Attól tartok, hogy ebben a hidegben még a nyuszi sem szívesen mozdul ki üregéből. Bár napsütéses húsvéttal kecsegtetnek az időjósok, én úgy vagyok vele: hiszem, ha érzem! Ezek a nagyok sok mindent ígértek már, aztán vagy lett belőle valami, vagy sem. Nyilván úgy vannak vele, hogy mindenképp meg kell ígérni, az semmibe sem kerül. Ha megvalósul, később eldicsekszenek vele, ha meg nem, akkor a körülményekre fogják, például azt mondják: nem jól álltak a csillagok! Ha kíváncsiskodnál, akkor viszont lepisszentenek. Így jártam én is a héten. Órák után szóvá tettem a tanító néninek, hogy értem én, hogy Jézus Krisztus feltámadása a legnagyobb keresztény ünnep, no de hogy kerül a képbe a nyuszi, a színes tojás, a sonka, a torma, a locsolkodás meg a többi szokás. Tudják, mit válaszolt?! Hogy most erre nem ér rá, és ne okvetetlenkedjek! Ha nagyon érdekel a téma, akkor olvassak utána a zinterneten. Ezek után próbálkozzon csak tájékozódni a mai világban egy tudásra szomjúhozó kissrác. Szóval, várom a nyuszit, közben attól tartok, hogy ebben a rossz időben nem jó kedvvel érkezik hozzánk, s mire ideér, totál felhúzza magát, mint a viccbéli nyuszika. Mindjárt elmessélem!
A nyuszika elhatározza, hogy elmegy cseresznyét szedni, de nincs hozzá elég hosszú létrája. Elindul hát a medvéhez, hogy majd elkéri az övét. Útközben elgondolkodik:
– Mi van, ha nem akarja ideadni a létráját? Na mindegy.
Megy tovább, közben tovább gondolkodik:
– A múltkor mondta valaki, hogy nemigen szokott segíteni másokon… Na mindegy.
Így morfondírozik, amikor egyszer csak megérkezik az úti céljához. Kopog, közben tovább kattog az agya:
– Minek is jöttem el, tuti, hogy úgysem fogja kölcsönadni a létrát!
A medve ajtót nyit, és kedvesen köszönti.
– Szia, nyuszika!
– Tudod mit, medve?! Nem is kell a létrád!
– Hallod, Tematild, ha legközelebb mész a piacra, nézd meg, van-e olcsó KitKat csoki – mondá atata.
– Mi a csuda ütött beléd, Tegyula – álmélkoda az öreglány –, így ráéheztél erre a csokira?!
– Dehogy! – legyinte a fater. – Csak olvastam, hogy az olasz–lengyel útvonalon a napokban elloptak egy KitKat-szállítmányt, és gondoltam, a 413 793 csokoládészeletből talán errefelé is jutott egypár jutányos áron.
– Lehet, a csokitolvajok szó szerint értelmezték a reklámot – csipkelőde amama. – Emlékszek a szlogenre: „Tarts szünetet, egyél egy KitKatet!”
– Asszem, jó hosszú szünet kell ahhoz, mire befalják a több mint 12 tonnányi csokit – gondola bele az öreg.
– Mire a végére érnek, zegényeknek a zösszes ruhájuk összemegy – sajnálkoda a muter.
Az elhangzottakról az éppen betoppanó Zacsek zomzédnak a következő vicc jutott az eszébe.
– Apu, vegyél nekem csokoládét!
– Nem veszek!
– Akkor legalább büntess meg!
– Miért?!
– Mert akkor sírni fogok, és anyu vesz csokoládét!
– Azt olvastam a napokban a zinterneten – válta témát atata –, hogy sokkal biztonságosabb hely lett a világ, amióta a Trampli rendezkedik erre-arra.
– Ezt én aligha érzékelem – töprenge az öreglány. – A végeláthatatlan ukrán–orosz csihi-puhival, az iráni konfliktussal meg a zösszes többi lövöldözős csetepatéval szerintem szép lassan csúszunk a totális káosz felé.
– Fel a fejjel, zomzédasszony! – így a Zacsek. – Irán kapcsán már a háború végét rebesgetik.
– Egyrészt – fűzé hozzá a fater –, másrészt pedig a szárazföldi hadműveletek megindításáról is szó esik itt-ott.
– Még csak éppen az hiányzik! – hüledeze amama.
– Állítólag az ottaniak alig várják a jenki katonákat – jegyzé meg az öreg.
– A Trampli is várta a szövetségeseket a Hormuzi-szoros felszabadításához és megnyitásához, mégsem jöttek – közlé a Zacsek.
– Ezért a héten ismételten felvetette annak a lehetőségét, hogy kilépteti Ámerikát a NATO-ból – sóhajta a muter.
– Ezt a logikát azért én nem egészen értem – spekulála atata. – Elmész egyedül a kocsmába, a régi haverok közül senkinek sem szólsz, ott összebalhézol valakivel, és utólag panaszkodol, hogy nem jött utánad senki segíteni?!
– Ebben az a stósz, hogy ő bárhova is menjen – magyaráza a Zacsek –, azzal a céllal teszi, hogy ott békét teremtsen: bármi áron.
– Igazi Békeember! – nyugtáza az öreglány. – Végül még megkapja az áhított Nobel-békedíjat.
– Odahaza több mint háromezer városban tüntettek az ámerikai főseriff ellen a múlt hétvégén! – tájékoztata a fater. – A támogatottsága a legalacsonyabb szinten van a megválasztása óta.
– Nem hiszem, hogy ez őt különösebben zsenírozná – ada hangot véleményének a Zacsek. – Hamarosan az ő aláírása kerül a papírpénzre.
– Az még hátravolt – kuncoga amama –, lévén, hogy már golfkluboktól kezdve felhőkarcolókig sok mindent neveztek el róla, többek között az Ámerikai Békeintézet is felvette a nevét, meg hamarosan a repülőtér a floridai Palm Beachben is azt teszi majd.
– Azt csodálom, hogy még nem írtak ki Ámerikában pályázatot kőfaragóknak – merenge az öreg.
– Miért is tennének ilyet, Tegyula? – kérdé a muter.
– Azért, Tematild – felele atata –, hogy kiválasszák, ki fogja a Rushmore-hegyen kőbe vésni a Trampli arcképét. Biztos van ott hely még egy ötödik elnöknek: Washington, Jefferson, Lincoln és Roosevelt mellé.
– Neki lehet, egy külön hegyet teremtenek – találgatá a Zacsek.
– A mesterséges intelligencia megtervezi az óriáshegyet az ábrázatával, 3D-s nyomtatón darabokban kinyomtatják, és aztán a helyszínen csak összerakják – elmélkede az öreglány.
– Olyan nagy lesz, hogy majd a Holdról is lehet látni! – állapítá meg a fater.
– No de ha már itt tartunk, a héten történelmi esemény tanúi lehettünk! – jelenté be a Zacsek. – Az amcsi Hold-program, az Artemis II keretében az Orion a Hold felé vette az irányt! Több mint fél évszázad után ez az első űrhajó legénységgel a fedélzetén, amely a Hold felé indult!
– A terv szerint a négytagú társaság megkerüli a Holdat, amelyről felvételeket készít, még a Föld felől nem látható oldalán is megközelíti – részletezé amama.
– Biztos lefotózzák majd a Hold sötét oldalát – ujjonga az öreg –, amelyet anno megénekelt a Pink Floyd együttes!
– Előkészítik a terepet a néhány év múlva esedékes újabb Holdra szálláshoz – tudatá a Zacsek.
– Remélem, mindent gondosan feljegyeznek és dokumentálnak, nehogy később az összeesküvés-elméletek hívei belekössenek a tevékenységükbe – aggodalmaskoda a muter –, mondván, hogy ez meg sem történt, nem is jártak ott, stúdióban vették föl az egészet, blablabla...
– Kétely nélkül a közösségi oldalakon meg a kereskedelmi tévében mennyi okoskodónak nem lenne miről osztania az észt – epéskede atata, és a téma kapcsán elmondá egy viccet.
Beszélget két újdonsült celeb.
– Szerinted, mi van távolabb: London vagy a Hold?
– Ez egyszerű, csak végig kell gondolni logikusan: a Holdat innen is látni, Londont meg nem.
– És mit gondolsz, melyik a hasznosabb: a Hold vagy a Nap?
– Ez is irtó egyszerű: a Hold. Az akkor világít, amikor sötét van.
– Olvastam a sajtóban, hogy hamarosan felénk is létesülnek okosvárosok – ismerteté a Zacsek.
– És azoknak vajon a lakói is okosak lesznek? – érdeklőde az öreglány. – Vagy elegendő, ha a város, a lakás és a teló okos?!
– Lehet, hogy ezekben az okos előjelű cuccokban éppen az a pláne, hogy a zember ily módon megengedheti magának, hogy ne legyen túlságosan okos – szögezé le a fater.
Pistike, nyusziváró okostojás
