HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Mi a legfontosabb az Ön számára karácsonykor?
Az, hogy az egész családdal együtt ünnepeljünk…..74%
A szépen feldíszített karácsonyfa, alatta mindenki számára ajándék…..3%
A tökéletes halászlé…..5%
Számomra nem annyira fontos a karácsony…..18%
A www.magyarszo.rs olvasóinak szavazatai alapján
Ismerős karácsonyi pillanatkép: karikás szemekkel, széltépte hajkoronával, enyhén lihegve, a világ összes szatyrával a kezében érkezik meg édesanyám a boltból, ahova lisztpecsétes felsőben ugrott el két tepsi kalács készítése között. A konyhában közben fő a halászlé, egy másik fazékban a krumpli a salátához, a sütő már elő van melegítve, a hal még várat magára, a porszívó a sarokban, a függönyöket is ki kéne mosni, az ajándékok csomagolás nélkül lapulnak a szekrény mélyén, és még a feje is megfájdult, mert nem volt ideje kávét inni.
Miközben mi majd a feldíszített fát nézzük, a tányér fölött nosztalgiázunk, vagy azon vitatkozunk, hogy elég sós-e a halászlé, ritkán jut eszünkbe: mindez nem magától lett. A karácsony nem megérkezik, hanem elkészül. Aprólékosan, listákkal, fejben tartott bevásárlásokkal, időre kisütött süteményekkel, elcsent félórákkal és feláldozott idegekkel.
Van, akinek az együttlét a legfontosabb, másnak a fa alatti ajándékhalom, megint másnak a tökéletes halászlé – és vannak, akik számára a karácsony nem jelent különösebben sokat. De bármelyik csapatot is erősítjük, egy dolog közös: mindegyik válasz mögött ott áll valaki, aki mindezt összefogja. Legtöbbször egy anya. Ő az, aki megszervezi az együttlétet, aki tudja, ki mikor érkezik, mit eszik meg és mit nem. Ő az, aki feldíszíti a fát – vagy legalábbis előkészíti hozzá a dobozokat. Ő főzi a halászlét, újrakezdi, ha nem lett az igazi, és ő csomagolja az ajándékokat akkor is, amikor már éjfélt ütött az óra. Közben gyakran épp neki jut a legkevesebb idő arra, hogy megélje azt a karácsonyt, amit megteremtett.
Nemcsak érzés ez, hanem statisztikailag is alátámasztott valóság. Egy több országra kiterjedő, a Nielsen által, a Lidl megbízásából végzett kutatás szerint az ünnepi előkészületek súlypontja egyértelműen a nőkre helyeződik. Huszonöt európai országban és az USA-ban összesen 20 800 személyt vontak be a kutatásba. A felmérés szerint a nők kétharmada, pontosabban 66 százaléka elismeri, hogy ő szervezi a karácsony ünnepét – azaz a menetrendet, a teendőket, a teljes logisztikát. A legtöbb ajándék beszerzése is szintén rájuk hárul: a nők 75 százaléka vásárolja az ajándékok többségét. A karácsonyfa feldíszítése sem marad kivétel: a megkérdezettek 78 százaléka végzi a díszítést, vagy legalábbis irányítja azt.
Nem csoda, hogy mindez a stressz szintjén is érezhető: a nők 46 százaléka vallotta, hogy számára a karácsony stresszel jár, miközben a férfiak 37 százaléka érezte ugyanígy. Amikor arra kérdezett a kutatás, mi okozza leginkább a stresszt, a válaszadók 44 százaléka a karácsonyi előkészületeket, a tervezést és a főzést nevezte meg legfőbb tényezőként.
A számok mögött nemcsak fizikai munka rejlik, hanem egy láthatatlan, mentális teher is: a nők gyakran érzik, hogy rajtuk múlik a karácsony sikere, az étel, a hangulat, az ajándékok és a családi együttlét gördülékenysége. Ez a belső felelősségérzet sokszor még nehezebb, mint a látható feladatok elvégzése.
Ekkor jön el az a pillanat, amikor a karácsony mégis meg tud történni velük is, nemcsak általuk. Amikor nem nézem tovább a képet – a szatyrokkal, a lihegéssel, a lisztfoltos felsővel –, hanem odalépek, elveszem tőle a táskákat, leveszem a kabátját, főzök neki egy kávét, és azt mondom: most egy kicsit állj meg. Nem nagy gesztus ez, nem világmegváltás, csak egy apró elmozdulás: egy feladat mínusz. Mert a karácsony talán akkor lesz igazán ünnep, amikor nemcsak elkészítjük, hanem észrevesszük egymást benne. Amikor az, aki eddig mindent összefogott, végre leülhet a fa mellé, és nem a fejében futó listákat hallja, hanem a csendet – azt a ritka, megérdemelt karácsonyi csendet, ami végre neki is szól.
Nyitókép: Fotó: pixabay.com
