Jaaaj! Atata világvégét vizionál! Megnézetett velem és az öreglánnyal egy ósdi filmet, amely még az ő gyerekkora idején készült. A történet szerint már semmi sem maradt a civilizációból, csak valami spéci járgányok, csopperek meg mindenféle kütyüből összeeszkábált motorkerékpárok. És mindenki egy végeláthatatlan sivatagban él. Mivel nincs más dolguk, egész nap csak motoroznak, és borzasztóan aggódnak azon, mi lesz, ha elfogy majd az üzemanyag. Ezért vérre menően küzdenek minden csepp olajért! Nem értem, hogy abban a hőségben miért nem inkább a vízhiány miatt nyugtalankodnak, de úgy látszik, akkoriban ez még nem annyira foglalkoztatta a zembereket! Különben is, ha ide-oda- száguldozva nem kajtatnának annyit a benzin után, nem is lenne szükségük annyira belőle. Logikus, nem?! Nos, a fater azért nézette meg velünk az országúti harcosról szóló filmet, hogy megmutassa, anno hogyan is képzelték el az apokalipszist, ami szerinte napjainkban zép lassan meg is érkezik.
– Egyre inkább úgy tűnik, hogy hamarosan nekünk is közelharcot kell majd vívnunk egy-egy kanna benzinért! – rémüldöze az öreg.
– Ugyan, ne riogassál bennünket, Tegyula – berzenkede a muter –, zépen megmondták a zilletékesek, hogy nem kell kétségbe esni, meg felesleges pánikot kelteni, hamarosan megoldódik a probléma, addig meg van még valamennyi üzemanyag-tartalékunk.
– Az aggaszt a leginkább, Tematild, hogy a zokosok már oly sokat beszéltek arról a fránya megoldásról – sóhajta atata –, de még mindig nem sikerült összeütniük.
– Szó mi szó – csóválá a fejét az öreglány –, 51 településen csak NIS-benzinkút van. Ha azokon nem lesz üzemanyag, akkor az ott élők úgy járnak, mint a Mad Max-filmhősök: rohangálhatnak összevissza egy kis benzinért.
– Képzeljétek! Azt hallottam, hogy újraindul a híres BK televízió! – zengé be az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– Nahát! Benzinhiány fenyeget, és lesz BK tévé – vakará a fejét a fater. – Még csak a vízumkötelességet kell visszaállítani, hogy beköszöntsenek a kilencvenes évek!
– Annyi évesek is leszünk, mint akkoriban voltunk? – kérdé hamiskásan amama.
– Szerintetek más országokban is megesik, hogy az ügyészek, a bírák és az ügyvédek az utcán tiltakoznak?! – merenge a Zacsek. – Merthogy a napokban felénk ez is megtörtént, „az igazságszolgáltatásra nehezedő politikai nyomásgyakorlás” miatt.
– A tüntetők azt hangoztatták, hogy az „igazság vak, de az igazságszolgáltatás nem az” – ismerteté az öreg.
– Halljátok – epekede a muter –, én úgy szeretném, ha teljesülne végre a Magvas Vójó negyed évszázada mondott jóslata, és Zerbia olyan unalmas ország lenne már, mint Svájc.
– Attól tartok, zomzédasszony – jegyzé meg a Zacsek –, hogy Svájctól még odébb vagyunk: unalmasságban és egyéb más téren is.
– Hát itt bizony sose uncsi – bólogata atata –, azt olvastam, hogy holmi áramütés-akció keretében a blokáderek egymillió háztartást arra buzdítanának, hogy egyszerre kapcsolják be a bojlert meg a sporheten a ringlit, ami káo áramellátási gondot okozna az országban!
– Ezek szerint, ha fürdeni szeretnél, és közben még főzöl is, akkor veszélyt jelentesz?! – értetlenkede az öreglány.
– Ha meg még kalácsot is szeretnél sütni, és a lernit is bekapcsolod, állami ellenséggé avanzsálsz! – trollkoda a Zacsek. – Meg is mondom majd a zanyósomnak.
– Gondoljatok bele logikusan – értelmezé a hejzetet a fater. – Sokan villanykályhával, az utóbbi időben pedig klímával melegítenek! A legtöbben a munkából hazajövet kapcsolnak be mindent. És ami a legfontosabb: tudni kell, hogy az áram felét nem is a háztartások, hanem a gazdaság fogyasztja!
– Úgy látszik, firkálniuk kellett valamit a firkászoknak – nyugtázá amama.
– Bizony, zomzédasszony – erősíté meg a Zacsek. – Én már bojler-terrorizmusról is hallottam!
– A Vučko közben kifejtette, azt szeretné, ha az EU egyszerre venné fel a soraiba a nyugat-balkáni államokat – újságolá az öreg.
– Ez azt jelenti, hogy a többieknek várniuk kell addig, amíg mi is felkészülünk?! – tűnőde a muter.
– Vagy mások révén mi is előrébb kerülünk?! – kuncoga a Zacsek.
– Ahogy az irodalmi Nobel-díjat a héten átvevő Krasznahorkai Laci egyik regényének a címe is sugallja: az a lényeg, hogy Megy a világ rendesen – összegezé atata.
– Menni megy, csak a fene tudja, hová! – legyinte az öreglány.
– A sehovába siet! – röppene lírai magasságokba a Zacsek.
– A Maszk csitt-csatt megoldaná az integrációnkat: kerek-perec megszüntetné az EU-t! – tudatá a fater. – Azért, mert az Európai Bizottság 120 millió eurós bírságot szabott ki cégére, az X-re. Brüsszel szerint a közösségi oldal működése ugyanis nem elég átlátható. A multimilliárdos azóta már bosszút is állt: az EB többé nem tehet közzé hirdetéseket az X-platformon.
– Lehet, hogy kőgazdag és piszok befolyásos, de attól még, vagy éppen azért, úgy viselkedik mint egy durcás kisgyerek – ada hangot véleményének amama.
– A lengyel külügyis azt javasolta neki, hogy menjen el a Marsra! – fűzé hozzá a Zacsek.
– Egykori puszipajtása, az amcsi főseriff Trampli se komálja annyira a brüsszelieket – világíta rá az öreg. – A héten azt nyilatkozta, hogy Európa nem tudja, mit kell tennie. Úgy vélte, hogy az ókontinenst „gyenge vezetők” irányítják.
– Nem tudom, mire gondolhatott a „gyenge vezetők” alatt – elmélkede a muter –, de sokszor az erő nem a kifelé mutatott és kommunikált viselkedésben rejlik. Attól tartok, hogy az általa „erősnek” tartott vezetőkből nem is kérek.
– Megítélésem szerint a Trampli meg a Putykó a régi zép időkbe szeretnék visszakormányozni a világot, amikor két zupperhatalom létezett, és hidegháborús viszonyok uralkodtak a bolygón – spekulála atata.
– Abszolúte hideg háborús időket élünk, pláne ilyen hidegben – érte egyet az öreglány –, annyi az újdonság, hogy megjelent egy harmadik főszereplő is: Kína.
– No de mit szólsz ahhoz, zomzéd – válta témát a Zacsek –, hogy a Trampli FIFA-békedíjat kapott?!
– Hát, erre csak azt tudom mondani, amit a blicsztrippes rajzoló is javasolt – válaszola a fater –: a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség döntését meg kellene nézetni a videobíróval!
– Nem tudom, mijen kritériumok alapján ítélték a sárga siskásnak az elismerést – töprenge a Zacsek –, ám kétlem, hogy sok jót hozna a focinak.
– Az idei regnálása alatt milyen sok békét kiharcolt – közlé amama.
– Az igaz, csak az a baj, hogy nem mindegyik ojan tartós – értékelé az öreg. – A tramplis béke törékeny, ojan mint a kínaiban vásárolt batri: gyorsan lemerül vagy kifullad. Tűzszünet ide vagy oda, a héten a thaiföldiek meg a kambodzsaiak ismét egymásnak estek. Az orosz–ukrán csihi-puhi pedig sehogyan sem akar véget érni.
– Egyértelműen elismertségi lázban meg feltűnési viszketettségben szenved a jenki halljakend – állapítá meg a Zacsek. – Ha tehetné a világ összes díját, kitüntetését, plakettjét, titulusát, plecsnijét bezsebelné! Uopste nem érdekli, mi ennek az ára…
Hanem ekkor beugrott a zomzédnak, hogy a kedves neje azért küldte át, hogy tudakolja meg, mibe kerül a piacon a töpörtyű, mivel Luca-pogácsát szeretne sütni. Amint a mutertól megtudta, nyomban sietett is haza, mert, mint mondta, nem kizárt, hogy azonnal el lesz szalasztva fincsi sertésbombonokért.
Búcsúzóul atata elmessélt egy agyament viccet.
Két pogácsa beszélget.
– Képzeld, jelentkeztem egyetemre!
– Tényleg? És felvettek?
– Á! Egy pogácsát?!
Pistike, Luca-pogácsát majszoló, posztapokaliptikus csavargó
