Ténylegesen is beköszöntött hozzánk az ősz. A muter esténként a tévé előtt pokrócokba bekuckózva azon bosszankodik, hogy azok a fránya okos szerzetek annyi csudaságot kitaláltak már – például ojan palackkupakot, amely az után is, hogy lecsavarták, ott fityeg a flaska száján –, az meg bezzeg még senkinek sem jutott eszébe, hogyan lehetne azt a rengeteg hőenergiát, ami a nyári kánikulában ránk zúdul, valahogy elraktározni erre az időszakra, amikor dideregni kényszerülünk!
– Azért nincs még ojan hideg, Tematild, hogy így el legyél kenyődve – jegyzé meg atata.
– Dehogy nincs, Tegyula! – kontráza az öreglány. – Bizonyos tekintetben ez az év legzörnyűbb időszaka, merthogy az ember lánya már rendesen fázik, ám még nem illik fűteni. Megszokta a szervezetem a meleget, néhány hete még hűteni kellett, erre, mit ad isten, itt ez a lehűlés ezzel a jéghideg széllel, és pikk-pakk megváltozik minden!
– Ha annyira fázol, állítsd a klímát fűtésre – javasolá a fater.
– Aztán meg, ha belemegyünk a piros áramzónába, jól befűtenek nekünk a következő villanyzámlával – csóválá a fejét amama. – Ne feledd, október elsejétől megdrágult a záram!
– Száz zerencse, hogy elsejétől a minimálbér értéke is megnövekedett, és itt-ott a fizetések is emelkedtek – közlé az öreg. – Hamarosan kiderül, melyik húzott el jobban.
– Legrosszabb esetben majd jól bebugyoláljuk magunkat ilyen szőrös takarókba – ötletele a muter. – Úgy nézünk majd ki, mint a cuki mókusok.
– Kérlek, Tematild, ezentúl gondold meg jól, mielőtt még mókusnak nevezel – kéré atata.
– Valami gondod van újabban a mókusokkal, Tegyula?! – lepőde meg az öreglány.
– Olvastam, hogy Ámerikában egy mókus rettegésben tartja az egyik park látogatóit – messéle a fater. – Már több személyt is kórházba juttatott. Hirtelen felbukkan valamelyik fa mögül, odaszalad a kiszemelt áldozatához, összekarmolja a lábát, beleharap, és már ott sincs!
– Ez egy veszélyes mókuci lehet – álmélkoda amama. – Lehet, génmódosított makkot evett. Vagy olyan a közhangulat, hogy ilyen agresszivitást vált ki még egyes mókusokból is.
– Nem tudom, mi lehet a háttérben – töprenge az öreg –, de amióta a Trampli a főseriff, igen fura dolgok is megtörténnek az óceánon túl.
– Ha már Ámerika! – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Azt rebesgetik, hogy nem halasztgatják tovább a NIS elleni szankciókat, úgyhogy ki tudja, meddig lesz üzemanyag a kutakon, és mennyibe kerül majd.
– Nem kell pánikot kelteni – csillapítá a kedélyeket a muter. – A zilletékesek zépen megmondták, hogy van elegendő tartalékunk.
– Jaj, azok aztán már olyan sok mindent mondtak – így atata. – Meg sok esetben már annak az ellenkezőjét is.
– És ami az egészben a legérdekesebb: mindig igazuk volt, zomzéd – konstatála a Zacsek, és gyorsan elmesséle egy idevágó viccet.
Két sztárléta beszélget.
– Hallottad, hogy megdrágul a benzin?
– Én azt úgysem veszem észre. Mindig ötezer dinár értékben tankolok.
– Ha már szóba került, a Trampli a napokban ismét irtó aktív volt – újságolá az öreglány. – Elkészítette a közel-keleti béketervet, és kijelentette, hogy ezzel a béke a Gázai övezetben immár sokkal közelebb van, mint valaha.
– Irtó jó logikával bír az amcsi főseriff – ismeré el a fater. – Mert minden nap közelebb vagyunk a békéhez, mint előző nap voltunk, már ha egyáltalán egy zép napon beköszönt az áhított béke.
– Halljátok, ez a sárga siskás komojan gyúr a Nobel-békedíjra – vakará meg az állát a Zacsek.
– Csak a Putykó kissé megnehezíti a dolgát eme erőfeszítésében – állapítá meg amama. – Mert csak azért sem akar felhagyni a zukránok elleni csapásokkal.
– No de úgy tűnik, hogy a jenkik is bekeményítenek – tájékoztatá az öreg. – Állítólag az amcsi kormány olyan hírszerzési információkat ad át a zukránoknak, amelyek segítségével hatékonyabban tudják majd becélozni a távoli orosz energetikai létesítményeket.
– Közben azon spekulálnak, hogy az infók mellé adjanak-e az ilyen akciókhoz alkalmas Tomahawk-rakétákat – egészíté ki a hírt a Zacsek. – Putykó már figyelmeztetett is, hogy súlyos következményei lesznek annak, ha az ámerikaiak az indián balta néven emlegetett fegyvert biztosítanak a zukránoknak.
– Csak azt ne mondjátok, hogy már megest elkezdték az atomot emlegetni – hüledeze a muter. – Mert attól falra mászok!
– Ahhoz jó magas fal kellene – élcelőde atata –, de megnyugtatlak, egyelőre csak annyit közöltek, hogy Oroszország „megfelelően” fog reagálni, amennyiben a zukránok kezébe kerülnének ezek a cirkálórakéták.
– Mert mi a szöszt tud ez a vacak?! – dünnyöge az öreglány.
– Ó, zomzédasszony – vevé át a szót a Zacsek –, a Tomahawk az ámerikai arzenál egyik kulcsfontosságú eleme. Képes alacsony magasságban repülni, kitérő manővereket hajthat végre, és repülés közben is újraprogramozható.
– Nem mellesleg – fűzé hozzá a fater –, a hatótávolsága 2500 kilométer!
– Borzasztó! Gondolom, még füstjeleket is küld – szurkálóda amama. – Ilyet kiad az agyuk, de a nyári hőség elraktározására képtelenek!
– No de az elmúlt időszakban az amcsi halljakend nem csak a békítéssel foglalkozott, hanem a kedvenc hobbijára is szánt némi időt – kanyaroda más témára a Zacsek. – Újabb vámokat vetett ki!
– Mégpedig száz százalékost a gyógyszerekre meg a külföldön készült filmekre – részletezé az öreg.
– Úgy van vele, hogy ámerikai zupperhősökről szóló filmek csak Ámerikában készülhetnek! – csipkelőde a muter.
– Valamelyest még a külföldről érkező kamionokat is megvámolja: ámerikai utakon ámerikai teherautók száguldozzanak! – morfondíroza a Zacsek, amiről az alábbi vicc juta az eszébe.
Két sztárléta teherautót vezet. Egyszer csak egy 3,60 méter magas alagúthoz érkeznek, a kamionjuk azonban 3,70 méter magas.
– Látsz a közelben rendőrt? – kérdi az egyik.
– Nem – feleli a másik.
– Akkor átmegyünk!
– Azt hallottátok, hogy a parlamentben a héten konferenciát tartottak a BRICS-ről? – kérdé atata. – A tanácskozás lényege az volt, hogy rámutassanak: az EU-integrációnak van alternatívája!
– Magyarán: Zerbiának nincs szüksége az Európai Unióra! – összegezé az öreglány.
– Moldovában a többség nem így vélekedik – ismerteté a Zacsek. – A vasárnapi választáson ismételten az EU-párti opció nyert. Mégpedig meggyőző fölénnyel!
– Pedig a hírek szerint egyesek igencsak készültek a változásra – taglalá a fater. – Még félkatonai tábort is működtettek mifelénk, hogy szükség esetén otthon bevessék az itt kiképzett egyéneket.
– Moldova azonban Európát választotta – szögezé le amama.
– Biztos van némi tapasztalata a ruszkikkal – világíta rá a Zacsek.
– Afganisztánban meg tovább dúl a szent háború: ezúttal az erkölcstelenség ellen! – számola be az öreg. – A talibánok lekapcsolták a zinternetet meg a műholdas tévéadásokat.
– Az afgán nénik nem küldözgethetnek a vészbukon cicás és virágos képeket – sóhajta a muter.
– Ahelyett biztos izgi történeteket messélnek egymásnak – találgatá a Zacsek.
– Attól tartok, uopste nem ojanokat, mint amilyenek az Ezeregyéjszakában szerepelnek – nyugtázá atata. – Mert biztosra veszem, hogy a mai talibánokat totál megbotránkoztatják Seherezádé ezeréves messéi!
Pistike, mókusos sztorikat messélő zupperhős
