrongálták és ellopták az optikai kábeleket – dünnyöge a fater. – No meg az efféle megmozdulásokkor a vonatok nehézkesen közlekednek, mert a rosszakarók riadót jelentenek.
– Akiknek a kilétére aztán sosem derül fény – fűzé hozzá amama.
– Vasutas barátom már a múlt héten elárulta, hogy ők 23-án nem sok munkára számítanak – közlé az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Úgy vannak vele, hogy amikor a zegyetemisták valami nagy összeröffenésre készülnek, akkor számukra általában nincs meló!
– Gyorsan megszokták ezt a gyakorlatot, biztos szeretik a kiszámíthatóságot – trollkoda az öreg. – Azért nem mindegy, mennyien gyűlnek össze szombaton a fővárosban. Attól is függhet, mikorra írják ki a választásokat.
– Valahol már az is választásokhoz vezetne, ha kiderülne, hogy a fővárosi rendőrfőnöknek bármi köze lehet az alvilághoz – zsörtölőde a muter.
– A Vučko egy új törvény elfogadását jelentette be, amely majd megakadályozza a rendőröket abban, hogy szabad idejükben a rendőri hivatással összeegyezhetetlen, ne adj isten, törvényellenes tevékenységgel foglalkozzanak – magyarázá a Zacsek.
– Én naiv, eddig azt hittem, magától értetődik, hogy a rendőr nem tesz törvénybe ütköző dolgokat – csóválá a fejét atata. – Bár úgy vélem, felesleges emiatt új törvénnyel bíbelődni, az csak látványos figyelemelterelés a lényegről. Fontosabb lenne a már meglévő jogszabályokat betartatni!
– No de már most szigorításokat jelentettek be – ismerteté az öreglány –, a rendőrök ezentúl nem végezhetik az alvilághoz köthető személyek biztosítását!
– Jaj, csak nehogy rendőrsztrájkba torkolljon ez a tiltás, ahogyan azt egy vészbukos mémben láttam! – hüledeze a Zacsek.
– Kár, hogy a napokban tőlünk örökre eltávozott Corax ezt már nem rajzolhatja meg – sóhajta a fater. – Vitriolos tollával és ecsetjével a legendás karikaturista a végsőkig üldözte mindazokat, akik erre rászolgáltak. A dölyfösség és az ostobaság könyörtelen kritikusa volt, nem túlzás azt mondani, hogy ő volt társadalmi és politikai mélyrepülésünk legfőbb krónikása.
– Úgy lerajzolta a dolgokat, hogy az érintettek is megérthessék, mi történik – csipkelőde amama.
– Nekem is le kellett volna rajzolni, mi történik, amikor a múlt szombaton az Eurovízió döntőjének a közvetítését néztem a tévében – válta témát a Zacsek. – Volt mit látnom!
– Ezek szerint, felvilágosodtál, zomzéd – heccelőde az öreg. – Ez a televíziós csúcsprodukcióba álcázott giccsfesztivál sok mindenről szólt, legkevésbé tán a zenéről. A mostani volt immár a hetvenedik kiadása!
– Hetvenkedtek is a résztvevők – nyugtázá a muter. – Különösen a zerb Lavina metálegyüttes. De hiába! Az idén nemigen jött be a hörgés az európaiaknak.
– Inkább a tingli-tangli volt a menő – bólogata a Zacsek.
– A bolgár nyertes dal is valami etnóba mártott turbópopféleség – konstatálá atata.
– Nem érted, azért vélekedel így! – oktatá ki az öreglány. – A nóta címe, a Bangaranga zajt és kaotikus energiát jelent. A Dara nevű ifjú énekesnő szerint a számmal az volt a célja, hogy elűzze a sötétséget.
– Hát az a tucc-tucc borzalom biztos elűz minden nyavalyát! – állapítá meg a Zacsek. – Jót-rosszat egyaránt. Pusztító hatású!
– Lehet, hogy az európaiak nem értékelték kellőképpen a zerb nehézfiúkat, de a zerbek sincsenek annyira oda Európáért – számola be a fater. – Az EU-hoz való csatlakozást csak a hazai polgárok 35 százaléka támogatja, derül ki egy friss közvélemény-kutatásból.
– Ez a közvetlen eredménye annak, ahogyan a média nap mint nap tájékoztat az EU-ról – kommentálá amama.
– Emlékszem az évezred elején még rengetegen bíztunk abban, hogy hamarosan formálisan is a saját kontinensünk részévé válunk – ábrándoza a Zacsek.
– Gondolni sem mertük, hogy fél életünk ebben a várakozásban telik el – merenge az öreg. – Akkoriban még a többség a csatlakozást támogatta.
– Azok egy része időközben beelégedett a várakozással, és ha már az EU nem ért el ide, akkor ők költöztek el az EU-ba – szögezé le a muter.
– No de a kínai halljakend aligha unatkozik mostanság – tudatá a Zacsek. – A Trampli után a héten a Putykó látogatott el Szíhez.
– Tudtommal vasárnap pedig a Vučko megy hozzá vizitbe – értesíte bennünket atata.
– Majd kielemzi a honi sajtó, hogy a vendégek közül kinek szorította meg a legjobban a kezét a kínai nagyvezér – incselkede az öreglány.
– Nos a Trampli–Szí találkozóról kiderült, hogy zupper volt! – referála a Zacsek. – Megtudtuk, hogy ők partnerek, s nem riválisok!
– Amikor ilyen nagy szavak hangzanak el, akkor általában épp az ellenkezője igaz – tamáskoda a fater.
– Nem tudom, a Putykónak megmondta-e a kínai elnök, amit állítólag a jenki főseriffel közölt: mégpedig azt, hogy az orosz fővezér megbánja még a zukrajnai „különleges hadműveletet” – töprenge amama.
– Kétlem – legyinte a Zacsek –, ők azért nemcsak partnerek, hanem haverok is.
– Akik arra jutottak, hogy tovább mélyült köztük a politikai bizalom – taglalá az öreg. – És megbeszélték, nem engedik, hogy a világban eluralkodjanak a dzsungel törvényei!
– Szép gondolat, valamiért mégsem tudok a biztonság letéteményeseként tekinteni rájuk – morfondíroza a muter.
– Attól tartok, kissé megkéstek a bejelentésükkel – jegyzé meg a Zacsek. – Azt rebesgetik, ha megunja az Iránnal való pepecselést, a Trampli új izgalmak után nézhet. A következő kiválasztott Kuba lehet.
– A perzsaszőnyegek nyújtotta keleti kényelem után 80. szülinapja előtt nyilván megkívánt lejteni egy salsát – epéskede atata.
Pistike, vonatokban táncoló ifjú krónikás
