Lehet, hogy néhol majd sorba is kell állni üzemanyagért a hazai benzinkutakon. Lehet, hogy csak rövid ideig, vagy talán kicsit tovább. De ne ijedjünk meg! Az 1990-es években sokkal rosszabb idők is jártak már erre, amikor országok sokasága sújtotta Szerbiát szankciókkal. Akkor nemcsak az üzemanyagtöltő állomásokon alakultak ki hosszú sorok, hanem üzletek, külföldi diplomáciai képviseletek előtt (vízumokért) és másutt is.
Sikerült túlélni. És ezúttal is sikerül. Szerencsére jelenleg összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vagyunk, mint annak idején voltunk. Most „csak” az Egyesült Államok bünteti egyik-másik céget Szerbiában. Így a nemzeti kőolajipari nagyvállalatot, a NIS-t, amelynek többségi (56,15 százalékban) tulajdonosa, vagyis a gazdája orosz: a Kreml felügyelete alatt álló Gazprom. Pontosabban annak két leányvállalata, a Gazpromnyefty (amelynek tulajdoni részesedése 44,85 százalék) és a JSC Intelligence (11,30 százalék). A NIS-hez tartozó vállalatok és egyéb vagyontárgyak szintén bajba kerültek. Köztük a benzinkúthálózat és a kulcsfontosságú pancsovai kőolaj-finomító, amely az országban a legfontosabb ilyen jellegű ágazati létesítmény. Az amerikai szankciók miatt a finomító a munka befejezésére kényszerült, a NIS töltőállomásaira pedig lakat került.
A zavartalan időkben a NIS az 1529 hazai benzinkút 80 százalékát látta el üzemanyaggal. Ezekből 324 saját üzemeltetésű volt; az éves összforgalmuk jócskán meghaladta a többiét. A maradék 1205 továbbra is működhet, köztük a szintén orosz Lukoil cég tulajdonát képező 112 töltőállomás (engedélye 2026. április 26-ig szól, a jelenlegi állapotok szerint). Mindez keserű vigasz azon az 51 településen, ahol korábban csak NIS-benzinkutak működtek.
ÖNÖS ÉRDEKBŐL
A NIS megbüntetésének több oka van. Ezek egyike a társaság tulajdonosi szerkezete, ami azért problémás, mert Washington ferde szemmel nézi, sőt – bizonyos esetekben – ellenzi az üzletelést orosz tulajdonú kőolaj- és földgázcégekkel. Főként pedig az oroszországi energiahordozók beszerzését, merthogy az abból Moszkvának befolyó összegek egy része feltételezhetően az Ukrajna elleni hadigépezetének működtetésére szolgál. Azt pedig Washington (önös érdekből) szeretné mielőbb leállítani. Hogy utána még nagyobb energiákat fordíthasson fő riválisának, az amerikai globális hegemóniát veszélyeztető Kínának a megfékezésére, valamint az üzleti és gazdasági kapcsolatok erősítésére Oroszországgal.
SÜTÖGETI A PECSENYÉJÉT
Az USA-val folytatott egyre kiélezettebb globális versenye közben Kína nálunk is sütögeti a pecsenyéjét. Ám jelenleg a nagyobb gondunk az, hogy hozzánk a kőolaj és a földgáz elsősorban orosz forrásból érkezik.
Néhol az érintett államok igyekeznek elhallgatni a beszerzés problémásnak tartott forrását, ám attól még kerülőutakon (titokban) vásárolnak a két fontos energiahordozóból az oroszoktól. A világ legnépesebb országa, a majd 1,5 milliárd lakosú India sem kivétel (kapott is érte büntetésként magas importvámokat az USA-tól), miként Kína és az EU-tagok egy része sem.
Magyarország helyzete (egyelőre) különleges. Washington novemberben jelezte: Budapest folytathatja az orosz földgáz és kőolaj beszerzéseit, ami – Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerint – „azt jelenti, hogy a Török Áramlat esetében és a Barátság vezeték esetében teljes szankciómentességet” élveznek. „Nincs szankció, ami az onnan érkező ellátását Magyarországnak korlátozná, vagy drágábbá tenné. Ez egy általános és időkorlát nélküli mentesség” – jelentette ki Orbán november 7-én, miután a Fehér Házban véget ért a megbeszélése Donald Trumppal, az Egyesült Államok elnökével.
Fotó: MTI
LISTÁZOTT ZUGVÁSÁRLÓK
Mások esetében már nem ilyen elnéző az USA. Külügyminisztériuma a minap közzétett egy listát azokról az európai országokról, amelyek szerinte orosz kőolajat és földgázt vásároltak több tíz milliárd dollárért (vélhetően a kiskapukat kihasználva), s ezzel segítették Oroszországot az Ukrajna elleni háborújában. Washington számai alapján ezeknek a zugvásárlóknak a zöme több „támogatást” nyújtott Moszkvának, mint Kijevnek. Legalábbis 2022 januárja és 2024 decembere között, merthogy az elemzés erre az időszakra vonatkozik.
Az idei év kimaradt az összesítésből. Pedig az európai (uniós) országok jelentős része 2025-ben már megszüntette az ominózus orosz energiahordozók importját. Sőt az EU két fontos testülete (az Európai Unió Tanácsának elnöksége és az Európai Parlament) december elején ideiglenesen megállapodott az orosz földgáz importjának fokozatos megszüntetéséről. A jogilag kötelező szabály – amelyet az EU-tagállamok vezetőinek és az uniós parlament plénumának is jóvá kell még hagynia – fokozatos tilalmat vezet be az Oroszországból vezetéken érkező és az ott cseppfolyósított földgáz (LNG) importjára. Az idén június 17-e előtt kötött államközi szerződések esetében az előbbire 2026. június 17-től lesz érvényes a tilalom, az utóbbira 2026. április 25-től. A hosszú távú szerződések esetében az orosz LNG beszerzését legkésőbb 2027. január 1-jén, a vezetéken érkező földgázét pedig 2027. szeptember 30-án, de legkésőbb 2027. november 1-jén le kell állítani.
NYÁRIG NINCS GOND
Szerbia nem EU-tag, így ez a tiltás nem vonatkozik ránk. Hosszú távú gázszerződésünk sincs Oroszországgal. A kormány tárgyalt Moszkvával orosz földgáz vásárlásáról, illetve az erre vonatkozó szerződésről. Aleksandar Vučić államfő december 4-én azt nyilatkozta, hogy egy rövid távú megállapodás aláírására számít. A lakosságot azzal bátorította, hogy jövő „nyárig nem lesznek semmilyen gázellátási problémáink”. Egy héttel később arról számolt be, hogy szerződés még nincs.
KEVESEBB JUT A KASSZÁBA
A nagyobb gond a kőolajszármazékok biztosítása, illetve beszerzése. És az ország egyik eddigi legnagyobb munkaadójának számító NIS-nek a sorsa, hiszen a társaság mintegy 13 500 alkalmazottja már nem dolgozik. Az sem mellékes, hogy a NIS és a leányvállalatai nem tankolhatnak az államkaszába. Zavartalan működésük idején még tekintélyes summákat utaltak. Tavaly összesen mintegy kétmilliárd eurót, ami az állami költségvetés majdnem 12 százalékával egyenértékű.
De ez már múlt idő, és a pancsovai finomító működése is. Termelését a nyersolajhiány miatt kellett felfüggeszteni. A külföldi szállítások (a horvát Adria-kőolajvezetéken) már október 9-én leálltak a NIS orosz többségi tulajdona miatt – már a 2025. január 10-én belengetett, de azóta többször elhalasztott, majd végül – életbe léptetett amerikai büntetőintézkedések következtében. Az államfő szerint január közepéig, végéig az országnak van elég üzemanyag-tartaléka, lehet tankolni, kivéve a NIS kútjain.
NAGYÍTÓ ALATT A JEGYBANK
Október 9-e óta a NIS-t és a pancsovai kőolaj-finomítót árgus szemmel figyeli Washington. Ha bármilyen szankciósértést észlelne, feltételezhetően olyan megtorlással válaszolna, amely még nehezebb helyzetbe sodorná az országot.
Már így sem rózsás a helyzet. A NIS miatt a jegybankot (NBS) is folyamatosan ellenőrzik az amerikaiak. Washington már figyelmeztette az NBS-t, hogy rá is szankciók várnak, ha együttműködik a megbélyegzett nemzeti kőolajvállalattal.
Ha a jegybank bajba kerülne, vagy végső esetben le kellene állítania működését, annak nagyon súlyos következményei lennének. Megbénulnának a hazai pénzintézetek, leállna a kereskedelem, az áramszolgáltatás és minden egyéb. A felelős döntéshozók tudják ezt, ezért aligha néznék el, hogy bárki is üzleteljen (vagy pénzügyi tranzakciót lebonyolítson) a szankcionált NIS-szel.
KULCSSZEREPBEN A MOL
A fő feladat jelenleg a hiányzó üzemanyag-mennyiség pótlása, illetve a zavartalan ellátás biztosítása. Továbbá a pánik kialakulásának megakadályozása a lakosság és a gazdasági szereplők körében, valamint a fogyasztói árak elszabadulásának megelőzése. Mindez lehetséges a megfelelő hozzáállással és hozzáértéssel.
Észak-Macedónia jó üzemanyag-beszerzési helynek bizonyult, ám onnan csak a szükségletek egy része pótolható. A jelek szerint a legfontosabb importforrás Magyarország lesz. A kulcsszereplő pedig a MOL, amely évek óta rendelkezik nálunk (Karlócán) is saját tárolókapacitásokkal. A magyar energiaipari nagyvállalat nemrég beleegyezett, hogy növeli a kőolajszállításait Szerbiába.
A példátlan helyzetről és a megoldási lehetőségekről november 27-én Szabadkán fontos megbeszélést tartott a szerb elnök és a magyar kormányfő. A tárgyalás után Vučić közölte: a hazai lakosságnak nincs oka aggodalomra, mert „magyarországi barátainknak hála” biztosítani fognak mindent, ami szükséges ahhoz, hogy működjenek Szerbia nagy ellátórendszerei.
HATÁRIDŐT SZABOTT
Elemzők azonban arra figyelmeztetnek, hogy az üzemanyagimportra támaszkodni költséges és hosszú távon nem is jó megoldás. A kormány sem favorizálja ezt a lehetőséget. Sürgető teendői között szerepel inkább a NIS tulajdonosi szerkezetének megváltoztatása, ami úgy érhető el, hogy az orosz gazdát (lényegében Moszkvát) ráveszi a többségi részesedésének eladására. Ez nem könnyű feladat, ráadásul már rég teljesíteni kellett volna. Ráadásul úgy, hogy – amerikai követelésre – az oroszokat teljesen ki kell szorítani a NIS-ből.
Vučić a múlt szerdán közölte: január 15-e a határidő a szerb kőolajtársaságban birtokolt többségi orosz tulajdon (részvénycsomag) eladására. Kifejezte reményét, hogy az oroszoknak sikerül kiválasztaniuk a megfelelő ajánlattevőt (akikből állítólag már több is akad.)
Jelezte azt is (többször), hogy abban az esetben, ha a tárgyalások kudarcba fulladnak, a szerb állam (január 15-e után) kénytelen lesz közbelépni, és saját hatáskörben dönteni a továbbiakról. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy magas áron kivásárolja az orosz részesedést a NIS-ből. Hírek szerint a többséget biztosító részvénycsomagra szánt (maximális) összeget, csaknem 1,4 milliárd eurót a kormány már el is különítette a jövő évi költségvetésben.
SZERBIA FIZETI
Szerbia 2008-ban 400 millió euróért adta el a NIS többségi tulajdonrészét a Gazpromnyeftnek, amely 547 millió euró értékben további befektetéseket ígért 2012-ig a cégbe és környezetvédelmi célokra. (A NIS vagyona 2024 végére elérte a négymilliárd eurót.) Annak idején sokan bírálták az üzletet. A vételárat nevetségesen alacsonynak, az adásvételi szerződést pedig politikai motivációjúnak minősítették.
Úgy tűnik, a nemzetközi politika most sem maradt ki a NIS-ért folyó harcból. De ez már a globális megapolitika, amelyben a vélhetően az Európa érdekszférákra történő felosztására törekvő s a minél nagyobb pénzre hajtó „főrészvényesek” közül az Egyesült Államok és Oroszország viaskodása, marakodása sejlik föl. Az árat pedig – a mi esetünkben – sajnos Szerbia fizeti.
KISZORÍTANÁ AZ OROSZOKAT
Az USA nyilvánvalóan egyre nagyobb befolyásszerzésre (értsd: haszonszerzésre) törekszik Európában. Mármint az itteni piacokon, amelyekre minél több saját árucikket akar eljuttatni.
Az energiaellátás sem kivétel. Sőt! Washington prioritása az oroszok szinte teljes kiszorítása az ókontinens földgázellátásából, és helyette a saját LNG minél nagyobb mennyiségének rátukmálása boldog-boldogtalanra. A folyamat már gőzerővel zajlik.
Lehet, hogy az amerikai kőolajjal (palaolajjal) való elárasztás is csak idő kérdése. Mindkét kulcsfontosságú energiahordozó biztosítására megvannak az USA kapacitásai s a tervei, miként a nukleáris fűtőanyag beszállítására is.
És az új energiafolyosók kialakítására. Már ez is megkezdődött. Ráadásul a kiindulási pontok egy része Dél-Európában található: Görögországban, Horvátországban és talán Albániában.
Nyitókép: Fotó: Dávid Csilla
